Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

teriméje csak az előbbi' marad, és erre a luxus-kérdés megvalósítására rászánnak 30 ezer frtot, akkor aztán nem mondhatja senki, hogy a lelki templomnak, prot. egyházunk ostromlott épületének támogatására nem marad semmi erő. A némely egyházban szembetünőleg lokalizálódott bajok észrevételére is jutott figyelem, s feltétetett a kettős kérdés: honnan van, hogy kivált némely egyházban annyira alászállt a vallásos buzgóság, annyira bomlik az egyházi élet, hogy annak elszomorító hirdetői az omladozó templom és egyházi épületek? a belhivatalnokok iránti kötelezettség nem teljesíttetik; s miként lehetne e bajt orvosolni? Minden szépítgetés nélkül e baj oka és orvosló közege : a lelkész ós az egyházmegye. Kétségtelen tény az, hogy egyháza iránt melegen csak oly egyh.-tag érez, ki gyermek korában a vallásos nevelés által erre mintegy előképeztetett. De ezen előképzésre tett-e s tesz-e még ma is valamit a lelkész ? belép-e az iskolába, hogy tanitsa ott a vallást, a meggyőződés azon meleg hangján, melylyel egyedül lehet a hozzávaló érzéket felkölteni, a mely a szivben visszhangra talál, a tájékozottságnak azon készletével, melylyel mint szakférfiú rendelkezik; vagy pedig az ezen készlettel sok tekintetben nem biró tanitóra bizza egészen a vallásoktatást; vagy maga végzi-e a konfirmácionalis oktatást? Meggyőződésünk szerint ha egyelőre nem mindent, de sokat lehet orvosolni e bajon az által, ha a lelkész a vallásoktatást, legalább hetenkint pár órán maga végzi a népiskolában, a konfirmationalis oktatást pedig egészen saját feladatául veszi és teljesiti. Másrészről azonban bizonyos az is, hogy az egyh. külső fenntartásában és a belhivatalnokok díjazásában mutatkozó kötelességmulasztásnak oka az egyházmegye, a mennyiben ide vonatkozó sok határozatát papíron hagyja veszni, azoknak érvényt nem szerez. Miért is e tekintetben nagyobb erély kifejtésére a n. t. egyh.-megye felkóretni határoztatik. Ezzel kapcsolatban, miután Az egyes egyházakban a helyszínén elintézésre váró s megvizsgálandó ügyekben eljárni, s az eljárásról a n. t. egyh.-megyének referálni eddigelé a külön egyh.-megyei körök szerint u. n. állandó választmányok voltak megbízva, de már ezen intézménynek, a szervezése korában fennálló viszonyok nem felelnek meg mai nap, sőt a sikeresebb eljárásnak is akadályára van , a mennyiben az állandó választmányi tag a helyi viszonyokkal nem lehet mindenkor ismerős: e miatt, de azon okból is, hogy a kiküldetéseknél az ifjabb prot. nemzedék is alkalmaztatván, ez által egyházi ügyeink- s bajainkkal s azok intézése módjával megismerkedhessek, s igy mintegy az egyház iránt nagyobb érdekeltségre képeztessék — az egyh.-megye megkéretik, hogy az állandó választmányok intézményét megszüntetve, a kiküldetések tárgyában intézkedni — a -ábbi gyakorlat szerint — az esperesi hivatal bizassék meg. ^z után az elnökség elismerését fejezvén ki a tagok iránt, az értekezletet feloszlatá, mire a helybeli ^kab István ur vendégszerető házánál és asztala mellett, a zamatos magyaros lakománál a felvillanyozott kedély hullámzásának nyilt meg a tér, hol a helyi lelkész ur szakértő vezetése alatt álló énekkar közreműködött. Szabó Endre, ért. jegyző. Külföldi egyház és iskola. A skót theol. tanintézetek. (Vége.) Hanem ezekre az egyház igy felelhet: „Mi meg vagyunk velük addig elégedve, mig ők is velünk elégedettek." Ha ez állana, akkor több mondanivalónk nem lenne. De a valóságban az egyház csakugyan nincs megelégedve a papsággal. Akkor tehát annak szükségeit épen ugy szivén kell hordania, mint a saját maga ügyét. Ma, a mint a dolgok állanak, nem lehet másfólekópen megakadályozni, hogy a tanulók, midőn átlépték a theol. intézetek küszöbét, vagy a papok, kik miután azt elvégezték, s az életbe kiléptek, figyelmüket más dolgokra ne irányozzák, mint a nagyobb mérvű dotatio által. Ők nem arra vannak hivatva, hogy az isteni igazság fáklyáját elaludni hagyják, s nemzedékről nemzedékre igy adják át örökségül. Ezért a felelősség az egyházat illeti ; annak kell minden szükségen segiteni. Azért az egyháznak a papságot jobban kell fizetni, mint jelenben, ós segélyt kell nyújtania azoknak, kiktől megkivánja, hogy a magasabb nevelést ugy elsajátítsák, hogy azt később pénzzel eléggé megjutalmazni ne lehessen. Ez ellen valaki azt vethetné, hogy igy a tanulók függetlensége veszélyeztetve lenne, s mintegy elemozsiaszerü segélyben részesittetnének, mi rájuk rosz hatással lenne. Ezen ellenvetés nem volna alapos. Mert a theologusok segélyzésében sincs több alamizsnaadás, mint abban, mikor a papság helyzetének javítása forog kérdésben. Itt a segélyzés alatt több alapot értünk a jelenlegieknél. Igenis, épen az alapítványok alamizsnák, melyek valamint a múltban nem veszélyeztették a szabadságot, ugy a jelenben sem. Máskülönben is mindenütt, mindenféle nevelés többé-kevésbbé ily támogatásban részesül; mi ha megszűnnék, azaz az ország, testületek, egyesek nem gondoskodnának saját maguk érdekében annak szükségeiről: minden magasabb nevelés meg lenne semmisítve. Ennélfogva csak általánosan elismert s bevallott nézetnek adunk kifejezést, midőn az egyházakat nagyobb és több segélyadásra szólítjuk fel, azok részére, kik a papságra készülnek. 4. A tanárok fizetései. A skót egyházak egyetemes bizottságának jelentésében elég adatok ós részletek vannak felsorolva a tanárok jövedelmeit illetőleg. Itt láthatni, hogy a tanulók kevesbedésóvel csökkent a tanárok jövedelme is, ugy hogy ez 10—15 százalékkal lett kisebb. A tanárok évi tiszta jövedelmét mint-