Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-16 / 33. szám
nézve is. A conservativismus a megszokott viszonyok védelmére nem is akar más érvet felhozni, mint hogy ez évtizedek óta igy volt s eddig is jól megállotta helyét. A hirlapi s más nemii viták alatt az uj törvényjavaslat ellen csak azoa elvileg nemcsak jelentéktelen, de elitélő érveket említették fel, hogy a tanároktól ezentúl vizsgát követelnek s hogy a tanintézet fölszerelése s berendezése a modern követelményeknek megfelelőbb lesz, mind oly dolgok, melyek szerintök is igen szükségesek, azonban — sértik az autonomiát. Hogy az állam az intézet belügyeiben, a tanárok kinevezésébe, avagy épen, mint egypár fulmináns felekezeti fő magával elhitette, minden protestáns iskola cassalásába avatkoznék, arról soha ós semmi körülmények közt szó sem volt, s a középtanodai törvényjavaslat, midőn a középiskolák felállítását nemcsak testületeknek, de egyeseknek is megengedi, nemcsak megerősíti, de tágítja a protestáns autonomia jogait. .Ntm leh-t félreismernünk, hogy ezen általános gondolatrestségen s a modern eszmék iránt fogékonytalanságon kivül van móg egy ok, mely ezen ultra protestáns párt fölléptét előidézte. Ezen ok abban áll, hogy e felekezet középtanodai közt vannak legnagyobb számmal az úgynevezett zuggymnasiumok, melyeknek az uj törvényjavaslat értelmében vagy nagy mérvben kell átalakulniok, vagy magániskolákká törpülnek le. Azonban az oly férfiú, ki a közművelődést komolyan óhajtja s a ki középtanodáiuk gyökeres reformjáról nemcsak általános phrasisokbau ak.tr beszélni, ebben egjátalában nem lát akadály t. Sülyedjenek le ezeo zuggymnasiumok magániskolákká avagy semmisüljenek meg egészen, mint középtanodák s helyettök jól szervezett felsőbb népiskolák legyenek alapítva: ez a közoktatásügynek sokkal nagyobb hasznára leend s legtöbb esetben a helyi érdekekre is jótékony befolyással leend. Mi nem akarunk, mint a protestáns ultramontanok minden áron csak felekezeti, habár miserabilis középtanodákat, hanem első sorban csak jó iskolákat, bárki állítsa is fel azokat. A protestantismus hazafiúi s szabadelvű szellemében sokkal inkább megbízunk, semhogy a prot. iskolák számának akár tetemes szaporodásától is félnénk; csak az ellen kell tiitakoznuuk mindannyiszor s épen a közművelődés érdekében, ha a roszul szervezett s ennélfogva a valószínűség szerint csak kártékony iskolák száma gombaszámra emelkednék. Nem tagadjuk el itt sem sokszor kimondott egyéni nézetünket, hogy mi a protestáns egyházra nézve, melynek egyházai átlag nyomorúságos állapotban vannak, papjdi s főkép segécllelkészei müveit egyénekhez nem illő tiszteletdíjjal láttatuak el, s e mellett az általok fenntartott iskolák 5 /G -a törvényünk szerény követelményeinek sem felel meg, hogy mi — mondjuk — a prot. közóptauodák fenntartását, melyek közvetlen egyházi célnak ugy sem felelnek meg, veszedelmes luxusnak tekintjük, melynek az egyháí egészséges fejlődése s modern szellemben leendő felvirágzása adja meg árát; azonban ezen nézetünk nem gátol abban, hogy a jelenleg fennálló pr-ot. középtanodák nagy részének országos szempontból szükséges voltát el ne ismerjük s azok fennmaradását melegen ne óhajtsuk. Azonban a prot. középtunodák missiója egyátalában nem fog csökkenni az által, ha azok jobbak és tökéletesebbek lesznek s a protestantismus befolyása nem lesz kisebb, habár kevesebb, de jól szervezett tanodákban nevelik növendékeiket. Az eperjesi középtanoda nem idegenkedik azon lépéstől sem, hogy az államsegélyt vegye igénybe s az állam bizonynyal nagy örömmel fog segédkezet nyújtani arra, ha bármely felekezet vagy testület számára értelme? polgárokat akar nevelni. Forduljanak el tehát a protestánsok azon szüklátkörü s csak a mult fényében sütkérező párttól, mely tényleg iskoláik s velők együtt a protestantismus józanul értett érdeke ellen működik. Ott, a hol a prot. tanodákra valóban szükség van, nem lesz nehéz ö^szegyüjteni azou filléreket, melyek az állam érdekében követelt szerény reformok létesítésére szükségesek. A Thun-féle rendelet következményei e tekintetben országszerte ismeretesek; tudva van, mily roppant áldozatkészséget fejtett ki a protestáns buzgóság, midőn azt egy idegen hatalom követelte. Ma a magyar állam erdeke józau célokért, nemes reformokért követeli azt s a protestánsok zsebeiket féltve nem szégyenük az autonomia köpenyét ölteni magokra ? Nem, ez nem lehet igy. Első sorban legyen mindenki hű s a közművelődés iránt lelkesülő magyar polgár s csak azután ha kell, protestáns. Vitatkozzunk a felett: célszerű s szabadelvü-e a közoktatásügyi törvényjavaslat s igyekezzünk minél jobbat teremteni; de ovakodjunk, hogy elavult s csak a ti'rténelemben élő intézményekért a modern refor-
