Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

bennünket, mint bizonyos rovarok a legelésző nyájat. Mindenesetre vérünk tespedésere ós egyházunk óletvidorságának hiányára mutat az, hogy közónk a hivők oly mértékben befészkelhették, s gyülekezetileg consolidálhatták magukat. A mi gyülekezeteinkben már igen régóta nem leng a vallásosság és egyháziasság ama fris szellője, mely egyedül képes compact társulatot növelni. A természettől különben sem erős felekezeti érzék eltompulva, a szervek benső gyöngeség és külgondviseletlenség miatt elkoptatva ós meggyöngítve, a tagok egészséges táplálkozás ós kellő foglalkozás hiányában elerőtlenedve vagy bénulva tengenek. A test részei közt nincs meg az egészséges egymásra hatás. Egymás haját és örömét kevéssé érezzük, egymás szükségleteivel ós vágyaival jóindulattal alig foglalkozunk. Egyéni, családi, társadalmi életünkben súlyos nyavalyák harapództak el, mert a vallás arra nincs eléggé javító hatással. A külső igazgatást illetőleg egykori elveinktől, az idők kívánalmainak engedve, nem csekély mérvben eltértünk, a legfontosabbat, a hit tartalmát illetőleg minden a régi embryoban maradt. Az egyik tag túlteDgésben, a másik vérszegénységben készül elveszni. A lelkészek jórészt a Danaidák munkájára kárhoztatva. Töltögetik a vizet a feneketlen edénybe, ahelyett hogy az edény kijavítására utasíttatnának. Mert egykor e víz utáni szomj nagy ós átalános volt: rajtunk maradt az a tiszt, hogy óráról órára kínálgassuk az utódokat is ezen itallal, kik nem annyira szomjúhoznak már mint inkább éheznek, és eledelt várnának mi tőlünk. Kultuszunk legfőbb részeit ily módon szinte elhasználtuk, ós üres szertartássá változni engedtük. Oda ültünk az éltető forrás tövéhez az evangeliomhoz, de csak önképünket vizsgáltuk annak tükrében; nem méregettük annak mélységét, vizét nem elemeztük, s ujabb és ujabb betegségünket nem orvosoltuk; inkább ittunk azon posványból, melyet a kath. egyház hagyományai tisztátlanitottak meg, mely a szájíznek jobban tetszett. A lelkész szertartások ós gópiességek nyűge által lebilincselve mindent tesz már, csak azt nem, a mi a lelkek őrizetére szükséges. A nyájat a pásztortól féltették sokszor ós nem a farkasoktól. Csoda-e, ha ily körülmények közt az anyaszentegyház testi ós lelki ereje láthatókép sinlik? ha sűrűn mutatkoznak a pusztulás jelei? ha a ravasz ellenség sorainkban kárt tesz? Ez neki nem csak azért sikerült, mert gyülekezeti életünk gyöngeségeit kileste, és maga javára kizsákmányolta, hanem azért is, mert képes volt a társadalom legalsó osztályának nyomorából ós tudatlanságából tőkét faragni magának, a mi egyébként minden kezdő felekezetnél rendesen előfordul. Az emberi társadalom minden időoen a tömegek nagy nyomorát zárta keblében. Minden országban ezrek ós milliók küzdenek földhöz ragadt szegénységgel, ebből folyó titkos bűnökkel ós sürgető vágyakkal. Ezen osztályból a fenálló rend és felsőség ellenében, mely alatt ő csak szenvedéseit ós elégületlenségét érzi, nem nehéz pártot alakítni és sereget gyűjteni; nem nehéz zarándok-csapatot szervezni a vágyak boldog Mekkája felé, hol terhének könnyebbülósót reméli — habár meglehet, a legképtelenebb észjárással. A hivők vallásában is megvan ez a fülbemászó varázshang, mely oly édes a szegény tudatlan ember füleinek; melyhez most politikai korteskedósünk ós hírlapirodalmunk is csaknem szakadatlanul akkordokat játszik. A népboldogító eszmék előtt a rendnek, az illemnek, ós az okosságnak szózata még tán soha sem volt oly gyönge ós erőtelen, mint az utóbbi időkben. A szokás ós a tisztesség kötelékei, melyek a régi szövetségek igen hatalmas kapcsai, kezdtek a társadalmi élet minden mezején meglazulni. Idejárult a nép alsó rétegében, valamint a magasabb régiókban is egyaránt elharapódzott erkölcstelenség ós lelketlenség, mely ösztön a közkormányzati és törvényhozási szellem amaz átalakulása, mely nem kiván hat többé gátat vetői uj felekezetek lótrejövetelének. Ily körülmények közt a hivők apostoli buzgalmú népies prófétáinak nem volt nehéz eltéríteni közülünk sokakat, kiket úgyis csak igen erőtlen külső kötelékek fűztek hozzánk, s kik lólekben tán soha sem voltak megnyerve egyházunknak; s csak természetesnek található, midőn azon tanok, melyek a vétkeseknek szentséget, a tévelygőknek igazságot, a megterhelteknek könnyebbülóst, a testi lelki elhagyatottságban élőknek baráti segélyt ós állandó szövetséget ígértek, melyek a polgári ós egyházi adót, a katonáskodást, a hatóságot mellőzendőnek hirdették: ezer meg ezer szívben viszhangra találtak! * * * A hivők vallásának tüzetes méltatása s tanaiknak és törekvéseiknek bírálata nem lehet ezúttal 56*