Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

önéletrajza. Laugel Ágost után y.—t. A drágakövek az 1873-diki bécsi világtárlaton. Szabó József. A párisi mai hírlapok. A Cornhiil Magazin után Belényesi Gábor. Költemények : A sellő. G u 1 a i Pál. Élő emlék Gőthe után Szász Károly. Mesék. G r e g u s s Ágost. A legújabb magyar lyra. —p. Angelo de Gubernatis ujabb müvei. Gróf Kuun Géza. Értesítő:' Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség. A. L, György E. Angol államférfiak és szónokok a jelenkorból élet- és jellemrajzokban. P. Á. Kriesch J. A természetrajz elemei. Bernhard v. Coíta: A jelen geologiája. Szabó József. Jókai M. A holt költő szerelme. A Tanügy 5-dik füzete. Tartalma: Iskolai irodalmunk érdekében. Király Pál. A magyar időszaki paedagogiai sajtó 1868-ig. Kiss Áron. A női iparosoktatásról. Weber Samu. Az uj gymnasialis taDtervjavaslat. Dr. KI ei nmann M őr. A rajzoktatás reformja Ausztriában. Landau Alajos. A gymnasiumok természettani gyűjteménye Ausztriában. S. R. Az egyetemi fölvételi vizsgálatok. S. Zs. Az iskolai könyvek Oroszországban. Baden főhercegségben 1873. nov. 8. uj tanárvizsgálati rendszabály. A tanitóhiány megszüntetése érdekében. Lederer Ábrahám. Irodalom: Az iparosoktatás Bajorhonban. Dr. Császár Károly. Die Reform der Lehrerseminare. György Aladár. Urbis Romae visi illustres. Komáromy Lajos. A latin verstan alapvonalai. Schill Salamon. Az ember rendes mibenlétéről. Verebélytől. Yölkerkunde. Dr. G o 1 dziher Ignác. Vegyes: Egy mult századbeli gymnasialis statistika. A bajor iparos iskolák, reálgymnasiumok és Industrie-Schule-k. Az olasz parlament. A bajor gazdasági továbbképző iskolák. Erdélyi Muzeuin 4-dik száma. Tartalma: Könyvészeti adatok a classika philologia történetéhez hazánkban. Szamosi János. Toldalék ehhez. Bartal Antal. Az erd. muzeum-egylet 1874. márc. 12. tartott közgyűlésén a muzeumi gyűjtemények állapotáról tett jelentések. „Történeti Lapok" ismertetése- Muzeumi gyűjtemények gyarapodása márciusban. U^^Hibaigazitás. Steinacker Gusztáv ur hibaigazítást küldött be hozzánk, mely szerint az általa kiadandó Anthologia ára nem 1 frt 50 kr., amint lapunk 17-dik számában jelentve volt, hanem 2 frt 50 kr. Szomorú történet. A közelebb mult április hó első, s március hó utóbbi fele hazánk némely pontjain felettébb szomorú emléket hagyott maga után. Alig volt nap a nevezett idő alatt, hogy a lapok néhány nagyobbszerü tűzesetről ne hoztak volna tudósítást. Egy községnek hol fele, hol harmada néhány szerencsétlen óra lefolyása alatt semmivé lett. Egy ily sújtó csapás érte a többek között a komáromi ref. egyházmegye egyik községét is, Kis uj falut, hol március hó egyik napján tűz ütvén ki, a dühöngött vihar következtében — néhány ház kivételével — az egész község lángok martalékává lőn, s fájdalom, a lelkészi és tanítói lak is, kivált ez utóbbi be is égve, romokban hever, „és a becsületes agg lelkész — mint tudósítónk irja — 40 éven át gyűjtött keresményétől, saját és családja öltözékétől, sőt még könyveitől is megfosztatva, könyező szemekkel s tört szívvel, egyedül istenben bizva áll a romok felett." Az illető t. esperes ur felfogván e szánandó helyzetbe jutott agg lelkésztársáuak ügyét, megtalálta azonnal segélytgytijtő levelével az egyházmegyeboli lelkészeket, kiktől azonbau alig gyűlt össze 25—30 frt, melyen 4—5 pozsonyi mérő búzát talán vehet az agg lelkész, hogy épen éhen meg ne haljon, de ez által a bajon távolról sincs segítve. Hogy az illető megyebeli lelkésztársak nyújthattak volna-e bővebb marokkal segélyt a koldusbotra jutott öreg collegának ? nem akarjuk feszegetni. Meg van most a maga baja minden embernek, még a jobb sorsban lenni látszónak is, s épen azért tudósítónk keserűen satyrikus sorait félretettük. De azt érezzük, hogy ma, a humanismns szellemétől áthatott, s a testvériség jelszavát oly sűrűen hangoztató korban önhibája nélkül koldussá lett szolgatársunkat a nyomor közepette hagyni, s 40 évi hü, becsületes fáradozásai után a koldusbottal kezében bocsátani sirja felé nem lehet, nem szabad. A jótékonyság szellemén kivül hisszük, hogy felébredt s működik bennünk a karszellem sa szorosabb értelemben vett testvériség érzete is már oly fokig, hogy egy szolgatársunk segélykérő szavait megértsük, s a szerencsétlent összetett filléreinkkel a nyomor széléről kiragadjuk. Tisztelt lelkésztársak ! Ti tudjátok legjobban, hogy egy csekély jövedelmű családapának mily nagy munkájába, mily önmegtartóztatásába kerül öregsége napjaira, s családja biztosítására valamicskét megtakarítani. Ezen emiitett szolgatársunk 40 év óta gyakorolta ez erényt, 40 éven át nélkülözött, 40 éven át takarékoskodott: és most egy pár óra alatt teljesen megsemmisíttetni látta egész élete fáradozásainak anyagi eredményét, és most megtört testtel és lélekkel ott áll, hol 40 évvel előbb, azon különbséggel, hogy most már nem csak maga koldus, de azok is, kikért négy évtizeden át küzdött, fáradozott. Nagyon erős csapás ez egy emberre ! Kárát nem pótolhatjuk, hosszas becsületes munkával szerzett keresményét vissza nem adhatjuk, de némileg segíthetünk rajta s családján, enyhíthetjük némileg fájdalmát. Legyen szabad azért a t. lelkészeket-, egyházunknak a jótékony adakozásokra kész szivü egyes tagjait (elkérni, s a szerencsétlen agg lelkésztársunkat tettleges részvétükbe ajánlani. Sokan vagyunk, és ha csak fillérekkel jövünk is segíteni, jelentékenyen segíthetünk ; s szívből jövő adományainkkal nem csak a koldusbotot veszsztik ki egyik tiszteletes szolgatársunk s családja kezéből, de egyszersmind a keresztyónségben rejlő humanismusnak, s a közöttünk is éledező kar-szellemnek s testvériességnek egy szép sugarát vetjük egy becsülettel folytatott élet alko-41*