Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-09 / 32. szám
telensége által kitűnik a többi értesitvónyek közül. Ami már most az értesitő fontosabb adatait illeti, ezek a maguk összevisszaságukban a következők. A gymnasium építkezési alapjára jun. 2-ikáig 1368 frt. 93 kr. folyt be, melyhez járul a rimaszombati takarékpénztár 487 frtnyi adománya s két adomány természetben. Az ösztöndijakra vonatkozó jelentés hasznavehetlen. Ifjúsági egylet mindössze egy volt: az önképzőkör. A tápintézetben 43 tanuló nyert ellátást. A tanárok száma 8 volt. A tanulók száma 194, vallás szerint ág. h. 63, helv. h. 71, r. kath. 34, zsidó 26. A pápai ref. főiskola köréből. Pápa, 1874. aug. 2. Valamely eseményt érdekesebbé vélnek sokan tehetni az által, ha emlegetik, hogy történt valami, de magát az eseményt elhallgatják : Annyi igaz, hogy a kíváncsiságot igy fokozhatjuk. Ka tudnám, hogy rejtegetése és leplezgetése annak, ami a napokban a ref. főiskolában történt, az ügy iránt meleg részvétet, kitűnő érdekeltséget és óhajtott eredményt kivivó buzgalmat kelt: meg nem irnám az eseményt, hanem csak azt, hogy történt valami, és azt majd meg lehet tudni a legközelebb tartandó egyházkerületi gyűlésen. Én azonban azt tartom, hogy ami magában véve elég fontos, nem szükség annak értékét titkolódzással emelni akarni. Elő vele nyiltan, világosan, minél hamarább. Hadd tudja mindenki, s örüljön neki, vagy töprenkedjék rajta. A mult juliushó 26-dikára összehívta városunkba Pap Gábor superintendens ur azon bizottságot, mely a legközelebb mult egyházkerületi gyűlésen abból a célból neveztetett ki, hogy a pápai főiskola jogakadómiájának létkérdése fölött tanácskozzék. A bizottság megjelent tagjai a főiskola nagytermében összegyülekezvén, több, az ügy iránt érdekeltséget tanusitók jelenléte és feszült várakozása közben a superintendens ur higgadt, beható tanácskozásra felkérő szavaival előadván az összejövetel célját, a tanácskozmányt megnyitottnak nyilvánitá. Halkan, egyenként emelkedtek fel helyükből a bizottsági tagok, s nyomósabbnál nyomósabb érvek elősorolásával hangsúlyozta mindegyik, hogy jogakadémiáink kérdése a magyar protestantismusnak életkérdése, összetügg ez szorosan gymnasiumaink életével, összefügg az evangyéliomi egyház jövendő életével, minthogy jogakadémiáink elestével megszűnik a magyar protestáns laikus papság egyik életadó lelke, és éltető eleme a magyar evangyéliomi egyháznak. Óhajtottam volna, hogy sokan, igen sokan lássák, mint sugárzott az örömtől a kedvelt főpásztor arca, midőn, mint a bizottság egyhangú véleményét, e szavakat mondá: tehát melegen ajánlja a bizottság a ft. egyházkerületi gyűlésnek, hogy jogakadémiáját fenntartsa. Egyúttal felölvastatá a miniszteri legujabb rendeletet, mely szerint a főiskola jogakadémiája a jövő tanévben még előbbi szervezetében maradhat. Másnap, julius 27-én, az érettségi szóbeli vizsga kezdődött, és superiutendensi elnöklet alatt négy napon át tartott. Alig hittem szemeimnek, midőn a főiskola fekete tábláján olvasám, hogy az érettségi vizsga is, épen ugy, mint a birói vizsga, nyilvános, ós örül az érettségi vizsgái bizottság, ha minél számosabban jelennek meg az ügybarátok a vizsgán. Alig hittem, valósággal, szemeimnek. Mert eddig nálunk az érettségi vizsga zárt ajtóknál tartatott, s kétségtelen, miszerint a nyilvánosságot tisztelő és becsülő püspök urnák érdeme az, hogy megnyílott a publikum előtt az érettségi vizsga termének ajtaja. Kedves előjele ez bizonyosan a főiskola bekövetkező szükséges reformjának. Az érettségi vizsga menete komoly és ünnepélyes volt. A főpásztor jelenléte és a nyilvánosság reá jóltevő erkölcsi befolyást gyakorolt. Ez talán az oka, hogy 38 inegvizsgáltegyón közül 4 megbukott, egy közülök két hóra, három pedig félévre vettetvén vissza. Meg kell adni az érettségi vizsgának azt a jelentőséget, melyet azon föltét követel, hogy az, aki érettségi bizonyítványt nyer, valósággal érett, ós meg fogjuk látni, hogy a szakpálya növendékei díszére válnak a főiskolának, üdvére egy időben az egyháznak és hazának. Az érettségi vizsga bevégzése után egy napot szentelt még a figyelmét legkisebbre is kiterjesztő lelkes főpásztor a főiskola helyiségei, muzeumai, könyvtára, éremgyüjteménye stb. figyelmes megvizsgálására. Az erős figyelem, melyet vizsgálatainál tanúsított; a tekintélyt nem kereső finom, és mégis szilárd magatartás minden környezői irányában, világosan láttatá, hogy a főpásztorban oly férfiút nyert a főt. egyházkerület, aki másnak kedvéért sem dicsér, sem aláz senkit, és semmit; de tiszta Ítélettel fogja fel egy megtekintés után az eleibe adott dolgokat, és szelleme azonnal beilleszti azokat a javítandók vagy a megállhatok keretébe. Sajnálatát fejezte ki a derék főpásztor a nála tisztelgő tanári kar előtt a felett, hogy elhárithatlan akadály miatt a közvizsgákon jelen nem lehetett. Hiszszük is, hogy nem rajta mult. De hogy az akadály elhárítása után megjelent ; a bizottsági munkát, mely reá bizva volt, elvégezte; az érettségi vizsgát saját elnöklete alatt nyilvánossá tette, s a főiskola életéről itt helyben magának részletes tudomást szerzett: ez oly jelenség, mely szép reményekre jogosít. Él a hit lelkünkben, hogy a főt. egyházkerület megtalálta benne azt, akit újonnan választott püspökében megnyerni óhajtott. Tihanyi. Mivel kezdjük a vallás-erkölcsi oktatást a népiskolában ? Az idő örvendetes jeleihez tartozik, ha általában és e lapokban is a nevelészek gyakrabban foglalkoznak azon kérdés megfejtésével, miképen tárgyalandó a vallástanítás a népiskolában? Mert a legújabb időkig épen e