Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-24 / 21. szám

lutheránus is; nem a lutheránus teszi, de a szász, s a kormány feladata nem engedni, hogy ezek politikai, amazok netalán antonom egyházi jogaik egyoldalú ferde magyarázatával az állam érdekeit veszélyeztessék, miként a benső egységet kétségtelenül veszélyeztetik azok, kik évenként ábrándos Sláviának 10—20 apostolát küldik világgá, kik különválni törekvő nemzetiségi vágyak palástolt és tagadott, de mégis kirívó ápolásával, a mngyart nem értve, a magyartól nem értetve, gyűlöletes akadályul legyenek a hazának minden fiát egyaránt lelkesítő közszellemnek ; de György Aladár urat kérem, hogy akkor, midőn a thuróc-sz,-mártoni evang. gymn. patronatusa egy botor nyilatkozattal lép fel, s a Národné Noviny lapban alaptalan, hiu reménynek ad kifejezést, ne kürtölje világgá: „hogy a miveltség tekintetében tán legelső helyet foglaló felekezet, a lutheránusok használták fel az autonomia köpönyegét nemzetellenes működés megóvására." Teheti Sz.-Márton, teheti a thuróci esperesség, de Gy. A. ur maga is jól tudja, hogy ezek még nem lutheránus felekezet. Ha pedig igazán alaposan, de egyszersmind tapintatos körültekintéssel tanulmányozna az egyházi élet nyilatkozatait: nem fogja oly igen rosz néven venni, ha a magyarhoni protestánsok erősen ragaszkodnak azon jogokhoz, melyeket nem hazaellenes törekvések palástolására, de egyházaik és tanodáik megóvására számukra biztosítottak garantirozott békekötések és szentesitett hazai törvények ; meg fogja érteni és állami veszélyt nem látni azon aggodalomban sem, melylyel nemcsak Calvin vastag nyakú, de Luther jellemszilárdság hiányával bélyegzett követői is, hazánkban a „gondolatszabadság" őrei kívánnak maradni, addig legalább mig regnum Marianum leszünk, s csalhatatlan szellemmel saturalt ministeri omnipotentia'sem lehetetlen. Nyugodt lehet; a magyarhoni protestantismus a hazának sem culturalis, sem szabadsági érdekeit veszélyeztetni nem fogja. Kramarcsik Károly. lyon érdemes és ildomos-e, egypár fauaticus pánszláv tanár s az általuk netán vezetett gymnasiumi pártfogóság hibája és nemzetisógellenes eljárása miatt, ily átalános kifakadásokra vetemedni: „hogy a lutheránusok ellen kezdettől fogva sok panasz volt", „ezen felekezet, melyet általában a kapzsiság s határozott jellemszilárdság hiánya bélyegzett meg" (?!) stb. annak megítélését bátran a higgadt eszű olvasóra bizhatnánk ugyan; de minthogy ezeu a nagyközönség előtt leirt súlyos vádak határozottan alaptalanok és igazságtalanok, azok ellen ünnepélyesen tiltakoznunk kell ! Mert e szerint hazafiat lansággal vádolja cikkíró „általában a lutheránusokat, noha az e rajz alól sok egyest kiveendőnek tart is." Arról, hogy a régmúltban a Bocskay, Bethlen, Kákócziak és Tököly-féle lelkiismereti és közszabadsági harcokban mit müveitek a lutheránusok, midőn [nagyrészt eszükkel és vérükkel vívták ki nemzeti és lelkiismereti szabadságunkat; mentették meg épen a nemzetiséget és alkotmányunkat; hogy a Szelepcsényiek, Kobbok és Caraffák önkénye alatt hány vértanút szolgáltattak a vallási és nemzeti szabadság ügyének ; arról bővebben szól a történelem, melyet György A. urnák is eléggé tudnia kellene; e régi időkre tehát bővebben visszatekinteni nem akarunk; hanem tekintjük csak az ujabb idők folyamát s bátorkodunk cikkírótól kérdeni: valyon aWittnyédyek, sup. Kis János, Berzsenyi Dániel, Döbrentei Gábor, a Podmaniczkyak, Zayak és Prónayak, Petőfi Sándor és maga Kossuth Lajos, s azon számos luth. irók, kik ujabbkor irodalmunk jó részét megteremtették, valyon hazafiatlan lutheránusok voltak-e ? Sőt merjük állítani, hogy épen Berzsenyi, Petőfi és Kossuth voltak azok, kiknél tisztább, hívebb és magasztosabb hazafiságot hazánkban senki nem hirdetett soha !! Annak tehát, hogy hazánk felvidékén találtatik néhány pánszláv gyamnasialis tanár, s tán általuk vezetett gymn. pártfogóság, korántsem a lutheranismus az oka ; hanem a panszlavismus, épen az, mely ellen a gyanúsított lutheránus egyházkerületek már 1836-ban mind az akkori udv. kancelláriához, mind a pozsonyi országgyűléshez felírtak, melyet akkor még csirájában elfojtani gyermekjáték lett volna, ha t. i. a lutheránus autonomia oly souverain hatalom lenne, milyennek azt cikkíró lenni állítja, vagy ha az akkori kormány tett volna ez ügyben is valamit. De hiszen magában azon tényben, hogy Zólyomvármegye, melynek lakosai kiválóan tótajkuak, a kormányhoz és képviselőházhoz felirt, tehát maguk a tótok többsége szólal fel a tót gymnasium üzelmei ellen, eclatans megcáfolása rejlik cikkíró állításainak. Épen igy azon körülménynek, hogy az erdélyi „szász lutheránusok hdzafiatlanok" korántsem a lutheranismus, hanem a paugermanismus az indoka; mert a mint a tótok mindent szlávizálni, épp ugy a szászok mindent germanizálni szeretnének; de ehhez a lutheranismusnak semmi köze! Ennek oka is egyedül hajdani királyaink ós kormányaink azon cselekvényében található fel, hogy e szász fajnak mindig külön Válasz György Aladár urnák a „Hon" f. évi máj. 1-sö 100 ik sz. a. lapban közlött „A lutheránusok hazaünsága" cimü cikkére. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy az éles tollú György Aladár úrral, ki valóban alig ir már cikket a nélkül, hogy vagy egyest, vagy testületet, vagy felekezetet érzékenyen ne sértene, polémiába nem ereszkedünk; de azt, hogy a lutheránusokat általában hazafiatlansággal vádolja s a „legrettentőbb" bünt vágja a haza színe előtt, egy szerinte „hatalmas s műveltség tekintetében talán legelső helyet elfoglaló felekezet" szeme közé, elhallgatnunk nem lehet, nem szabad! — És valyon mi adott ellenünk Gy. A. urnák ezen legsúlyosabb vád emelésére alkalmat ? Az ismeretes Zólyomvármegyei felirat, melyben a megye a thuróc-sz.-mártoni tót gymnasium ellen, mind a nm. magy. minisztérium, mind a képviselőházhoz felirt! Va-