Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

figyelemmel kísérte a gondjára bízott osztály növendékeinek nem csak szorgalmát, de erkölcsi s az iskolán kívüli magaviseletét is, igyekezett lehetőleg a távollevő apát s anyát helyettesíteni. Mig ellenben ma a legjobb akarat mellett is alig teheti, a midőn egy ugyanazon egyén tanára öt, hat, sőt talán nyolc osztálynak is, 2—300 részhen gyereknek, részben ifjúnak. De különösen nagy változás van ma, nem mondom hogy mindenütt, mert nem ismerem összes tanintézeteinket, de sok helyütt a vallásos ós egyházias nevelést illetőleg. Van ugyan pár óra a valláskörébe tartozó tárgyak tanítására is szentelve mindegyik középtanodai osztályban; de általánossá lett a nézet tanároknál ós tanulóknál, hogy az a vallás tudomány csak olyan mellékes tantárgy már a gymnasiumhan, a mely az életre szükséges tantárgyak mellett még pro forma megtüretik, talán csak azért, hogy az ördögnek is gyújtassák egy kis gyertya. Tekintve az idők jeleit, én ugy érzem, hogy ideje volna e tekintetben is a szellemet kissé reformálnunk. Igenis két óra elég a szorosabb értelemben vett vallás tanítására hetenként, hanem oda kellene hatnunk, hogy az a szellem mondhatnám levegő, melyet az ifjúság egy protestáns tanintézet falai között beszív, legyen felelegyitve a protestantísmus szellemétől. Ne csupán a vallás tanártól, de általában a tanárikartól tanulja meg az ifjú vallását becsülni szeretni; tanulja megismerni azon érdemeket, melyeket a protestantísmus ugy az emberiség, mint különösebben hazánk, nemzetünk fejlődése művelődése, a szabadság s felvilágosultság védelmezése terjesztése érdekében szerzett; tanulja meg az emberiség jelen és jövő küzdelmeit a katholicismusban ós protestantismusban rejlő két nagy ellentétes elv küzdelmeiként tekinteni, s tanulja meg az az iskolát végzett protestáns fiatal ember, hogy ha ma már más szellem lengi át Európát, mint csak egy századdal is elébb, ha n.a már a szabadság, egyenlőség, a szabad gondolkodás, szólás- és sajtószabadság s általában a józan civilisatió áldásait élvezzük, s hogy ha van hitünk, reményünk az emberiség áldásos tovább fejlődése iránt: mindezt egy jó részben azon külföldi és hazai nagy reformátoroknak köszöahetjük, kiket a mai fiatalság egy része már csak u. n. bolondságaikról, az általok alkotott vagy továbbra is érvényben hagyott korszellem ellenes dogmákról ismer; azoknak a reformátoroknak és buzgó utódóknak, kik más terrenumon, az eszmét bár más burokba göngyölgetve küzdöttek ugyan, de voltakép azon eszmékért, azon örök igazságokért harczoltak s vérzettek el, melyekért ma lelkesedik az emberiség józanabb s nemesebb része. A mi egyházunknak s iskoláinknak azok köréből váltak ki a legkitartóbb s áldozatkész támaszai, védelmezői, kik a prot. középtanodák növendékei voltak egykor. Vigyázzunk! ha valamikor, most még inkább van szükség a protestáns egyházias szellemre ezen intézeteknél, a midőn azon szellemet sem a családi életben, sem a népiskolákban nem szívhatják be a fiak oly mértékben, mint beszívták az apák. Egy vagy két rövid évtized múlva az lesz az uralkodó nemzedék, azoknak lesz hivatása egyházunkat, iskoláinkat anyagi és erkölcsi támogatásukkal megvédelmezni, kik most a középtanodák falai között vannak, igyekezzünk egyesült erővel reájok nyomni a protestantísmus bélyegét. Azon ellenség, mely hadjáratát újból megindította iskoláink ellen, talpon lesz, talán erősbödve két évtized múlva is, őrködjünk, hogy legyenek ugy a jelenre mint a jövőre egyházunknak ás iskoláinknak őrállói. FARKAS JÓZSEF. B E L F 5 L JD. Bácskából. Harminckilenc év lefolyta után a bács-szerémi ág. hitv. ev. esperesség ismét azon örömteljes szerencsében részesült, hogy superintendensét a maga kebelében üdvözölhette e napokban, miután főtiszt, dr. Szeberényi Gusztáv, bánya-kerületi superint. ur csakugyan e hó 6-án a canonica visitatiót Cservenkán megkezdvén, esperessógünk következő egyházait meglátogatta : Cservenkát, Torzsát, Pivnicát, Lalityot, Bácsujfalut, Petrováco. t, Kulpint, Bulkeszt, Glozsánt és Palánkát, ez utóbbiban egyszersmind a b i n g u 1 a i lelkészt és presbyteriumot is fogadván, tőlök a bingulai egyház valláserkölcsi és anyagi állapotáról tudomást szerezvén magának. Mielőtt ezen püspöki egyházlátogatás, mely egész lefolytában a szó legkitűnőbb értelmében valódi díszmenet volt, egyes mozzanatainak leírásához fognék, megemlitendőnek vélem, miszerint esperességünk legrégibb egyházai, ugy mint Cservenka, Torzsa, Bácsujfalu, Petrovác, Kulpin és Bulkesz a mostanival együtt öt püspöki látogatásban részesültek. Ugyanis 1798. évi septemberben