Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-09 / 32. szám

tenni. Nagy befolyásánál fogva az államügyek vezetésére is oly behatást gyakorol, hogy számára a túlsúly mindenütt biztosítva van s állása a protestantismussal szemben egyre fenyegetőbb. Koppant anyagi birtokokra s a néptömeg vak hitén alapuló uralomra támaszkodva, mint szövetséges és mint ellenfél egyaránt hatalmas. Mit céljaival ellenkezőnek talál, az még a törvényhozó-testület óhajtása mellett sem. válhat törvénynyé; vagy ha igen, ugy csak oly alakban, hogy a kivitelnél minduntalan elakad. Szóval, még tényleg a kath. egyház eltagadhatlanul uralkodó államegyház hazánkban; ós e viszonyt csak veszélyesebbé teszi reánk nézve a nagyon is protestánsellenes ultramontán elem irányadó szerepe. Ahol a prot. egyházak gyöngeség vagy szegénység jeleit mutatva, mintegy külsegélyt hivnak fel támogatásra. ott mindannyiszor az ultramontanismus jól kiszámított műveletei előtt készítik az utat. Most közelebb a felsőbb tanintézetek szervezésének igen fontos kérdése várja a megoldást. Mig e téren a kath.-ok minden kívánalomnak önrnegerőltetés nélkül könnyen eleget tehetnek, a prot. hitfelekezetek a magas követeléseknek különválva nem képesek megfelelni. És ha a bözlelkesedós fellángolása nem ad más fordulatot az ügynek, ez tovább bonyolulva, végül is azon eredményre vezet, hogy a protestánsok vagy rendre tiltakozni fognak — bár a kiáltó hiányokat nem tagadhatják — az állam gyámkodó intézkedése ellen, s ezzel a világ előtt az obscurantismus vádját vonják magukra, mint a kik nem akarnak haladni, s autonómiájukat csük a tehetlen tespedés födözgetésére használják; vagy pedig nyíltan bevallva szegénységüket az állam rendelkezésére bízzák felsőbb tanodáik sorsát, ez pedig most, midőn az ultramontán elem oly hatalmasan emelkedik, hogy befolyása alól maga a kormány s az országgyűlés sem tudják magukat teljesen emancipálni: ki kell mondanunk, hogy végzetes dolog. A protestánsok tért vesztve, háttérbe nyomatnak, mig az állam aegise alatt a katholicismus hódítva terjeszkedik mind tovább Ezen állítás nem szorul hosszas bizonyításra. A k. egyetem kath. egyetem, az állami akadémiák kath. befolyás alatt állanak, és hasonló sors vár minden a protestánsok által feladott tanintézetekre. Midőn a kath. egyház a nevelés, a miveltség ügyében munkál, távol legyen, hogy e törekvésére máskép, mint elismeréssel emlékezzünk. A tudományok fejlesztéséért hozott áldozat tiszteletet érdemel. Hogy továbbá, merre befolyása elér, ott saját irányát akarja uralkodóvá tenni, ezt is csak természetesnek kell találnunk; hisz mi is óhajtanók, hogy minél több helyen hordozza egyházunk szelleme a haladás lobogóját. Azért, mikor a nevelés, a tanodák ügye megújított nagy áldozatokat követel a protestánsok be kell látniok, hogy nem lehet, nem szabad kifakadásokkal, vagy puszta sopánkodással elütni akarni a dolgot, hanem kell, hogy a katholicismus erélyes föllépésében megértsék a felhívást a versenyre, s megtegyenek mindent, hogy ez reájuk nézve ne dicstelenül folyjon. Ha nem bírják a versenyt egyenként, lépjenek a küzdtérre egyesült erővel. A múltban elszakadtak egymástól s ezt több tekintetben elég alkalmuk lehetett megbánni. Most már tisztultak a nézetek, s talán ideje volna már fontolóra venni, hogy a jelen értelmi felvilágosultság előtt többé nem áthidalhatlan az elválasztó ür, midőn a közös elv sürgeti a közeledést. Egyesitett erővel a prot. egyházak igen sokat tehetőek a tudományos intézetek felvirágoztatása körül. Állithatnak akadémiákat, melyek megszerzik a világ méltó tiszteletét a szabadvizsgálódás és alapos miveltség terjesztése által. Emelhetnek egyetemet, mely biztosítja a protestantismus méltányos érdekeit, biztosítja számára azon befolyást, mely a szabadelvű haladásnak egy tiszteletreméltó képviselőjét és hivatott őrét megilleti. Az egyesülés e célokra a kornak intő követelése. Három század előtt a szakadás közöttünk, diadalra juttatta ellenünkben a reactiót; most, midőn saját terünkön, saját fegyvereinkkel, a tanodákkal ujittatik meg ellenünk a harc: közeledjünk egymáshoz, nehogy az utolsó baj nagyobb legyen az elsőnél. Csak az egyesülés, a mindegyik prot. hitfelekezetre nézve oly fontos téren, lesz ama varázs, mely felgyújtja a lelkesedést, megújítja az erőt s jogos reményekre kelt a jövendő iránt. Mig ha egymás iránt hideg bizalmatlanságot táplálva, külön-külön csak önmagunkban tépelődünk, vádolva sorsot, világot: legyünk elkészülve, hogy ez által egyedül az ellenfélnek dolgozunk kezére, s elközelg az idő, melyben egymás elhanyatlásában gyászolhatjuk önön bukásunkat. Felsőbb tanintézeteinknek a kor indokolt kívánalmai szerint szervezése, egy magyar prot. egyetem felállítása legalább három, theol., philos. s jogi fa-