Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

Ezek azok az adatok, melyeket ifjúságiink beléletének s őnmunkásságának jellemzésére felhozni kívántam. Midőn a mélyen tisztelt gyülekezet szives türelméért ezennel hálás köszönetemet nyilvánítanám, ezen mi theol. intézetünket és aonak ifjúságát isten oltalmába s a jóakaratú pártfogók becses részvétébe ajánlom. Felolvasta: Lévai Lajos, ifjasági jegyző. f 1JL1

^^L G Könyvismertetés. „ Világtörténelem rövid előadásban. A legújabb történeti könyvekből tett jegyzetek nyomán képezdék, polgári- és felső leányiskolák számára irta Vasváry Benő tanár. I. köt. Ókor. Ára 60 kr.u A Franklin-társulat mult havi kiadványai közt egy, Vasváry B. állal irt Világtörténelem I-ső füzetének, mely az Ókort foglalja magában, cime volt olvasható. A szerény kis munka megjelenését a lapok és szakközlönyök némelyike vagy egészen ignorálta, vagy röviden és hidegen annyi megjegyzéssel mutatá be azt a közönségnek, hogy „Vasváry nagyon rószlegességig kiterjesztkedék a csaták és háborúk leírására, ós kevés figyelmet látszók fordítani az egyes népek müvélődésének történelmi fejlődésére." E megjegyzésben habár sok igaz van is, amennyiben e 92 lapra terjedő kis füzetben hiába keresnénk terjedelmes szakaszokat, melyek az Ókori történelem keretén belől szereplő népek műveltségi fejlődését tárgyalják ; mindamellett más részről minden figyelmes átolvasó kénytelen bevallani, hogy e kis füzet, mely a szerző által megirt, illetőleg apránként irogatott Világtörténelemnek első részét, vagyis az Ókor törtenetét foglalja magában, az eddig közhasználatban levő hasontárgyu és céln müvek közt a legjobbak közé sorozható, sőt bizonyos tekintetben azok némelyikét fölül is múlja. E kis füzet tartalma világos bizonyítéka egyrészről annak, hogy a mű szerzője nem igen búvárolta a legújabb történelmi fölfedezéseket, melyek egynémely történelmi eseményt egészen másforma világításba helyezned, mint aminőben azokat az eddigi tört. kézi könyvekben találjuk, s e tekintetben e kis mű csaknem egészen azon állásponton nyugszik, mint elődei; de más részről nem kevésbé tesz bizonyságot arról is, hogy Vasváry az általa felölelt történelmi anyagot a korábbi, legtekintélyesebb történészek müveiből válogatva merítette. Azonban amig némely szakaszoknál rá ismerhetni is Pütz, Hunfalvy, Ladányi, Somhegyi, Weber, Welter stb. történelmi munkáik egy-egy alkotó elemére, addig másfelől hiában keresnénk olyan egész {szakaszt, vagy egyes szakaszok beosztását és tárgyalási modort, melyre rá lehetne fogni, hogy Vasváry azokat minden megjegyzés nélkül, mint ezt egynémely ilyesféle műben igen gyakran találhatni, valamely más szerzőtől szolgailag átvette. S éppen e tekintetben különbözik ezen mű számos társától, miután ennek szerzője előbb maga igyekezett tárgyát teljesen átérteni s mint ilyet a lehető önállósággal irni meg. E mellett bizonyít tiszta ós könnyen érthető irálya is. A tárgyalási rendszer kidolgozásánál több eddig használt müvet összehasonlított s az ekként merített legjobb meggyőződését követi. Különös gondot látszik forditani arra, hogy müve a tanulók előtt kedvelt legyen s ez okból az Ókor egyes kimagasló alakjainak élet» és jellemrajzát is leginkább Zsilinszky után adja. Irálya általában könnyű s e mellett eléggé csinos, egyszerű és világos. A mű főként alsóbb fokú tanintézeteknek levén szánva, hogy a csakis magyarul beszé'ő növendékeknek annál kevesebb bajuk legyen az idegen hangzású tulajdonnevekkel, ezeket a könnyebb kimondhatás kedvéért magyaros kiejtés szerint irta pl: Perszeüsz, Zeüsz, Kasztor, Héraklész, Thézeüsz, Nestor, Dioroedesz, Szolon, Aristidesz, Aristotelesz stb. Csakhogy itt az a kár, hogy némely neveknek nem eredeti alakjára ölté fel e magyaros köntöst, hanem azon alakra, amint azt egyik vagy másik nemzet már saját nyelvéhez idomította, igy Korinth Korinthos helyett, Eufrat Eufrates helyett stb. A mondat vagy irálytani hibák csekély számuk s lényegtelen voltuk miatt említést sem igen érdemelnek, miután ezeket az illető tanuló maga is könnyen kiigazíthatja. Kár továbbá a kiadók részéről, hogy az egyes nevezetesebb tulajdon-és esemény-nevek a többieknél vastagabb nyomás által, miként ez némileg a Welter Füssy-féle történelemben alkalmazva van, nincsenek kiemelve, ami főként ha még a fontosabb évszámok is igy volnának nyomva, nem kis mérvben megkönnyitené a tanuló fáradságát. Amit e kis mű lényeges hibájául fel lehet hozni, hogy t. i. nem fordit kellő figyelmet az egyes népek és nemzetek művelődésének történelmére, az nem csupán e kis mű-, hanem általában minden elődeinek is hibája. Az igaz, hogy ez nem menti fel teljeseu e müvet sem ama nagyon is fontos vád terhe alól, mert a hiba nem leszen erénynyé, ha azt bár hányan elkövetik és gyakorolják is, azonban az utódra nézve mégis némi enyhitő körülmény az, ha őt az elődöknek bár rosz példája és hibás eljárása, jóhiszemüleg tévútra vezették. Csaknem minden kivétel nélküli általános hibája az eddigi történelmi kézi könyveknek, hogy a történelem szövegét túlságos mérvben megtömik az egyes fejedelmek,