Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-26 / 30. szám
pályamunka érkezett be „phílosophia obiter libata a deo abducit stb." jeligével. A felkért biráló t. Bihari Péter tanár ur véleménye ezerint: „a nem kevésbbé érdekes, mint nehéz kérdést pályázó dicséretes sikerrel oldotta meg. Kant, Fichte, Schelling bölcseletének mélységében nem közönséges jártasságot mutat. E mű gondos és rendszeres tanulmányról, világosan gondolkodó főről tesz tanúbizonyságot. Nyelvezete értelmes, tiszta; kifejezései gyakorlottságot, egyes helyeken mesteri ügyességet árulnak el," mindezeknólfogva önkópzőtársulatunk e művet a pályadíjra érdemesnek tartja. (A jeligés levélke felbontatván, abból Szőcs Farkas neve tünt ki.) A második kérdésre: „Adassék a vallás eszméje és külnyilatkozata" szintén egy munka pályázott, a melynek jeligéje : „írj, tégy, csatázz, stb." — n. t. Kovács Albert ur bírálata szerint: „a kérdés tulajdonképen az egész vallás-philosophiát felöleli s könnyebb volna róla egy könyvet, mint egy értekezést irni. Szeiző a nehéz feladattal mégis kitűnően megküzdött. Alig 3 ivnyi értekezésében alapos ismerettel választotta ki épen azon leglényegesebb adatokat, melyek ily kis téren felsorolhatók a nagy kérdésből s a mi ez értekezésnek még nagyobb előnye : ügyesen gazdálkodott a szűk térrel, nincsen benne semmi felesleges szószaporítás, nem merül el a kedveltebb gondolatok aránytalan kifejtésébe s az egyenlően fontosak közül nem mellőz el semmit. Álláspontja, melyből a kérdést tekinti, az, mi a mai legelíőgulatlanabb vallásbölcsészeké. Kidolgozása nyomonjáró, szigorúan tudományos, nyelvezete világos és szabatos. A jutalomra önmagában is teljesen érdemes, sőt a jutalmon kivül még dicséretre is." (A jeligés levélke szerint e mü szerzője szintén Szőcs Farkas.) A történelmi kérdésre: „A magyar egyház viszonya a szent székhez Zsigmondtól a reformatióig" — egy pályamű érkezett, jeligéje; „A ki engem szolgál, engem kövessen." Nt. Farkas József ur bírálata szerint: „a mü minden sora tanúságot tesz a felől, hogy szerző a hazai irodalom több idevágó kitűnőbb művét kiváló tanulmány tárgyává tette ; az ezekben talált adatokat céljához képest ügyesen, éles bírálattal, helyes következtetések vonásával felhasználta. Hiányosak ugyan az adatok és mind Zsigmond idejébél, mind különösen a Mátyás utáni korból lehetett volna még több érdekes adatot s küzdelmet a magyar állam s római curia közötti viszony illustrálására felhozni, de igy is eléggé tiszta s hű képet ad a szerző. Előadása folyékony, világos, érthető. Nyelvezete tiszta, az idegen íztől ment, magyaros. A jutalomra teljes mértékben érdemes." (A jeligés levélke tanúsága szerint e mű szerzője Petri Elek.) A társadalmi kérdésre: „A. prot. papság tekintélyének hanyatlása és ezen baj orvoslásáról" — cim alatt egy munka pályázott. Jeligéje: „Ora et labora." Nt. Farkas József ur bírálata szerint: „Szerző, — idejekorán felfogva Jövő hivatását s a prot. lelkészi hivatal tisztét, ugy látszik, évek óta komoly figyelemmel kiséri a két magyar hazában a prot. lelkészek állását, hivataloskodását, azok erényeit, bűneit, jó és rosz szokásait; figyelemmel kiséri azon küzdelmeket, melyek a lelkészre várakoznak, majd felülről, majd alulról, azaz majd gyülekezete előbbkelő tagjaitól, majd a szorosabb értelemben vett néptől. Ezen megfigyelések folytán a szerző korától alig várható alapossággal, komolysággal mutatja ki a prot. lelkész kiképeztetésének kellékeit, majdan annak teendőit. S különösen ezen része a műnek nagy elismerést érdemel, annyival is inkább, mert dacára az e téma felett mostanában megjelent több rendbeli értekezésnek, szerző seholsem a mások szaván indul el, hanem mindenütt meglátszik nála az önnálló gondolkodás, a saját tapasztalásra való támaszkodás. Előadása, nyelvezete, irálya egészen gyakorlott s oly kézre mutatnak, melytől remélni lehet, hogy egyházi irodalmunkban maholnap ismeretessé leend." (A jeligés levélke tanúsága szerint e mű szerzője Lóvay Lajos.) Lessing „Hundert Thesen" cimü munkájának magyarra fordítására két pályamunka adatott be. T. K omáromy Lajos tanár ur bírálata szerint: „A kívánalmaknak a pályamunkák egyike sem felelt meg teljesen, bár a jóakaratú törekvést egyiktől sem lehet elvitatni. Ha azonban a biráló e két munka relatív becsét tekinti, akkor a II. számú „Nem ugy, hanem azt" jeligéjű művet találja elfogadhatíbbnak; ennek fordítója nagyobb jártassággal látszik bírni a német nyelvben; fejlettebb észszel a Lessing gondolkodásának megértésére s nagyobb fordítói erővel az idegen nyelvsajátságokkal való szaki" tásra. „Mindezek alapján biráló ur méltó elismerésben óhajtván részeltetni az I. számú „a ki hisz boldog stb" jelegéjü munka szerzőjének is szorgalmát és jó törekvését: a pályadijat a II. sz szerzőjének ítéli." Ennélfogva a II. számú mű pályadíjra, az I. számú pedig dicséretre méltattatik. (A jeligés levélkék tanúsága szeriut a pályanyertes müvet Szőcs Sándor, a dicséretre méltattat pedig Bányai Geiza irta.) A müprózára egy pályamű adatott be „Végetlen a tér, mely munkára hiv stb" jeligével. T. Csiky Kálmán tanár ur véleménye szerint e mű a szépirodalmi próza kellékeinek megfelelvén: a jutalom részére kiadandó. (A jeligés levélke tanúsága szerint e mű szerzője Bányai Géza.) A prédikációra két munka pályázott. Nt. Kovács Albert ur bírálata szerint: „A könnyen eleső ember" cimmel beadott mü, melynek jeligéje: „Hallgass te szerelmes fiam engemet stb" szónoki s költői képekben gazdag és szép nyelven van irva; sajnos, hogy a főeszmét nem találta meg; előadása e miatt bizonytalanná válik." Másik „Péter" cimmel s „az ember jó és rosz is„ stb jeligével beadott mü külszópségek tekintetében sem áll hátrább, sőt világossága s egyszerűsége előnyére válik. De tartalmi tekintetben társát felülmúlja s e tekintetben — leszámítva bevezetését — épen kitűnő. A jutalom ennek adandó; de az elsőt is a dicséret méltán megilleti." E szerint pályanyertes műnek a „Péter" cimü dolgozat mondatik ki, a másik pedig dicséretre méltat-