Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-21 / 25. szám

kitéve. Tudomása szerint a turóc-sz.-mártoni memorandum napját nem ünnepelték, de ő különben sem venne benne részt, mert a szlávságot az Okoliánál szélesebb országos alapra akarja fektetni. Tagadja, hogy a gymoasium terén tót tricolor lengett volna a követ választási mozgalmak alatt; — de collegái vallomása s más tanuk szerint a megyei alispán betiltásának dacára a gymnasium udvarán levő gymnastikában ott lengett, mígnem végképen elrongálta idő és szél. Megmagyarázta a tót tricolor genesisét. Elkészítésére alkalmat szolgáltatott a nemzetisági törvényjavaslatnak a deákkörben is tárgyalt azon § sa, mely szerint a nemzetiségek az országos zászló mellett saját nemzetiségi zászlóikat is használhatják, mire. aláírás utján a gymnasiumnak ajándékul készült két nagy, veres-fehér-kék színű zászló, utóbb — Ormisz szerint azonnal, más tanári vallomás szerint pár év múlva — kisebb két magyar nemzeti zászló is. Hogy az idézett § törvénybe nem jött, ez a nagyröcei igazgatót és tanári kart nem akadályozta a t't tricolor lobogtatásban, —• mert a törvény nem tiltja egyenesen. Hogy a tót tricolort, a gymnasium tulajdonát, egy pártfogó követelésére annak kiszolgáltatták, — évek múlva és épen most — ez táu a zászló lehető elkobzását megelőző szemfényvesztése a nagyröcei gymnasium tanári karának és pártfogóságának. Arról ninc3 tudomása, hogy a gymnasiumi ifjúság Húrban elitéltetését gyászolta volna, pedig igen szomorú dolognak találja, hogy nem gyászolta Tagadja, hogy Kozehuba Dejepis cimü könyvét és a Bielo Uliorskot tanítványainak ajánlotta volna, de azt bevallotta, hogy a gymnasiumi ifjúságot eltiltotta azon magyar érzelmű tanácsnokuk köszöntésétől, kik a 700 frt. elvonására szavaztak, még pedig azért, mert azt a Krisztus mondja és parancsolja. Aki egyébiráut működése szellemével és irányával meg akar ösmerkedni, olvassa figyelemmel a „Narodníe Noviny" 1873. évi folyama 37—B9-ik számaiban megjelent cikkét: Felelet azon kérdésre: Születik-e a szláv vagy nevelés által lesz azzá? melyben tudományos értekezésnek álcája alatt mind attól, hogy műveltségét a magyar nyelv közege által keress*1

, mind attól, hogy a magyarral fajilag összevegyüljön, óvja a tótot, — de a cikk compositiójában oly rafiuirozott jezuitismusnak finomságával jár el, hogy akár azt magyarázhatja ki belőle, hogy cikkét a szeplőtelen tiszta magyar faj megóvásának, s ily uton örvendetesebb szaporodásának érdekében irta. — Hogy itt túlhosszu ne legyek, legközelebb a cikket tüzetesen fogom ismertetni. Dr. Zochlván, ki buzgó tót atyjától Braniszlav (szlávvéd) nevét már a keresztségben kapta, politikai jellegű szláv botrányos tüntetés folytán megyehatóságilag le volt tartóztatva; a turóc-sz.-mártoni memorandum évnapját a gymnasiumi ifjúsággal alkalmi szónoklatok mellett ő is ünnepelte, a polgármesternél azzal fenyegetődzött: „Hát mi lenne abból, ha megbízható tanítványaimat felhasználnám arra, hogy az ellanpártiak épületeit megrohannák és pusztításokat tennének?" Mily d monstrativ jellemű tót, annak eclalans b;zonyitványát adta ő, a magyarhoni fógymnasiumi tanár, midőn a legkitűnőbb polgári jog gyakorlatához, a követválasztási szavazók összeírásánál, a bizottsági elnöknek magyar nyelven hozzáintézett, s nevét, korát és szavazati jogcímét illető három kérdésére tótul válaszolt, mintegy tettleg bebizonyítva azon általa megtagadott állítását: hogy „bár tudja a magyar nyelvet, ajkára mégsem v szí " Szobája falán transparent diszlett ily tót felirattal: „Zoch Iván tanárnak rőcei tanítványai, hálás emlékül a szláv nyelv melletti buzgalmáért érje meg e nyelvnek győzedelmet, vesz zenek el ennek gyilkosai." —• Ily felirat létezését a szembesítésig tagadta. Nemde jellemző mind a tanítványokra, mind a tanárra nézve ? Március 9-én, Cyrill és 'Methol estéjén a miénktől eltérő naptár szerint Braniszláv (Alex mder) nevenapja előestéjét tartván, a gymnasiumi ifjúság nála fáklyád zenével tisztelgett, mely alkalommal beszédében előfordul azon tétel: e földet, melyen élünk, kiragadjuk torkukból, mert ez a föld senki másé, csak a tót népé. — Azoknak elleniben, kik e szavait hallották, a nála volt vendegekkel be akarja bizonyítani, hogy ők nern hallották. Csulik Lajos, a magyar nyelvről tanítványaelőtt ugy nyilatkozott pórias tót kifejezéssel: Ezt a magyarságot csak ugy szánkba (do papuli) tömik. — Történelmi egyik előadásában pedig ezt tanitá, hogy akkor midőa II. József a^att szó volt arról, melyik legyen Magyarország diplomatiai nyelve, egy országos főember, nádor vajy más valaki, a magyar nyelvről úgy nyilatkozott, hogy „Ez csak kocsisoknak való nyelv." Máskor oda nyilatkozott, hogy „érti ezt a (magyar) nyelvet, de száján ki nem boc-átja." — Az utóbbi ad tt megcáfolására, a nagy-rőcei gymnasium volt tanárát Botto Gyulát hozza fel tanúnak, ki szláv túlzásairól elhiresedett. — Köviben egy mulatság alkalmával, dr. Zoch Ivánnal tiltakozva kikeltek a magyar beszéd éá táuc ellen, Prekopa Viktornak bejelentett egyik tanítványát, atyja nagy boszuságára a kiállított iskolai bizonyítványban Vitezoslavnak tette k', s történelmi előadásában azt tanitá, hogy a magyarok azon földet, melyen laknak, a tótoktól ellopták, s ez időtől fogva őket nyomják a hol csak lehet; de már ez nem fog sokáig tartani s jön idő, hol a fürge tót fiatalság meged/.etten elkergeti a magyarokat oda a honnan jöttek. Mert micsoda igazság az, hogy 5 millió magyar parancsoljon a tótoknak, kik az országban vannak 18 millió s a földön 80 millióan. Homola Rudolf, a majalisi tüntető menettel járva sem „Zsivio Szlavia" kiáltásokat nem hallott, — sem tót jelvényeket, sem külön címert, sem kardos kíséretet nem látott, arról pedig, hogy a fymnasialisták mulatsági alkalmakon kivül tót jelvényekkel, vállszalagokkal, tót cimü kokárdákkal, veres-kék sipkákkal tüntetnének tudomása és szemléletből eredő ösmerete nmesen. (De hol volt hát szeme?) KovalavszkyMieroslav (Imre) a turóc-sz.mártoni emléknapot a tanuló ifjusággal ő is ünnepelte