Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

„szerencsétlen gondolat volna erejét meghaladó csatára vállalkozni s különösen opponálni az állammal, a melylyel való barátságtalan súrlódása csak kárára lehet, a melylyel való ellenkezésnél a rövidebbet csak ő húzhatja", mint ezt Mitrovits Gy. ur egyházpolitikai cikkében általánosságban mondja ugyan, de a mely elv a házasság kötésének kérdésénél — szerintem — követendő zsinórmértékül kell, hogy szolgáljon; mivel a házasfeleket egymás irányában, minden eshetőségre nézve, egyedül az állam által hozott törvények értelmében irott szerződések biztosítják ; mivel . . . De nincs nekem szándékom e kérdés tüzetes taglalásába bocsátkozni. Talán nagy kérdés is volna az nekem. Gyenge erőmet tul halad) munkára vállalkozni: van annyi belátásom, hogy ezt ne tegyem. Hanem igenis várjuk és kérjük az ily fontos kérdésekben való tájékozást azoktól, a kik ily nagy szabású tárgyak felett hivatva vannak szót emelni, hangot adni; a követendő irányt jelelni. Én csak a lelkészi teendők változására nézve hoztam fel a polgári házasság kérdését, példaként. Az az elejtett egy pár szó e tárgyban fentebb, egyéni véleményem nyilvánítása. Hogy a prot. egyház, mint egyház minő politikát fog követni e tárgyban: azt határozzák meg majd, és meg is határozzák tudom azok, a kiket illet. Én viszszatérek kérdésemhez, a magam munkakörébe, a gyakorlat mezejére. Az elvek alkalmazása, az eszmék valósításának mikéntje, utja módja feletti beszélgeés: ez az, a mi engemet érdekel. Érdekli ez azonban mindazokat is, kik velem egy mezőn s hozzám hasonló minőségben munkálkodnak. Nos! tehát az uj intézményekhez képest a lelkészi működésnek is uj, s némi részben más irányt kell venni. Még pedig a gyakorlati téren történendő munka-csere, az elméletben is más irány követését parancsolja. Gyakorlati téren elvétetik tőlünk a születési, házassági, halálozási naplók vezetése. Helyébe jön a valláserkölcsi oktatás, a vallás tanításának kötelessége; általában a nevelés-oktatás eszközlése. Irodai hivatalnokokból leszünk; vallástanitókká. Viszszatérüuk eredeti rendeltetésünkhöz j hivatásunk s kötelesség szerinti munkakörünkbe, melyből az egyház régi intézkedései következtében kiszoríthattunk. S teendőnk lesz: „a jogállamot támogatni humánus céljainak keresztülvitelében s különösen érdemet igyekezni szerezni ajogállam előtt a nevelés és oktatásügyben tanúsított, vagyis tanús i*tandó szolgálataink által".*) Ha az idő jebi nem csalnak : ilynemű teendői lesznek már a legközelebbi jövőben, még holnap, azt lehet mondani, a lelkészi karnak. És ha e hivatásszerű, a munkaosztás nagy törvénye által elé szabott kötelezettségének eleget nem tesz, v; gy annak megfelelni nem akar, *) Lásd: Prot. Egyh. Isk. Lap. 1874. év 6. sz. 165. 1. Mitrovics Gyula ur egyházpolitikai cikkét. G. P. az ilynemű teendőket elvállalni vonakodik : a korszellem és a .társaldalom a költő szavaival, ezen kérdést intézendi a papsághoz: „mire vársz még? minek vagy itt?!" . . . No de én hiszem s látom az itt-ott feltűnő jelekből azt is, hogy e kérdést feltenni nem lesz oka és nem lesz ideje a társadalomnak ; legalább a protestáns papság részéről nem.- A lenni, vagy nem lenni kérdések közül az első részére fogunk állani, s az élet, a kor a társadalom kívánalmait mi fogjuk teljesíteni. Én ezt hiszem; ezt látom s részben már is tapasztalom. Tapasztalhatja más is, ki e lapokat olvasgatja. Mert hiszen ki nem látja, ki nem tapasztalja, miként a lelkészi értekezletek, papi egyletek mind azért alakulnak, hogy ezekben s ezek által megalkudjunk a viszonyokkal, a körülményekkel, hogy egyességre lépjünk s karöltve haladjunk a korszellemmel. Egyesülünk, alakulunk, hogy készen legyünk, hogy aludva ne találtassunk a viszonyok változásakor. Társakozunk mindenfelé, hogy igy egymást az idő jeleire figyelmeztessük; a napi — minket illető, — kérdések fejtegetésére, tanulmányozására utasítsuk, serkentsük, buzdítsuk, sőt ha nem akarná ezt a testületnek valamelyik tagja tenni, mi aligha feltehető, .még kényszeritsük is erkölcsi ráhatás által legalább; ha a szükség keményebb eszközhöz nyúlni parancsolna, ugy is. Igen! egyesülünk; mert szegények vagyunk ; s egyenegyen a tökéletesedésnek, a mai idő és viszonyok által kívánt segédeszközeit, meg nem szerezhetjük. Egyesülünk, hogy könyvtárakat alakítsunk s minél több szaklapot hordathassunk, olvashassunk. Egyesülünk, hogy a munkakört, melyre vállalkoztunk ugy betölthessük, a mint a társadalom valóságos érdeke igényli. Egyesülünk, hogy ifjak s öregek kezetfogva haladhassunk rendeltetésünk nemes, magasztos célja felé; hogy vállvetve a reánk bízott ügyet is előre vihessük. Ily eszmék vezérlék s irányozák a f.-szabolcsi ref. e.-megye lelkészi karát is akkor, midőn a közelebbi jun. 4-én tartott számvevő gyűlés előtti napon, papi-egylet alakulására Kisvárdára egybegyülekezett. Ez a tény az tulaj -donkép, melynek megírása végett én ezúttal tollamat felvettem. Előadom tehát e dolgot ugy, a mint történt részletesen; hanem azért csak vázlatban, mivel nincs az alapszabály kezeim közt, hogy azt közölhetném. Esperesünk, mint arra legilletékesebb, a mult gyűlés j.-könyvének 41. sz. alatti határozata következtében, a lelkészeket körlevél által meghívta az alakuló gyűlésre, fentnevezett városba, jun. 3-ra. Megjelent 36 részint rendes, részint segédlelkész. Esperes Kozma József ur előterjesztvén az öszszejövetel célját : indítványozza, hogy — mint ily alkalmakkor szokás — a jelenlevők korelnököt s jegyzőt válaszszanak, a tanácskozás menetének vezetése és a határozatok feljegyzése végett. Erre korelnökül : Kálmánchelyi Antal, jegyzőül Görömbei Péter kijelöltettek s közfelkiáltással megválasztattak. Igy kezdetét vette a tanácskozás.