Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

Ugyancsak e hó folyama alatt a „Magyar Politika * egyik számában ily ajánló levél bocsáttatik világgá iskoláink mellett: „Soha nagyobb szükség nem volt, mint épen a protestáns iskoláknál a szigorú állami felügyeletre, hol némely zugiskola, hogy rangosabb legyen, jogi es theologiai tanszékekkel láttatik el; de a tyukkalkalácscsal oda csalogatott ifjúság azt teszi, mi neki tetszik, s ha a tanárok a korhelyeket meg akarják inteni, ezek más iskolába menetellel fenyegetőznek, és ez rendesen imponál a tanároknak, kik az óv végén az ifjakat kitűnő bizonyítványokkal látják el, melyek valótlansága a vizsgánál tűnik ki. Nem rég, falán még most is, nevetség tárgya egyik protestáns iskola minden bizonyítványa. Igy van ez a theologusokkal is. Valljuk meg, hogy az ország értelmisége közt a protestáns papság legnagyobb része a legalsó fokon áll." A „Religio" közelebbi számának az sem elég, hogy a szerzetesi iskolák felibe helyeztetnek iskoláinknak, hogy a prot. papság legnagyobb része az ország értelmisége között a legalsó fokra helyeztetik, — ez már hazafiságunkat is kezdi kérdésbe vonni; egy rövid történelmi, vagy jobban mondva egy látszólagos történelmi szemle után ily eredményre jutván: „Bármint forgassuk is a dolgot, — mondja — mégis csak feltűnő, hogy a protestantismus mindig csak ott nagyhangú, hol a külföldre támaszkodhatik, mi a protestáns hazafiságra igen különös fényt dérit; s egyik hangosan szóló bizonyítéka annak, hogy a mi katholikusainknak épen, de épen semmi történelmi ismereteik nincsenek ; mert különben nem tűrnék, hogy a protestantismusra naponkint épannyi hazug dicséret halmoztassék, mint a mennyi hazugrágalom saját vallásukra, a katholicismusra, mely a művelt világot minden jóbau azzá tette, a mi." E néhány idézet azt hiszem elegendő mutatóul arra, hogy a sajtó egy része miként kezdi iskoláinkat ismertetni s jellemezni; igaz hogy még most csak egy része, s pedig kevéssé jelentékeny része ; de azon párt, melynek számára e lapok részint öntudatosan, részint egyike talán akaratlanul ily szolgálatokat tesz, sok oly hatalmas eszközzel rendelkezik, melyek segítségével, kivált ha a dolgok csak kevéssé is változnak, sok más tollat is meghódíthat; mig ellenben ne feledjük, hogy a mi ügyünk védelmezői tetemesen megapadtak. Egykor nem csak minddn protestáns, de még a szabadelvű katholikusok is — mint emiitóm — készen állottak vedelmezesünkre akár szóval akár tollal, akár az ország házában, akár az irodalomban. Ma a politikai pártviszály sok nemes harcost elidegenített ügyünktől, sok oly katholikus férfi, nem csak de még protestáns is, kik egykor a legtekintélyesebb támasz- s oszlopfórfiaink voltak, a közelebbi években hideg közönynyel tekintenek ugy egyházainkra, mint iskoláinkra, s tetemesen megkönnyítik ellenfeleinknek az ellenünk indított harcot. Következőleg ha a harcot sikerrel akarjuk folytatni, kettőzött erővel kell nekünk, kik iskoláink- s az ezekkel szorosan egybeforrt proiestantismusunkért érdeklődünk, ezeknek hazánk, nemzetünk, s általában az emberiség művelődése, haladása ügyében teljesítendő nagy missioját felfogjuk, tanodáink ügyében küzdeni, munkálódni, s az idők intő jeleit éber figyelemmel kísérni. Teendőinknek legalább egynémelyikéről közelebb. (Vége köv.) FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Tévedések. (Vége.) Én írtam : „Kérdem: volt-e a bizottságnak utasítása és ha nem volt, magához ragadhatta-e azt a jogot, hogy minden előzmény nélkül ajánlhasson oly könyvet sat." ? És T. ur megragadja e mondatot, ignorálva e szavait : „minden előzmény nélkül" odaszorítja az én szavaimból nem következő ezen okoskodása elébe: (l. 529 s. 17 „hát egy bizottság még előbb utasítást vár, hogy mikép ítéljen"! Kérem nem ítéletről, hanem „minden előzmény nélküli ajánlásról" beszéltem én. Az it élethozásra nem kellett várni utasítást, meg lett az adva műve kézhezvételekor; a bizottság ítélt, de nem ajánlott mert nem voltak oly előzméyek, melyek folytán ajánlhatott volna; lásd indokokat. „Mit? a bizottság vessen fel egy elvi kérdést, idézzen elő a gyűlésen elvi harcot"? igaz, ezt is irtam, hanem: a 337. 1. 14. sorban látható e szavakból: „Önnek kellett volna felhozni" világos, hogy a hangsúly e szón: „bizottság" fekszik ; azután egészen másra vonatkozólag, tehát más összeköttetésben irtam, mint most T. ur soron kivül idézi. Ugyanis T. ur 139. 1. gunyorosan beszéli: hogy a népiskolai tárgyalás alkalmával akart szólani, de azon a gyűlésen annyi az üres (?) szószaporítás, hogy az embernek minden kedve elmegy a „gyűléstől", 52*