Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-06 / 36. szám

időkre, mikor a tótok és magyarok együtt küzdöttek a szabadságért, és kérdi, hogy a tótok ós magyarok most miért ne élhetnének barátságban ; végül pedig uira pa­naszkodik a tótok üldöztetéséről és azért elfogadja Mud­rony javaslatát egesz terjedelmében. Radvánszky Antal tiltakozik Húrban insinuatiói ellen és kijelenti, hogy barátja a tótoknak; a dolog érde­mére áttérve kijelenti, hogy a vitát nem akarja hosszura nyújtani, hanem egyszerűen előadja a bányakerület ismert határozatát. Cókus István: Hurbán ur azzal vádolt, hogy eldobtam az autonomiát; tudom, hogy a magyar kor­mánynak főfelügyeleti joga van; midőn a vizsgálatot végrehajtattam, a kormány felügyeleti jogának hódoltam; tagadom, hogy mint superintendens nem teljesítettem volna kötelességemet, midőn a hazaellenesség vádjára vizsgálatot rendeltem el, mert a protestáns szabadságot a magyar haza adta nekünk (viharos, szűnni nem akaró éljenzés és taps), tagadom, hogy keresztyénellenes néze­teim volnának ; tagadom, hogy nem teljesíteném hivatá. sómat, midőn nem engedek oly fiakat nevelni a magyar hazának, kik azt meggyilkolják. (Hosszan tartó taps és éljenzés.) Hurbán személyes kérdésben kér szót; hosszas szabódás után engedett a többségnek és meglehetős ma­gyarsággal magyar nyelven mondta el, hogy az igazi keresztyén nem veszi védelme alá azt, ki eltagadja Jézus isteni voltát ós feltámadását; — Cékus pedig egy ilyen embert vett egykor védelme alá. Szontágh Bertalan gömöri esperességi felügyelő visszautasítja a kisebbség fenyegető magaviseletét, és élénk tetszéssel fogadott indokolás után a tiszai kerület hatá­rozatának tudomásul vétele mellett nyilatkozik. M i 1 e c János zsolnai ügyvéd hosszadalmas fej­tegetését nagy türelmetlenséggel fogadták ; ő azt fejti ki, hogy azon vád, mintha a nagyrőcei gymnasium pártfogá­sában compromittált férfiak volnának, nem igaz, mert olyanok is vaunak, kik nincsenek compromittálva ; sze­rinte azon vád miatt, hogy egy intézetben pánszláv szellem uralkodik, még nem lehet vizsgálatot indítani. Nóvák Sámuel alsó-kubini pap és árvái esperes folyékony magyar beszédben kijelenti, hogy — nem tud ma­gyarul és tótul fog beszélni; hoszszas szabódás utáu azonban magyar nyelven fejti ki, hogy a tótok uem táplálnak hazael­lenes iutentiókat; nem pánszlávok, mert szegények, és nincs megettük Bismark vagy 500,000 szurony; elfogadja Mudrony határozati javaslatát. — Hodzsa András tu­róci espeies (tót nyelven) kifejti, hogyuem pánszláv és hogy legjobb lesz az 1848 —49-iki eseményeket elfeledni. Krama;csik a tiszai kerület határozatát tudomá­sul kívánja vétetni és arra utal, hogy még Nagy-Rőce városa és a gömöri esperesség is, melyeknek kebelében a n.-rőcei gymnasium létezik, elítélték ez intézetet. Ivánka Imre a vita bezárását indítványozza, mi­után a superintendentiák többsége már döntő határozatot hozott és így a vitának nincs célja. R a d ó Kálmán constatálja, hogy a magyar protes­tánsok nagy többsége elitéli azon nézeteket, melyeket a kisebbség kifejtett; Ivánka Imre indítványát pártolja Cs ecsetka Sámuel pozsonyi tanár kifejti, hogy a nagyrőcei tanoda soha sem volt autonom iskola. A kisebbség most gyakran idézgeti az 1791:26. t.-cikket, de volt idő, mikor azt nem akarta elismerni, az absolutismus idejében nem igen idézgette; (élénk derültség és helyeslés a na:yrőcei gymnasium patronatusa alapította a n.-rőcei gymnasiumot, holott az evangelikus egyház a patronatusi intézményt nem ismeri; a patronatus nem törvényes tes­tület; a patronatus alapszabályait senki sem ismeri : szóló a tiszai kerület határozatát tudomásul kívánja vétetni. Élénk (helyeslés.) — F a b i n y i Teofil hozzájárul előtte szóló nézetéhez; szerinte a baj ott rejlik, hogy a kerület elismert oly intézetet, mely nem tartozik az egyházi hatáság alá; annak idején ez indokolt lehetett de most nem az. Bánó Miklós visszautasítja a kisebbség szónokai­nak azon állítását, hogy ők a tótság nevében szólanak ; mint tisztán tótajku vidék képviselője, kijelenti, hogy a tót nemzet nem osztja a conventi kisebbség nézeteit és szellemét. Erélyes felszó lalása a többséget zajos tet­szésre ragadta, a kisebbségben élénk mozgást és nyugta­lanságot idézett elő. Végül Szon tagh Pál jelenté ki, hogy Ivánka in­dítványát nem fogadhatja el, mert ez a kisebbség érde­keit mozdítaná elő és arra adna annak alkalmat, hogy a szláv sajtóban zajt csapjon és az elnyomott szólásszabad­ság martyriurnával övezze magát körül. (Helyeslés.) Ezzel az ülés 1 j2 3 órakor véget ért, a vita más nap foly tattatott. Addig is mig a jövő számban a nagyérdekü gyűlés folyamatának részletesebb leírását befejezhet­nők, sietünk tudatni olvasóinkkal, hogy mind a nagyrőcei mind a t.-sz.-mártoni gymnasiumók ügyé­ben a sept. 3 iki ülésben határozatok hozattak. Az elsőre nézve kimondatott, hogy „a tiszai kerü­letnek a nagyrőcei gymnasium ügyében hozott ha­tározatát fentartandónak elismervén, helyeslőleg tu­domásul veszi"; a másikra nézve pedig az lett a határozat, hogy „az egyetemes gyűlés szükségesnek véli a t.-sz.-mártoni gymnasium ellen vizsgáló bizottságot kiküldeni, nemcsak a m. minisztérium leirata folytán, hanem a protestáns autonomia érde­kében is." — A vizsgáló bizottság tagjai: D e­sewffyOtto, mint világi, Sárkány János mint egyházi elnök, Jankó Dániel, Péchy Tamás, Procopius Pál és Zelenka Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom