Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-26 / 30. szám
dijlevelet, az egyházmegye levéltárában levő eredetivel egy behasonlítani s megerősíteni. Hogy két, sőt három ízben a gyúrói papi dijlevél megerősítésénél, esperes elődöm félre lőn vezetve, az tény, és pedig egyszer Vasadi Balog Lajos ur dijlevelével. Ezt helyreigazítani kötelességemnek tartottam, a f. t. egyházkerület pedig ezen eljárást megerősítette. Ami a 25. számban megjelent óvástételét illeti V. B. L. urnák, abbaa mondja : „Mit tett Konez loare főesperes e nemes célú indítvány miatt magán uton nyert informatió után." stb. L 796. 1. A kérdéses ügy nem indítvány hanem határozat, melyről nem magán uton nyertem tudomást — informátióra szükségem nincs, —hanem egyenesen a vértesaljai felekezet nélküli tanitó-egylet alelnöke tiszt. Szabadszállási Vasadi Balog Lajos gyuró-kuldói ref. lelkész ur közleményéből. A mit egy nemzet előtt, valamely egylet alelnöke hirlapilag közöl, az a közlemény többé nem magáu jellegű s nem magán uton adja az informátiót. A közlemény szórói-szóra igy hangzik: „Először segély-pénztárt állított, melynek rendes jövedelmévé tette a következőket: a.) Minden tanitó jövedelme készpénzben °/0 vétetik; b.) minden gyermek évente 5 krajcárt fizet." L, Prot. lap 361, 362 lap. Ezen, Balog Lajos ur közleményében levő kifejezések : állított, tette, vétetik, tizet, nem hagynak fenn semmi kétséget, miszerint a nevezett v. gyűlés nem indítványt tett, hanem határozott és pedig jogtalanul. Ha Önkényt ad valaki az egylet számára, ez ellen józan észszel kifogása senkinek nem lehet, adókivetési joggal azonban V. B. L. ur sehol nem bir, legkevésbé a kormányom alatti felekezeti népiskolák növendékeinél. Óvástételét V. B. L. urnák, mivel érvei valótlanok, egyszerűen elutasítom, esperesi körlevelem tartalmát pedig továbbra is teljes épségében meghagyom. Most pedig bucsut veszünk egymástól, és én önnek ez érdemben Írandó közleményeire felelni nem fogok. K o n c z Imre, főesperes. KÜLÖNFÉLÉK. * Felhívás - a pestmegyei evang. esperességi gyámintézet tagjaihoz. Szeretett testvérek! Végéhez közeledik hivatalos évünk, melynek eddigi folyama a közjótékouyságra kedvezőtlen vala. Azonban a vég meghozván az aratás, reményem felüli jó áldását: felhívunk benneteket, hogy részvétet gerjesztő, segélytkérő szavakban kifogyhatlanok legyetek, hogy egyház-segélyző gyűjtésünk ez évben is megfelelhessen eddigi jó hiiünknek. Ne maradjon el egy egyház sem adományával. A Gusztáv-Adolf-egylet képe lebegjen lelki szemetek előtt. Küzdött az is közöny, ellenszenv, gyanúsítás, roszakarat ellen, de megküzdött velők győzelmesen. Gyűjtési munkája, mint fényes eredményt, 2 millió tallért mutat fel egy negyedszázad óta; számos egyház és iskola tiszteli benne vagy megalapítóját, megmentőjét vagy tettre, életre buzditóját. Hazai egyházaink nagyrésze hirdetheti az egylet áldott dicsőségét. A magyarhoni e. e. e. gyámintézet kisszerűen képes ugyan csak hasonlót tenni; de a szellemi szikra, melyet annak hőlelkü megalapítója, Székács József, ez intézet alapszabályaiba helyezett, lánggá növekedett, a szeretet lángjává, mely immár 4 egyházkerületünket elborította s melengető erejével nem egy megdermedt tagját anya szentegyházunknak uj életre ébresztett, sőt uj alkotásoknak kezdeményezője és előmozdítója is lőn. Legyen isten szent neve áldva ez áldásért. És most már ti munkásai a szeretet ez intézetének, szeretett testvérek! ne unjatok rá a kisszerű gyűjtésre; nem szabad belefáradnotok a gyámintézeti működésbe, mint hasztalannak vélt munkába; — a tigyüjtéstek méltatásra találó alkatrészét teendi azon általános segélyösszegnek, melylyel e. e. e. gyámintézetünk — hazai sújtott viszonyaink tudvalévősége mellett — büszkén lépend a protestáns világ elé, számot adva homokszem-hordásáról, melylyel az egyházi jólét temploma építésében közreműködni törekszik. Üdvözletünk uf án egyszersmind értéstekre adjuk, hogy esperességi gyámintézeti gyűlésünk f. é. augusztus 28. Pesten, közvetlen az esperességi közgyűlés után fog megtartatni, s a folyamodványok és pénzek beküldésének határideje aug. 10, Gosztonyi János, esp. gy. i. világi elnök. Láng Adolf, esp. gv. i. egyházi elnök. * Jelentés. A tiszáninneni reformált egyházkerület küldöttsége a sárospataki főiskola tápintézetébe az 1874 /5 . iskolai évre következő tanuló ifjakat vette fel: 1. A 1 a" p i t v á nyokra. Gróf Pallavicini alapítványra : Tóth Kálmán. Prinsterer alapítványra: Boduár István. Dr. V. Szabó János alapítványára: Kiss Elek. B. Szabó Károly alapítványára: Grega János, Szalóci Pál, Kócán Józsefné alapítványra: Puky Ignác. Ragályi Károlyné alapítványra: Szabó István. Vecsei Oláh Károly alapítványra: Lantos János. Bernáth Zsigmond alapítványra: Mokcsay Béla. Páloci Horváth Simon és Mária alapítványra: Márton Gyula, Bánóci András, Kovács Pál, Szűcs Béla, Ferenci Ferenc, Ant Géza, Szakai István, Komjáthi Pál, Komjáthi Sándor, Németi Sámuel, Szabó Imre, Hideg József, Pap Zsigmond, Biki Ferenc, Zay Tamás, Antal Mihály, Lázár István, Árokháti Vilmos, Simon Isiván. Zsarnay-emlék alapítványra: Kozma Jenő. Ferency Lajos alapítványra: Rác István. Pelsőczi magtár alapítványra: Sebő Lajos. II. Ingyenesek: Körösi István és Bóna Sándor felügyelők, Bárdos István kenyérosztó, Magyar Bertalan, Oláh Péter, Fürjész Jenő, Csillik Balázs, Sárkány Sámuel, Kiss Károly, Kocsis József, Turi Zsigmond, Hutka József, Bódogh János, Pallagi József, Beregszászi István, Vigvári Mihály, Dulházi Sándor, Vay Mihály, Mészáros József, Mészáros Károly, Varga Lajos, Takács Gyula, Görőmbe 1
