Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-16 / 33. szám

policáj szerepének elvállalására, megmutatta, miszerint nem méltó az autonom lutheránus egyház püspöki hivatalára; de most már meg épen azon tettével, hogy az önnön maga által önkényűleg összeállított s önkényűleg egyházkerületi bizottságnak elnevezett clique-nek a főgymnasium meg­semmisítését célzó javaslatát előre és anticipando tettle­gesiti, most, mondom, már végképen megérdemli a végleges leköpetést és megvetést. Az egész inquisitióból nem sült ki semmi, csak az árulkodók untató lappáliái, hazugságai, ostobaságai. Nincs constatálva csak egyetlen egy oly tény sem, mely akár a király ellen, akár a hitvallás tanai, akár az erkölcsiség, akár végezetre a világos hazai törvények ellen lett volna intézve. És mégis Czékus, a püspök, a lutheránus, a nagyröcei iskolák megsemmisítését javasolja. Itt tehát más motívum nem is képzelhető, mint a lutheránus hitvallás tanainak, melyek a rőcei főgymnasiumban oly melegen s oly öntu­datosan ápoltatnak s terjesztetnek a tót nép között, öntu­datos üldözése. Tehát a tót lutheránusság üldöztetése újra meg van kezdve a tiszamelléki superintendentiában. Mi egyéb marad ránk nézve hátra, mint a kegyelmes istenhez inté­zendő imák, kérelmek és könyörgések oltalma alá menekül­nünk, nézne kegyelmesen alá keresztes seregére, mely fiának nevét és jelvényét hiven hordozza, s ne engedje szent igéjének tiszta igazságát elnyomatni. Berlovszky Jaroszláv. Ezen közleményt lapunk élén hozzuk. Mi már réges­régen kimondottuk véleményünket Czékusra nézve, s figyel­meztettük a hű evangélikusokat ártalmas törekvésére ezen durva istentagadónak, ki egyebet se tud, mint a földi molochnak szolgálni, ti a három-egy istent tagadja, s istennek egyházát Krisztust-tagadó istentelen tanok eszme­szüleményeivel forgatja fel. Ezen protestansoskodó s a lutheránus egyháztól önnönmagát kiközösített hamis taní­tóról tehát közöttünk többé szó se legyen. Minden bűn magamagában hordja büntetését; a tiszamelléki egyház­kerület, névszerint pedig a lutheránus tanhoz hiven ragasz­kodó egyházak meg fognak győződni, ha ugyan már eddig is meg nem győződtek a felől, hogy bűnt követtek el akkor, midőn a kormányrudat s a Krisztus vérével meg­váltott nyáj feletti pásztorbotot olyan emberre bizták, ki soha semmi jóravalót nem tanult, keresztyénellenes hírla­pokból meríti tudományát, s csak politikai izgatás folytán tolatván fel püspöknek egészen a hitetlen, bamba protes­tánsoskodásnak engedte át magát. Mintha ilyetén ember belé tudná magát élni a nép lelki szükségeibe!? De mostan itt már főleg az egyházkerületen áll a kérdés. Czékus a pokolba száll alá, Czékusról már a tör­ténelemben nem leszen egyéb említés, mint az, hogy policáj, pandúr volt; de a tiszamelléki superintenden­tiáról, a lutheránus egyházakról szó lesz hosszú századok múlva is. Valyon ez a jelen nemzedék leszáll-e Czékussal a pokolba, vagy le nem száll ? ez az egy itt a kérdés. Mert ha leszáll és Czékus javaslatára eltörli a rőcei gym­nasiumot, akkor csak saját siriratát irja meg, s már a legelső következő nemzedék elsírja magát e kornak el­vakultsága felett, s bizonyára helyreüti a tévedést; de ha le nem száll Czékussal s nevéhez méltólag, mint ti­szamelléki autonom, lutheránus püspökség, elveti magától a nyomorult pandúrnak áruló javaslatát, akkor Czékusra nézve lehetetlenné lett, hogy továbbra is superintendens ma­radjon. Czékus tehát élére állította az egyházkerület előtt azon kérdést: vagy Czékus, a hű ballagista és protestán­soskodó, vagy a nagyröcei főgymnasium, Luthernek e hű követője! Együttesen tovább meg nem maradhatunk. ! A C. L. szerkesztője." A kerületi gyűlés azok ellenében, kik a nevezett lap szerkesztőjének perbefogatását sürgették, tekintettel arra, miszerint ez által amaz olcsó mártyromságra törekvő fanaticusokuak csak malmukra hajtanók a vizet, tekintettel továbbá főleg Czékus superintendens urnák határozott kí­vánságára : beéri azzal, hogy superintendens urnák a nevezett ügyben kifejtett tántorithatlan elvhüségeért teljes bizalmat szavaz s az incriminált cikkekben előforduló sértéseket, mint jellemtelen, nyomorult rágalmakat méltó megvetés­sel fogadván, azokat feleletre méltóknak sem tartja. Ugyanezen szomorú tapasztalatokból kiindulva az egyházi elnökségeknek kötelességükké tétetett, őrködnének azon, hogy ezen veszedelmes, hazaellenes szellemnek jám­bor és hazafias tót népünk között terjesztése megakadá­lyoztassák. A gyűlés további folyamán az Eperjesen felállított ta­nitóképezdénél, melynek alaptőkéje már 31000 frtra emelkedett, a jelen tanév folytán alkalmaztatva lett 2 ta­nár, Dolleschal Samu és Sas István bemutatják magokat; az utóbbi számára, ki még hiványnyal ellátva nem volt, a hivány kiadatni rendeltetett. Az államsegélyből 2500 frt ezután is ezen intézetre lesz fordítandó. Az eperjesi hittanintézet, addig is, mig a felál­lítandó akadémiára nézve végleges megállapodás jönne létre, ideiglenesen fenntartatik oly módon, hogy Hlavacsek Mihály eddigi dékán felerészben a tudományi-, felerész­ben pedig a házi pénztárból folyóvá teendő 400 fttal ki­érdemlett nyugalomba helyeztetvén, helyére dékánnak 1050 ft. fizetéssel Tillisch János eddigi tanár, második tanárnak pedig 930 ft. fizetéssel Schneller István tanár­jelölt választattak meg, kik egyelőre egy éven át mind a 3 tanfolyamot átveszik, miután egyes tantárgyakban mint tanárok is közreműködnek. A vallás- és közoktatási miniszternek mult évi egye­temes gyűlésünk azon határozatát, mely szerint az 1868-diki 53. törvénycikkben kimondott vallásbeli teljes egyenjo­gúság és viszonosság alapján a lelkészeket az előbb asz­taltól s ágytól szentszékileg elválasztott s később prot. vallásra áttért feleknek a kötelék külön felbontása nél­küli összeesketésére utasitá, — helytelenítő leirata tudo­másul vétetvén, a kerület kimondott elvéhez ragasz­kodik, A mult évben felállított középtanodai bizottságnak azon kívánalma, hogy üléseire minden főgymnásium két*

Next

/
Oldalképek
Tartalom