Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-13 / 37. szám
megyének sz. k. Komárom városának ; s egyéb hatóságok egyházi és világi testöleteknek küldöttségeit. Szept. 20-án. Reggel i /2 9, 3 /í 9 és 9-kor a szokásos istentiszteleti harangszó jelzi az ünnepély kezdetét. 9 órakor kezdődik az istentisztelet: 1-ör énekkel, az ngynevezett invocatio, énekli a gyülekezet kántor- és orgona- kísérettel; 2-or egy alkalmi zsoltár ének 2 versszaka énekli a gyülekezet a szokásos zsoltárokból ; 3-or az énekkar a hymnuszt énekli; 4-er szószékbe lép Kiss Gábor kijelelt lelkész, és végzi az isteni tisztelethez . tartozó lelkészi teendőket, s a zárima után lelép ; 5-ör énekel az énekkar egy alkalmi éneket, ennek végeztével az ur asztalához lépnek a beiktató és beiktatandó püspökök s történik a beiktatás, mely kézrátétellel végződik ; 6-or énekel az énekkar egy alkalmi éneket és a szózatot; 7-er kijövőre énekel a gyülekezet énekes könyvünkből kántor ós orgonával, mely énekelés alatt a közönség elhagyja a templomot s az ünnepelt szállására vonul; 8-or délután 1 /2 1 órakor közebéd, melyre a jegyek az iskolaépületben és a közebéd helyiségénél válthatók. A vendégek elszállásolásáról gondoskodva van, s a szálláso^si bizottság az egyház tulajdonához tartozó iskolaépületben állandóan ülésez. 9-er. A bevonulásban részt venni óhajtó küldöttségi tagok részére 19-én déli \\2 órakor ugyan az egyház tulajdonához tartozó iskolaépület előtt fogatok állandanak közrendelkezésre. A cs. k. első szabadalmazott dunagőzhajózási társaság az ünnepélyre érkező s a rendező bizottság által kiállított igazolványi jegyet előmutató — küldöttségi tagok részére az ide és visszautazási jegyeket fele áron lesz szives kiszolgáltatni. A rendező bizottság. Felső-Borsodból. Az idő halad. A korszellem hangosan kiált, sőt követel — követel a társadalom minden tagjától kitartó munkásságot, önképzést és áldozatot az emberi mivelödés érdekében. És a ki nem veszi észre az idők jeleit, ki alkalmazkodni nem akar, az minden kótségkivül elmarad s a társadalomnak tengéletü tagja lesz. Igy olvassuk ezt minden komoly irányú lap hasábjain. És ez oly megdönthetetlen igazság, hogy ellene polémizálni senkinek sem jut eszébe, mert jól trdja, hogy nem csak háládatlan, de nevetséges munkát is vállalna magára. Miért hát mégis, hogy mi prot. lelkészek oly édes keveset teszünk e tekintetben ; miért van az, hogy az önképzésnek s szellemi mivelődésnek, ezen minden hivatalos pedanteriát nélkülöző egyedül testvéries szereteten alapuló leghathatósabb eszközét, a lelkész-kör megalakítását kifelejtettük sok helyen teendőink sorából? Mi, kikről a példabeszéd azt mondja: „a jó pap holtig tanul", vagy e példabeszéd már nem alkalmazható a jelen nemzedékre? Vagy talán nem akarunk jó papok lenni ? Vagy nincs szükségünk az elméleti s gyakorlati papi hivatal körébe tartozó, sokszor homályos, de fontos kérdések megvitatására, és ennek alapján az egyöntetű üdvös eljárásra? Vagy ninc3 meg bannüak a társulási hajlam ? Én mindezt nem hiszem! Sőt a mennyire körülöttem lakó lelkésztársaimat ismerem; tudom, hogy mindenik mélyen érzi a társulási szellem s ennek alapján a lelkész-körök létesítésének szükségét, tudja s mélyen érzi, mindenik, hogy az eddigi tespedósben nem maradhatunk, hanem tennünk kell valamit. Mi hát ennek az oka, hogy ezen mélyen érzett szükség dacára F.-Borsodban és más helyeken eddigelé lelkészkörök nem alakultak? —• Azt hiszem, hogy nem járok távol a valótól, ha azt állítom, hogy sok helyen eddigelé azért nem alakultak lelkész-körök, mivel nem akadt bátor férfiú, ki lelkésztárs.iit felhíva egy lelkész-kör alakításának szép s üdvös munkáját megkísértse. Ilyenforma helyzetben voltunk mi is. Bár itt-ott barátságos összejövetelünk alkalmával sokszor megbeszélgettük : mily. jó, mily üdvös, sőt szükséges volna egy lelkész-kör alakítása; de hát minden maradt a jámbor óhajtásnál mindaddig, mig f. augusztus hó 17-ik napjára Szakai József bóldvai lelkésztársunk, egy alakítandó lelkész-kör, s az alapszabályok megvitatása tekintetéből előleges tanácskozásra meghívott. A meghívott 8 lelkész közül nem maradt el egy sem! Ezen örvendetes jelenség hatása alatt megalakult a Bóldva-sajó melléki reform, lelkész-kör. A megalakult lelkész-kör elnöknek választotta T. Tóth Menyhért kápolnai lelkész urat, jegyzőnek Simon József balajti lelkészt. Ezután az alapszabályok készíttettek el. Mind ezeket most egyelőre örvendetes életjelenség gyanánt közlöm, később majd annak idejében a kör működéséről többet. A bóldva-sajómelléki reform, lelkészkor tagjai : Tóth Menyhért kápoinai, Szűcs Sámuel kondói, Szakai László borsodi, Takaró József blbonyi, Szakai József bóldvai, Simon József balajti, Csontó Károly damaki, Vladár József edelényi reform, lelkészek. A bóldva-sajómelléki reform: lekósz-köralapszabályai : 1. §. Cim. Bóldva-sajómelléki reform* lelkészkör. §. Cél. Célja : önképzés és a társulati szellem ébresztése. Az egyházmegyére teendő indítványok, kétes értelmű kérdések megvitatása. 3. §. Jelleg. A lelkészkor nem hivatalos szinezetü. 4. §. Rendes tagolc. ltj ,ndes tagok ezen alapszabály aláírói. 5 §. A tagolc jogai. Indítványokat tehetnek. A tárgyhoz szólhatnak. A kör erkölcsi pártfogását kérhetik. 6. §. A tagolc kötelességei. A lelkész-körnek minden tagja a kör gyűlésén köteles megjelenni. A kör az egyházmegyei közgyűlésen magát megbízottja által képviselteti. A körnek minden tagja tagságdij fejében 1 frtot fizet évenként. A legelső évi befizetés egy tudományos folyóirat beszerzésére fordittatik. 7. §. Hivatalnokok. A körnek van egy elnöke, és egy jegyzője.
