Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

Marianovits János és Stephanovits István, lalityi gör. kel. lelkész, Grigorevits Péter és Grigorevits Nikola, dsp-szt.-iváni gör. kel. leik., Dobroevits György és Mirkovits Ign á t z, pivniczai gör. kel. leik., Vracsarity parabulyi gör. kel. leik., Nikolity Pál, glozsáni gör. kel. leik. uraknak s mindazoknak, kik testvén és honpolgári nemesszívüséggel üdvözölték főpásztorunkat, egyszessmind bocsánatot kérek, hogy itt-ott a kedves tiszteletreméltó urak becses neveit feljegyezni elmulasztottam. Különösen ki kell emelnem, miszerint Kulpinban nagys. Szemző földesúr, ámbár kath., mégis nemcsak nagy előzékenységgel fogadta a püspök urat, de egyszersmind azon nemeslelkü Ígéretet is tette, hogy a kulpini hitsorsosainkat a célba veendő iskolaépítésnél tetemesen segiteni fogja. A mindenható áldja meg e nagylelkűséget hosszú élettel és boldogsággal! Torzsáig a superintendeiis urat mint bács-szerómi esp. főfelügyelő Mártonfy Károly főispán ur kisérte, itt nemes tisztét átadván Scultéty Ede, esp. másodíelügyelő urnák. A látogatásnál felderített nevezetességek közé tartozik Bulkeszen egy igen szép aranyozott kehely 1784. évről, mely II József császár ajándéka, és egy harang ugyanez évről szintén e császár ajándéka. Továbbá a glozsáni oltár egy tanulmányozni való remekmű, ugyancsak Glozsánban egy gyönyörű szép ezüst kehely, mely a legújabb időnek müve. Általában Glozsán mutatja, mit tebet egy buzgó pap. Tizenhét év előtt sem lakható paplak, sem célszerű iskola nem volt az egyházban, a templom pedig roskadozó állapotban. Most az egyháznak oly iskolája van, hogy esperességünkben nincs párja; a paplak újonnan lett felépítve, a templom renoválva. A körülbelül 2500 lelket számláló egyház 35000 forintot oszt. ért. adott ki, egyházi és iskolai épületeinek felállítására. Szivünkből kívánunk minden egyháznak oly pásztort, mint Sztehlo József ur! Reflectálva az előbbeniekre, ezen canonica visitátió világos és örvendetes tanúbizonyságot tesz arról is, hogy e hazában lakozó különféle nemzetiségek és hitfelekezetek szeretetben ós békében éluek egymással, s ha itt-ott talán ennek ellenkezője tapasztalható, ez csak egyéni gyengeség vagy a tulbuzgóság kifolyása, melyet végtére a r.emzetiségi és hitfelekezeti génius sem képes végképen megakadályozni. Most már azon nézetből kiindulva, hogy kedves lelkésztársaimat érdekelni fogja, mily szentírási helyek és ezek alapján mily thémák lettek feldolgozva az egyházlátogatás alkalmával a meglátogatott egyházak szónokai által, mitán a cservenkai szt. beszédnek tételét már fent megemlitéin, közlöm még a következőket is : Torzsán Tessónyi János lelkész ur I. Corinth. III. 11—13. alapján arról prédikált, hegy hitünk alapja Jézus, aj az evang. egyház a hitnek álalapját magától elutasítva, b) a valódi hitalapot — Jézust — megválasztván, c) reményünk van, miszerint ez alapon megmarad mind örökké. Pivnicán a lelkész ur beteg levén, predikatió nem tartatott. Lalityon a káplán, Králik testvérünk Róm. VIII. 31. felett prédikált : „Hogy senki sem lehet ellenünk, ha isten velünk van, mit a mult és a jelen bizonyít és mint bizton reményijük, a jövő is bizonyítani fog. Bácsujfalun Belohorszky Gusztáv lelkész barátom Róm. I. 16 alapján szónokolt arról, hogy az evangyelium az üdvözülésre szolgáló erő és hatalom. Petrovácon Mrva György lelkésztársam János evang. VI. 29. alapján azon thémáról beszélt: mi tartozik az igaz hithez? a.) ismeret, b) meggyőződés, c) bizalom. Kulpinban nem jegyeztem fel. Bulkeszen Spannagel lelkész ur I. Sámuel VII. 12—17. felett: „Eddig megsegített az ur, e vallomásunk a) hálánk isten iránt a múltért, b) reményünk kegyelméhez jövőre nézve" gyönyörű beszédet mondott. Glozsánban nt. Sztehló József lelkész ur Ephesus V. 27. alapján fejtegette a thémát: „Mutassuk be magunkat. a főpásztornak ugy, a milyenek vagyunk; 1. mutassuk be fényoldalainkat 2. árnyoldalainkat; és kiválólag remek, egészen practicus beszédet mondott . A superintendes ui minden egyházban a helyi szónok által tartott predicatióra mintegy feleletet mondott a mindig sikerült, mély hatású és ókesszólásu beszédeiben. Eképen tehetségem szerint körülírván ezen egyházlátogatás lefolyását, talán nem cselekszem felesleges dolgot, ha még röviden megemlékszem azon hatásról, melyet e látogatás általában mindenkire és különösen a meglátogatott egyházak népére gyakorolt. Általános hatása e visitatiónak ugy hiszem azon kitűnő és eléggé ki nem emelhető megtiszteltetés, melyben szeretett főpásztorunk a róm. kath. és gör. keleti hazánkfiai által részesült, hangosan és megérthetőleg nyilvánítja azon elismerést, miszerint egyházi szerkezetünk csak üdvösen cselekszik, midőn időről időre legfelsőbb egyházi hivatalnoka által meggyőződést szerez magának az egyházak hitéletéről, iskoláinak fejlődéséről, egyszóval valláserkölcsi ugy mint anyagi ügyeinek állapotáról. A meglátogatott hitfeleinkre pedig e látogatásnak azon üdvös hatása van, hogy ama lelkesítő öntudatot ébreszti, miszerint ők nem képeznek valami önkénynek vagy véletlennek szétszórt kévéket, hanem egy organikus testület rendes, szent és nólkülözhetlen jogok és kötelességekkel felruházott tagjai, minek következtében hitvallásukhozi ragaszkodásuk szilárdabbá, erényes élet utáui törekvésük feszültebbé, a felvilágosodás pályáján való haladásuk észszerűbbé, példányosabbá válik. Ezen elmélkedéshez jutván nem zárhatom be e szerény közlésemet a nélkül, hogy fŐesperesüoknek, nagyfc. Belohorszky Gábor urnák köszönetet ne mondanék azért, hogy előzékenységgel érvényesítette szeretett főpásztorunk ama óhaját, hogy a canonica visitatiót esperességünkben megkezdhesse; mert ez által alkalmunk lett adva, a főtisztelendő superintendens urat szemtől szembe látni, meg-