Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-16 / 33. szám

mindamellett megbízatásunkhoz képest röviden előadjuk részleges észrevételeinket. 1) Ugyanis a kérdéses szabályzat 1. §. igy szól : „A jogintézetek négy évi tanfolyammal ellátott, teljes jog-és államtudományi karokká alakittatnak át, egyedöli kizártával a jogtudorozási, és a magántanárrá való képesittetési jogosítványnak." Ezt illetőleg, idézve még itt a szabályzat 59. §-átis : („a jogtanintézetek újjászervezésének egyik főtendenciája az lévén, hogy az utóbbiak teljes karokká kibővítve a tanuló iljuságnak tudományos kiképeztetésében — egyenlőbb versenyre kelhessenek az egyetemekkel",) ragaszkodunk most is folyó évi áprilhó 10-kén kelt s a főt. egyházkerület elé intézett véleményünkhöz, melyben kifejtők, hogy „miután a különálló jog-és államtudományi tanintézetek is ugy szerveztetnek, miszerint a tudományos oktatás jelenkori követelményeinek teljesen megfeleljenek, tehát épen azon alapon és elvek megtartása és figyelembevétele mellett, melyek az egyetemen létező jog-s államtudományi kar berendezésénél szem előtt tartattak, miért ne ruháztatnának fel a tudori szigorlatok tartásával? miért azt egyedül az egyetem-karokhoz kötni? Ha minden feltétel és kellék megvan, az eljárás és ellenőrzés ép oly biztos s minden tekintetben megnyugtatható lehet az államra nézve. De meg ezen jog meg nem adásának a nevezett tanintézetekre nézve többféle hátránya leend; nevezetesen a tanulók, kik tudori szigorlatokat óhajtanak tenni, szükségtelen költségekkel s utazási kiadásokkal terheltetnek, a különálló jog- és államtudományi főtanodák tekintélye és keresettsége nagy mértékben alászállíttatik s bizonyos centralizálási elv kifolyásának kell tekinteni, hogy a tanulók egyes helyekre csoportosíttatnak össze, ami a tanulás és nevelés érdekében épen nem indokolható, mert mégis inkább oly helyet keres fel a tanuló, hacsak teheti, tanulmányai folytatására, hol pályájának teljes bevégzését és betetőzését remélheti, tehát ezen jog élvezete és gyakorlata nélkül nem felelnek meg valódi céljok és rendeltetésűknek a nagy áldozatokkal fentartott jog- és államtudományi tanintézetek." Jól tudjuk, hogy a főt. tanügyi bizottmány f. évi májusi gyűlésén nem fogadta el azon nézetünket, Logy a jogtudori szigorlatok tartásával a különálló jog- s államtudományi tanintézetek Is ruháztassanak fel; mindamellett, miután a képviselőház által azóta elfogadott ügyvédi rendtartásról intézkedő törvényjavaslatban a jogtudorság az ügyvédség nélkíilözhetlen előfeltételeül van kimondva, s ez által a helyzet lényegesen változott: előbbi nézetünkhöz ragaszkodásunkat annyival inkább helyén látjuk kifejezni, mivel azon törvényjavaslathoz képest a jogtudorság nem tekinthető másnak, mint a jogpálya bevégzéséhez szükséges intézménynek, illetőleg a jogpálya kiegészítő részének, és igy azt a jogtanintézetektől elvonni nem jelent egyebet, mint ezeket az egyetemi jogi fakultás alá rendelai. Holott pedig maga a miniszter ur, mint ezt rendeletében nyilvánítja, a jogtanintézeteket teljes jog-és államtudományi karokká kivánja átalakítani. Amaz elvonás továbbá nem jelent egyebet, mint bogy a jogtani intézeteket az egyetem superarbitruma alá akarja helyezni. Holott pedig a miniszter ur a jogtanintézeteket versenytársaiul akarja az egyetem jogfakultásának felállítani. Már ped'g ily alárendelt és fensőbb tekintélylyel birók közt, miként eszközölhető verseny ? ennek elhatározását a részrehajlatlan itélőkre bizzuk. (Vége köv.) A vasárnap inegszeiitelése. Sántha Károlynak a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 30. számában tett indítványára, a vasárnap megszentelése ügyében, van szerencsém jelenteni, hogy a békési ág. hitv. evang. esperesség, az idézett cikkben szellőztetett eszmék helyes voltáról s horderejéről áthatva, már az 1870-ben jul. 22, és 23. Szarvason tartott esp. gyűlés j.-könyvének 35. pontja szerint tstt lépéseket, hogy a vasárnap megszentelése céljából az Ur napjain a vásárok tartása betiltassák. Az idézett j.-k. 35. pontja igy szól: „Azon szomorú tapasztalás, hogy vidékünkön az országos vásárok, az isteni tisztelet s a vallásosság nem csekély kárára, vasárnapokon tartatnak; különösen pedig az állam pusztáján. Mezőhegyesen, évről évre a vasárnapok a heti piacok napjai; legközelebb pedig a körül fekvő községek szegényei, kik nagyobb részt ott szerzik élelmüket, heti keresetükhöz egyedül e szene napon délelőtti 10 órakor megkívántató személyes megjelenésük mellett juthatnak, mi által emiittettekre a vallás gyakorlata lehetlenné válik: komolyan hí fel lépéseket tenni ezen baj orvoslására. A miért is a kerületi gyűlésre menendő követeknek utasításul adatik, az illető helyen sürgettetni, hogy valamint az országos vásárok, ugy a heti piacok vasárnapin való tartása megszüntettessék." Ennek folytán a bányai egyházkerület Pesten 1871. szept. 30.— okt. 3-ig tartott évi közgyűlése j.-könyvének 64. pontja alatt következő ha'ározat hozatott: „k békési esperesség kérését terjeszti elő, hogy a kerület tegyen lépáseket az illető helyen, hogy a több egyházainak nagy kárára Mezőhegyesen minden vasárnap tartatni szokott heti vásárok és ugyanott a napszámosoknak vasárnap délelőtti órákban történni szokott fizetése e napokról és órákról más időre tétessék át. Magáévá tévén a kerület az esperesség kérését, azt felirat alakjában a kereskedelmi minisztériumhoz küldeni határozta, s ennek átadá-ával az elnökséget megbízta." A határozat végrehajtatott, az elnökség küldetésében eljárt, azonban fájdalom, minden eredmény nélkül. Mert ugyancsak a bányakerület a reá következő 1872. szept. 30. — okt. 2-ig Pesten tartott rendes évi közgyűlésének 49. pontja alatt ez olvasható: „A tavalyi j.-k. 64. pontjához jelenti az elnökség, hogy a Mezőhegyesen minden vasárnapon tartatni szokott heti vásároknak és a napszámosok ugyancsak vasárnap történni szokott kifizetésének más napra áttétele vége't a kerület nevében a kereskedelmi m. kir. minisztériumhoz felirt kérelemnek 1872. apr. 25 én 3883.