Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

morultan fizetett papja, kinek, ha elnyomorodik m^ga, vagy ha meghal, egész családja a felekezet szégyenére koldul, i Lénytelen: addi^ én, mai viszonyaink közt oly intézetek fenntartására költött ezreket, melyek nem tis.tán egyházi célúik, hiveinken könnyelműen elkövetett fosztogatásnak tekintek. Ha mi, nem korlátolt helyi érdekek, nem megszokott nagy szavak szempontjából, hanem egyházunk mai szükségeit tartva szem előtt, akarunk intézkedni, ne felejtsük el, hogy merőben más állami helyzetünk van ma, mint volt az 1848-ig fennállott kath. államban. A jogállam, léte biztosítására, a szellemi élet szabad fejlődését csak ugy nem nélkülözheti, mint a protestantismus, s azért az iskolaügyet ugyanazon szabadsági elvekre kénytelen fektetni, amelyekre támaszkodva negyedfél század óta mi terjesztettük a világosságot, s az absolutismus ellen védekezve a jogállam létrejöhetését elősegítettük. A régi absolut állammal az isko'aügyet illetőleg nyílt harcban állottunk. Amannak az iskola a policiának egy ága volt, mely bizonyos nemzetellenes célokra dressirozta a növendékeket, s e tekintetből mindenek előtt bilincsekbe verte a gondolkozást, hogy legyen az olyan, mint aminőnek ő akarja. Mig nekünk nagy áldozattal állított és fenntartott iskoláink arra szolgáltak, hogy a szabadságot biztosítsák, és hogy a szebb jövő reményével vigasztalódjunk a sivár jelenben, Hogy e tekintetben a viszonyok mennyire változtak, legvilágosibban mutatja az a tény, Ingy kormányunk, tár egyházunk hívei nagy részének állhatatos oppositiója által évik óta, csaki.em erőszakol- atik oda, hogy magát egyházi ellenfeleinknek, az ultramontánoknak karjai közé vesse, mai napig egyetlen egy positiv lépést s<in tett nég, mely azt sejtethetné, hogy eügedve a politikai nyomásnak, a jogállam eszméjéhez hütelen akarna 1 nni. Ezeket tartva szem előtt, a protestáns egyház tiezta lelki örömmel üdvözölheti a kormány minden olyan intézkedését, mely által a haza iskolái- hogy a mai miveltsóg követelményeinek megfelelő szinvo nalra emeltessenek, ugy rendeztetnek be, amint az elérendő cél kivácji, tekintet nélkül arra, hogy az által a fenntartási költségek mily mérvben szaporodnak, m(g lévén győződve, hogy az egyetlen állami lefektetés, mely kamatját biztosan behozza, a tanügyre tett kiadás. Nekünk pedig protestánsokul, semmi okunk a létünkért folytatott küzdelmek korszakában szent törekvéssel ugyan, de szegénység miatt felettébb hiányosan berendezett tanintézeteinket, amennyiben nem szorosan egyházi érdeküek, gyarló állapotukban tovább is tengettetni. Most kifejtett nézeteink folytán, nekünk a protestáns jogakadémiákat illető'eg csak azt kellene mondanunk, amit Cato Cirtbagora mondott, hog^ Carthaginem esse delendam. De miután a valóságb-tu a dolgok nem az egyes ember által elgondolt okosság törvényei szerint mennek, hanem ezerféle lörülmóny vezeti a többség elhatározását, és egyházuuk nagy többsége a jogakadémiák fennt>rtá?a melleit nyilatkozott: legalább az szolgál nagy vigasztalásomra, hogy egyiknek sem jut eszébe az autononrát hánytorgatva a szükségnek meg nem felelő berendezésű akadémiákat fenntartani, hanem inindeark arról gondoskodik, ós id t liváti nyerni arra, hogy a jogi intézeteket az ál.'am rendelte színvonalra emelhesse, azon meggyőződésből indulván ki, ho.-y ha a múltban abban találtuk fő erősségünket hogy iskoláink jobbak, szabadelvűbbek, a szellemi követelményeknek inkább megfelelők voltak, mint az államiak, ma nem erősödünk az által, ha roízabb, korlátoltabb szellemű, mert felekezeti, az igényeknek meg mm felelő intézeteket dédelgetünk. BALLAGI MÓR. Cultus. E lapok hasábjain, különösen ez év elején keményen kijutott nekünk jámbor protestáns papoknak, kereszt-tüzbe voltunk véve minden oldalról; még saját körünkben is akadt, a ki megleckéztetett bennünket, hogy mi magunk vagyunk legnagyobb részben okai a vallásos érzet és közerkölcsiség hanyatlásának. Mi akkor többen hallgattunk, nem is volt baj, akadtak olyanok, kik megfeleltek a kérdésre; de haszna is volt ennek a megtámadtatásnak, mert hiszen ime kezdünk mozogni, mindenütt papi értekezletek alakulnak , nagy lelkesültséggel és erős akarattal. Nem célom vitatkozásba bocsátkozni sem egyikkel, sem másikkal azok közül, akik a protestáns papságot s azok között engem is megtámadtak, kik bennünket „sarkantyús csizmás kortes-v< z^reknek" etc. etc. elkereszteltek, — ugy sincs Lékünk e]

ég bajunk, elég küzdelmünk az élet terhes igájával; crömpoharunk talán unottá válnék a kényelem párnáján, ha egy-két keserű cseppet nem hullatnának bele nagylelkű jóakaróink. Azonban mivel a cáfolatok egyikében sem láttam a kérdés egy szer'ntem igen lényeges s figyelemreméltó oldalának, a protestáns, legkülö-