Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

bármely hivatásnál — helytelen; és ez a papi pályánál ép ugy áll, mint akármelyiknél. Másfelől egy teljesen „elemózsiáit" theologia soha sem birná a közvélemény bizalmát. Ezért szükségünk volna emberekre a társadalom minden rétegéből, és igy azon ranguakból is a többek között, kik a kívülről adott segélyt nélkülözhetnék. De ezen esetben szükség, hogy a pálya maga magáért, kerestessék; mert csak ekkor lehet arra alkalmas és jó emberebet találni, kik nem riadnak vissza az akadályoktól, a megpróbáltatásoknak bátran alávetik magukat, mi által mig egyfelől a kiállott nehézségek őket edzik, másfelől a jövő boldogságának legbiztosabb alapjait vetnék meg. Ez volna szükség a theologia terén is, hol az akadály, nehézség általános. Nem lehet kivánni, hogy az ifjú az év hét hónapjában bizonyos világi teendőkkel foglalkozzék, hogy a más öt hónap alatt (eddig tart a tanitási időszak) a collegiumban magát fentarthassa. A szükség, mely őt erre kényszeríti, megsemmisít benne minden szándékot, mit képzésére kitűzött: tanulmányait teljesen megzavarja; gondolatait szétszórja; a nagy munkától és feladattól minden irányzatát elfordítja; oly foglalkozások teljesítésére kényszeríti, melyek hajlamaival ellenkezésben állanak. De ilynemű önfentartása is nagyon szegényes: lakása rosz; élelme kevés, mert mind a kettőnek olcsónak kell lenni. Ez által egészsége szenved, s lelkének azon rugékonysága, mely senkinél sem kívántatik mpg annyira, mint egy komoly papnál, lehangolódik. Benke István. (Vége köv.) RÉGISÉGEK. (Vége *.) „1762. Minekulánna Istennek bölcs tetszéséből t. Váczi István uram mind szemei világában igen megbántátott volna, mind pedig lábainak majd orvosolhatatlan tehetetlensége miatt a diebus anni 1761. Junii szent szolgálatját is kéntelen volt abba hagyni, szolgálatbeli kötelességeit vasárnaponkint a circumjacens ekklesiákbeli atyafiak pótolgatván, ezen sz. ekklósiának közönséges megegyezéséből hivatalt adván tiszt. Kéri szent ekkleá akkori praedikátorának, Szabó Sámuel uramnak. Ki a Szentandráson celebrált szent conferentián az ide való jövetelre szabadságot vévén die 16 Febr. el hozattatott és az ekklesiának illendő beneventatiójával a nagyobb parochiára (nem tetszvén t. Petrahai János uramuak régi szállásáról a kiköltözködés, cum annuentia ejusdem) illocaltatott szép tractament tétellel. „1767. T. Petrahay János uram, az abauji társaságnak érdemes seriora, sok és gyakorta való erőtelenkedései miatt a szolgálatra alkalmatlannak ítélvén magát, önként a ministeriumot letette. A nemes ekklesia pedig tovább is akarván a collegatust fentartani, hivatalt adott becsületes és nemes követei által a Szent-Péteren lett *) L, lapunk 23. számát. congregatíó alkalmatosságával t. Fejér András uramnak. „1769. T. Fejér András uram hivatalt vévén a nemes szuhai ekkleatól, el is ment. — Kinek helyébe hivattatott t. Palóczi Pál uram Gávárul. — Mely hivatal megerősíttetvén a pthrügyi V. rbilis conferentián el is hozattatott, be is köszönt 20. Febr. 1769. „1780. T. Szabó Sámuel uram 18 esztendőkig szolgálván a tállyai ref. szent ekkleaban, nem tetszvén tovább ő kigyelmének az itt való szolgálat, hivatalt vévén a rásonyi szent ekklesiától: hivattatott ő kigyelme helyében t. Nádaskai András uram, kötelezte magát, és a tállyai conferentián ezen hivatala és a szent szolgálatra lett maga ajánlása megerősíttetvén, behozat' atott ezen szent ekkleaba és beköszönt 27. Febr. 1780. „1784. t. Nádaskai András uram 4 esztendőkig szolgálván a tállyai sz. ekkleaban, T. Tokajban rendes hivatala után elmenvén, ő Kigyelme helyében hozzattatott Kohányi udvari papságbúit. Szűcs György uram és megerősíttetett a mádi vrbilis conferentián. „1792. t. Szűcs György uram a szerencsi nemes ekkleaban rendes hivattatása után elmenvéü, hozattatott helyében, t. Bunyitai Mihályi Jósef uram, mint uj és legelsőben prédikátori hivatalát Tállyán kezdett tanitó és ide lett maga ajánlása, főtisztelendő superintendens Szalay Sámuel úr által megerősíttetvén, beköszönt. „1793. t. Palóczi Pál uram, a ki ebben a nemes ekklésiában 23 esztendők alatt egyházi szolgálatot viselt vala, az szadai venerab. superintenden t.ialis gyűlésben a ns. s.-pataki ekklésiába rendeltetvén; majd helyébe rendes követek által hivattatott t. Panka János uram az felső ós alsó mórai egyesült nemes ekklésiából, ki is a tisztelendő elöljárók tetszésére bizván magát, az csakhamar következő F. Dobszán tartatott venerab. conferentián azon rendes hivatal mellett megerősíttetett és 5. Febr. a ns. és szent ekklesiába be is hozattatott. „1800. t. Janka János ur 7 esztendőket töltvén ebben a ns. ekklesiában a Toltsván 16. Jan. anni dicti tartatott v. conferentián Tarczalra rendeltetett és oda 28. Jan. el is vitetett, sem egy sem más v. Tractusban ismeretes és alkalmatos tiszt, férfiú, a már akkor mindenütt megesett dislocatio miatt nem találtatván, szintén Júliusnak 6-ik napjáig várakozásban volt a ns. ekklesia és csak maga vitte t. Bunyitai Jásef ur a szent szolgálatot: a mikor t. Németh Sámuel urnák, a ki a deregnyei, ns. Ung vgyében levő n. ekklesiát bizonyos okokért időközben odahagyta, hivatalt adtak, a ki ajánlván magát, 4. Aug. el is hozatott és 10. Aug. be is köszönt. „1804. t. Németh Sámuel uram, a ki ebben a ns. ekklesiában 3 esztendőket és 7 hónapokat töltött a papi szent hivatalban; a Lútzon 1804-ik esztendőben Apr. 4-ik napján tartatott conferentián a kesznyéteni szent ekklesiába rendeltetvén és 16. Apr. el is vitetvén, helyébe ugyanazon Lútzi conferentián ifjú tiszt. Sebő Pál uram, a szadai akkori prédikátor nagyérdemű T. T. Sebő láP