Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-19 / 29. szám

tett a házasságkötés megtörténte felől. Ugyanekkor azonban azon kérelmükkel, hogy temetkezés alkal­mával övéik felett a sirnál beszédet tarthassanak, elutasittattak, s^e részben a kántoni egyházi kormány­szék (Kirchenrath) szigorú tilalmat adott ki. (U. o. I. 82— 85). 1856 óta a vidéken a hivők megfogytak, a város környezetében pedig, melyekben a kézműves ós gyári elem nagy tömegekben lakik, s egész köz­ségeket képez, megszaporodtak. Egyébként maguk közt két egymással mereven ellenkező pártra sza­kadvák. (Amtlicher Auszug aus den Protokollon der Synode der zürcherischen G-eistlichkeit, XLIY. Zürich 1865. 73. 1.) 1869 óta megkapták a sza­badalmat, hogy a sirnál temetési beszédet tart­hassanak. (L. Y. Zürich. 1869. 30. 1.) Számuk ujabban nem szaporodott. A kényszer-rendszabályok, a súlyos fenyitókek ós a gyilkoló eszközök a történelem tanúsága, szerint kétélű fegyver; meglehet az ellenfelet súlyosan sebzi, tán örökre is megbénítja, mint ezt a magyar protestantísmus siralmas története tanúsítja; de egyszersmind sokat árt annak is, a ki e fegyvert kezébe veszi, gyökeres orvoslatot pedig soha sem nyújt. Lelkiismereti és valláskórdósekben pedig min­den bizonynyal illetéktelen sőt erkölcstelen. Ezért nincs mit búsulnunk azon, hogy ilyenek alkalmazásának ideje nálunk is lejárt. Egykor az anabaptisták ellen leg­szigorúbb törvényeink voltak, melyek a „lutherani com­burantur< í -féle s ellenünk hozott határozatoknak telje­sen megfeleltek; mindamellett] mennonita gyülekezetek Erdélyben, Magyarhonban folyvást voltak. II. Jó­zsef alatt a vaskezüen végrehajtott kemény rend­szabályok sikeresen gátot vetettek a nazarenismus terjedésének s tagadhatatlan, hogy a proviso­rium alatti törvényes üldözések is sokakat visz­szatartóztattak a hivő vallás követésétől, de már arra nem voltak elegendők, hogy összegyülekezóseik megszűnjenek, s sz áttértek korábbi vallásuk kebe­lébe visszamenjenek; mindazáltal nem lehet idét­lennek nem tartani 1866?. eyyházmegyei és e. ker. határozatainkat, melyeknél fogva az ilyenek az egyház közösségéből kizáratnak; ez oly gyönge ós szükségtelen replica volt ellenükben, melynek mind­addig, míg a bevett vallásrendszer mellett állunk, sem gyakorlati haszna sem törvényes alapja nincsen. Az eddigiekből látni lehet, hogy azok a fegy­verek, melyekkel ezelőtt az újonnan keletkező sec­ták ellen leginkább harcoltak, a rozsda miatt tel­jesenelkoptak és ráük nézve egjátalában hasznavehetet­lenekké váltak. Egyáltalában le kell tennünk minden olyan szándékról ós gondolatról, mely a lelkiismereti ügyekben külrendszabályok utján remélt boldogulni. A mi vitézkedésünk fegyverei nem tes­tiek, s egyáltalában az uj secták híveivel nem viaskodásra, hanem békés együttélésre vagyunk uta­sítva. A köztünk való viszonyt ez a fogalom fejezi ki legméltóbban : jó szomszédság. Óvakodnunk kell mindentől, a mi irányukban a hitbeli erőszakolásnak még csak színezetével is birna; másfelől a lágyszivüségtől is, melynólfogva saját állásunk vagy egyházunk jogainak és tekin­télyének csorbulását is közönyösen vagy épen mo­solyogva vennők; mert az uj secták vezetői rend­szerint elég ravaszok, hogy az efféle gyöngeségeket azonnal észrevegyék és a lehető legnagyobb mérvben kizsákmányolják. Azokkal, kik egyszer már egyhá­zunk ellen támadtak, s a sectafőnökök hálójába estek, még inkább pedig ez utóbbiakkal haszontalan dolog vallásos kórdósek felől vitázni, mert az egósz belső világukat elborító elfogultság, konokság ós vakság miatt értelmi előterjesztéseink merőben si­kertelenek maradnak. Nekik olyan exegesisök van a szentíráshoz, oly banalis módon magyarázzák, oly kikeresett ravaszsággal állítják fel a bibliai mon­dataikat, s oly vakhittel fogadják a főnökök Szent­lélektől vett sugallatait: bogy azok ellen a józanabb kapacitáció mit sem tehet. Alkalomszerüleg, póld. a kátémagyarázatkor, főleg ha azt érdekesebb ós foganatosabb alakba Önteni s annak közöasóget tud nának csinálni legalább az ismétlőiskolásokból, min­denesetre szükséges, hogy egyházunk hitcikkeit, a secta tanitmányaira különösebb tekintettel, meg­győzően s bibliai alapon fejtegessük, s azokban a híveket megerősítsük; egyébként nyilvános prédiká­ciókat tartani ellenök s ezekben őket egyenesen ostromolni céltóvesztő, sőt ránk nézve károsan visz­szaható eljárásnak tartom. Ha közülök őszinte és becsületes emberek önkényt felkeresnének bennünket, hogy velők beszéljünk, teljes nyugodtsággal kifejt­hetjük előttük az egyházi tan helyességének érveit, az ő okoskodásaik hibás voltát; figyelmeztethetjük őket, hogy azok a hibák, melyeket nálunk gáncsolnak, nálok is jelen vannak, s talán még gonoszabb for­mában. Ha a secta még csak keletkező félben van s az első lépések tétetnek, hogy a gyülekezet egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom