Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

18-dikán az uj alainneuin épület felszentelésének ünnepe volt; az épület mai nap is ezen alakjában áll fenn. 1854-től fogva különféle kirándulásokat tett a boldogult. Volt Florencben, Rómában, Nápolyban; nem volt minden áldás és ismeretség kötés nélkül Bécsbe, Prágába, Drezdába, Berlinbe, Hamburgba, Belgiumba, Hollandiába, Párisba, Londonba és Magyarországba való utazása sem S mind ez utazásaiból a legjobb egészségben tért vissza. 1869-től íogva azonban tökéletes egészsége sohasem volt, mig végre 1873. julius 23-kán elhagyta az alumneumot, hogy helyet adjon utódának Jonelli tanárnak. Egy kis magánlak a Bázeltól nem messze levő Richenben, volt a boldogultnak az élők között utolsó szállása, hol a több mint 30 évig vele volfc hű ápolónéja karjai között mult ki 1874. május 18-dikán 79 éves korában. Egy bevégzett élet fekszik előttünk, gazdag az önzetlen áldozatkészségben, kimerithetlen a jócselekedetben, mindenütt a hol volt, a szeretet jeleit hagyta hátra maga után. A prot. egyházi segély-egylet megalapításában és terjesztésében való közreműködése áldásdús volt Helvetia evang. egyházaira nézve. Túl a svájci haza határain egész Magyarországig hálásán fogják emlegetni az ő nevét még sok időkön keresztül. Schlaf Simeon! Fahr, diener G-ottes, hin Zu deines Herren Ruh! Du darfst hinweg Aus Noth und Jammer fliehe Und eilst dem Himrnel zu. Dein G-eist ist diser Erde rnüde ; Dort ist hereit der Himmelsfriede. Schlaf, Simeon ! Thomay József, ev. helyettes lelkész. Ez iskolai év folytán emi nyiregyházi gymnasiumuukat súlyos veszteségek érték. Alig mult féléve, hogy december elején Weisz Wilmost, tanodánk egyik fáradhatlan munkás, hivatott és képzett tanárát temettük el; ime most jun. 24-én gymnasiumunk egy másik tanárát, Kürtösy Józsefet ragadta ki a halál áldásteljes munkássága köréből, s övéinek szeretett karja közül. Általánosan ismerve van, hogy az oktatás terén működő egyének vajmi kevés anyagi jutalomban részesülnek, s a legnemesebb munka mily szégyenitőleg csekély dijjal jutalmaztatik, s hogy magasztos törekvésöknek legfőbb jutalma az édes öntudat, s néha a hálás utókornak emlékezete. Ezen oknál fogva tehát, de meg azért is, hogy a jeles elhunytnak, tanuló- és tiszttársai, tanítványai, rokonai, és ismerősei, kik e hazának majdnem minden vidékén elszórva számosan találtatnak, élete folyásáról tudósítva legyenek ; álljon itt munkás életpályájának rövid vázlata. Kürtösy József (családi néven Putz, melyet csak későbben magyarosított) szül. Nagy Kürtösön Nóg rád megyében 183«3. marc. 17-én. Iskoláit Losoncon, Osgyánban s Pozsonyban sok anyagi küzdelemmel de sikerrel végezé, szorgalma és fényes tehetsége által annyira kitűnt, hogy mindenütt tanárainak büszkesége s a tanodának disze volt. Hogy ezen utóbbi kifejezés nem frázis, ebben a tekintetben hivatkozhatom még élő tanárai- s tanulótársaira. Pozsonyban elvégezvén a theologiai tanfolyamot 1856-ban Tihanyi Ferenc gróf hivta meg őt gyermekei nevelőjéül, mely magas rangú családnál 2 éven át a legnagyobb elismeréssel működött. Innen Selmecre hivatott tanárnak, 1863. Losonczra, 1869-ben Nyíregyházára választatott meg. Igy összesen 18 évig működött a legnemesebb pályán, melyre valódi hivatással és szakavatottsággal lépett. Jellemezték őt mély gondolkozás, melylyel tanítványainak itélő tehetségét fejlesztő, alapos tudományosság, szelid atyai bánásmód, szeretet és barátság nem csak tanítványai, de mindazok irányában, kikkel érintkezésbe jött. Igy élt Ő szerettetve és áldásteljesen működve, midőn junius 20-dikán, majdnem az iskolai év végén meghűlés következtében hagymázba esett s rövid 5 napi betegség után junius 24 én a közvizsgát megelőző napon, a még élte delében lévő férfiú egészen váratlanul elhunyt. Temetése junius 25-én a közvizsga befejeztével délutáni 6 órakor tanítványai és számos résztvevők jelenlétében törtónt. Siratják őt bánatos özvegyén kívül, kivel csak a mult év december havában kelt össz*, első nejétől született három kiskorú gyermeke, gyászolják elhunytát számos rokonai, barátjai és ismerősei. s. Muhi Sámuel emlékezete. Május hó elsején sötét szárnynyal repült át a röpke hír a nagyszalontai egyházmegyén, mely annyi gyászt és fájdalmat jelzett, hogy méltán könyezett a lelkészi kar, és méltán illetődött meg minden emberbaráti kebel. Nt. Muhi Sámuel, tenkei ref. lelkész, egyh.-megyei főjegyző és tanácsbiró 4 hónapi szenvedés után megvált e földi élettől. Hogy kit vesztettünk el benne, mélyen érzi azt az egyh.-megye, mélyen érzi különösen családja, melynek őrangyala, gyöngéden szerető férj és édes atya volt. De a családi körön tul is a társadalmi életben mint kedélyes, folyvást humoros, de humorával soha sem sértő, szeretetéméltó tag gyanánt szerepelt. A valódi részvét és tisztelet legszembetűnőbb jele temetésén nyilatkozott legszebben, midőn a mindenrangu és rendű tisztességtevő gyülekezet nagyszáma miatt templomban nem férve, a paplak udvarát egészen betöltötte május hó 3-kán délután. Gyászbeszédet tartott nt. Nagy Sándor n.-szalontai lelkész s tanácsbiró ur I. Sámuel 3. 20. verséről. Meghatott kebellel, s a valódi fájdalom hangján kezdte beszédét, előrebocsátva, hogy már 8-ik lelkésztársa felett kell teljesíteni e szomorú tisztet, de egy sem volt oly nehéz feladat mint a mostani, mert a kimulthoz nem csupán tiszttársi kötelék, hanem a legmélyebb baráti viszony csatolta. Kifejtve ezután azon kellékeket, melyek egy lelkészben megkívántatnak, szépen alkalmazta a felvett igét az elhunytra. Orátlót tartott