Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-24 / 21. szám

hogy a krisztianismus valláserkölcsi és társadalmi elvei, uj világot alkotó fenséges eszméi csudás uton születtek volna s csudás uton terjedtek el. A keresztyénség gyors elterjedése saját elveinek ós eszméinek életerős organismusában, az akkori romladozott világviszony okban találja fel a maga kulcsát; a vallási állami és társadalmi despotismus mindenfelé elérte a zenitpontokat. A nyomor és pauperismus pohara csordultig telt a népek kezében. Jézus ilyen vallási és társadalmi viszonyok közt ragadta meg a haladás lobogóját, Aztán hogy ne gyújtott, hogy ne vonzott, hogy ne bájolt volna el az a fényes szellem, mely épen alkalmas időben lobbantá lángra az emberi szellem eszmevilágát, s az ujitó és elevenítő igazságot nem Plátó, Epicur, Zeno, általában a görög bölcsészek élesen boncoló, de a lelket hidegen hagyó bölcsészeti rendszerében, hanem az őszinteség egyszerű és mesterkéletlen nyelvén adta elő. 0 nem az iskolák tanmódszeres kikerekített, hanem az élet ós lélek meggyőz) nyelvén szólott, és szólott a néphez senkitől és semmitől vissza nem rettenő erélyessóggel és bátorsággal. Az elragadó ékesszólás volt azon fegyver, melylyel a farizeusok tanrendszere eilen a legerősebb csapásokat intézte; ez volt a varázsvessző melylyel hallgatói lelkét megérintette, feltüzelte s a régi rend szerrel való határozott szakításra buzdította. Nem holmi absurd csudák, hanem a kitartás, erély és az igazság, erény, a jog ós szabadság lángoló szeretete, ezek voltak azon talizmánok, mik a Krisztus alak át oly vonzóvá, tanításait oly épületesekké, érveit oly el lenállhatatlanokká tették, s még a szegény egyszerű népet is azon bűvös eszmekörbe édesgették, melynek eszményi magaslatai felé azóta is folyvást küzd s édesen vágyó pillantásokkal tekint az emberiség. Ne törpitsétek a történelem ezen magasztos alakzatát szemfényvesztő varázslóvá s csudatevővé, kit az idealistikus rajongás szárnyai szoktak mindenkor ragadni, aki csak ront de nem épít, s ephenier alkotásainak fellegvárait még éltében összedönti az idő. Krisztusban egy világölelő nagy szellemmel van dolgotok; egy uj világ építőmesterével, ki a tényleges viszonyokkal megalkuszik ugyan, s az okos kormányos ügyességével kerüli a kőszirteket, de azért határozottan mondja ki elveit, s egy mesteri paedagóg tapintata- s finomságával rakja le tanítványai lelkébe az uj eszmék csiráit. Igen, Urunk egyik mesterműve az volt, hogy tanítványaiba a szóbeli közlés csatornáján teljesen át tudta önteni saját eszméit, szellemét; ugy hogy tanítványainak ajkai által tulajdonképen ő szólott, ő hatott, élt és működött. Nagyszerű fényes vonás Urunk örök szép jellemében. Nem a kereszten nagy ő, hanem a hegyen mikor prédikál; s tanítványai közt, midőn mesterileg oktatja őket. És a magvakjó földbe hullottak. Az első pünköst nemcsak a világtörténelem szellemfejlődési processusába vitte át a keresztyónséget, hanem egyszersmind az uj világ, a feltűnt szellemélet, az anyaszentegyház alapköveit vetette meg. Itt sem történt semmi csuda; utat tört magának az eszme; létjogot az igazság; Pét^r lángszónoklata felgyujf

á a jelenvoltak kebelét s a jeruzsálemi egyház azonnal megalakult, a kristianismus tényleg helyet foglalt az államban; lótezhetési okmányára háromezer ember ütötte fel :i pecsétet. De az áttérés nem üres formalitás volt ám, nem valamely hitcikk s tanrendszer felvétele ; nem bizony, hanem „Jószágukat ós marháikat eladják vala, ós osztják vala azokat mindeneknek, minta szükség mutatja vala." (Csel. 2. 45.) Ilyenek valának az első keresztyének, ama dicső úttörő hitbajnokok, kiknek halántékait az alkotás dicsfénye ragyogja körül évmilliárdok múlva is. Volna e szük-égünk ma is egy kis pünkösti tűzre? Mi magyar pr testánsok e kérdésre nem is tudjuk, hogy hol kezdjük a feleletet. Hogyne volna szükségünk, mikor épen az a bajunk, hogy amaz a 1 k o t ó lelkes ed é s szent tüze aludt ki keblünkből. Stagnálunk, tespedünk; elaludtak a lelkek a hajóban; a kik ébren vannak, azok sem tekintenek kellőleg körül. A kor áramlata ragadja hajóukat, de iránytű s kormányos nélkül. Kevés ember tehet szert olyan rózsás szemüvegre mint Szekeres barátom, a ki szegény tanáraink anyagi helyzetén már alig talál javítani valót. Mi ellenkezőleg igen vészterhesnek látjuk a jövőt s nagyon jogosnak, kényszerültnek tanáraink felszólalását. Általában az egyház hivatalnokainak anyagi helyzete nálunk a lehető siralmas lábon áll. Es a Sión őrei mégis alusznak. A prot. lap hasábjain egyre zeng a gyászzene, ós a Sión őrei mégis alusznak. És meddig fognak zengeni e gyász hangok ? Quousque tandem ? Hát mindaddig, míg a Sión őrei aludni fognak. Tenni keik A helyzet tarthatatlan. A kis egy-