Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

lani. Szónokunknak már a szószéken történt megjelenése világosau mutatta, hogy Ő nem a formalismus embere, de hogy beszéde tartalomdus leend, azt mindenki hitte s hitében senki nem csalatkozott. Fohászul: „Az atyának kegyelme stb.a mondatot vette, s ennek elmondása után a lehető egyszerűséggel mondí: „mai beszédem alapjául fog szolgálni: Ezékiel „Il-ik fejezete;" de elolvasta a Ill-ik fejezetből is a 12 első verset. Az egész beszédet a lehető legnagyobb figye­lemmel kisértem, belőle sokat feljegyeztem, de fájdalom, mind leirni nem voltam képes; azért csak jegyzeteim nyomán szabadjon annak vázlatát adnom. A formát ille­tőleg az egész beszéd a fokozás szabályaira volna vonható; de a szigoiu szabályosságtól egészen függetlenül járt el szónokunk, tehát a vázlatot sem öltöztethetem formába. Az alapigék felolvasása után kissé halkan kezdve, de utóbb a legnagyobb tűzzel ecsetelte a szónok azon viszonyokat s körülményeket, a melyek között élt a zsidó nemzet akkor, midőn a próféta kiküldetett isten által prédikálni. Elmondta a nép akkori Ínségét, nyomorát, az elharapódzott pártoskodást, beszólt a zsidó népnek üldöz­tetéséről. A próféta mindenütt személyesen nem volt — folytatá - de mégis jól tudta a veszély és baj okait, forrásait. Most tehát kiküldetik, hogy azt orvosolja, a bajok forrásait dugja be, a veszélyt háritsa el! E nagy munkához erélylyel, elszántsággal, önfeláldozással fog ; számot vet magával; látja, mily kemény szivü és meg­rögzött emberekkel kell csatára szállania: de érzi isteni hivatásának isteniségét; azért akár hallják, akár nem hallják, mind azzal nem törődik. Ha elfordulnak, utánok megy ; ha befogják füleiket, hangosan kiált, de nem tágit; csúfolásukat nyájasan fogadja ; ül­dözőit nem üldözi; ha azok engedetlenek az Ur törvényé­nek, ő annál inkább óhajtja azokat megtartani. Az elébe tárt levelet, mely nyögés és jajgatással vau tele, elnyeli, azaz azok okait kutatja, s a hol látja, ostorozza szavaival s fenyegeti isten haragjával a hűtleneket; szóval, a jó próféta el nem fárad, soha el nem apad életet adó ta­nítása. De nemcsak nem hallgatják s elfordulnak tőle; nemcsak gúnyolják és üldözik, hanem előtte hízelegve is megjelennek s mondják neki: ime mi jól ismerjük szép tehetségeidet, fáradhatlan munkásságodról is meg vagyunk győződve; de te mégis hiába teszesz bármit is, mert mi mégis csak a gonosz, az istentelen nép ma­radunk, — s ha te ez uton tovább munkálódol is, mi üldözünk, gunyolunk, csúfolunk, megvetünk s bántalmak­kal illetünk tégedet. Azonban nekünk, mondják ők, épen ilyen emberre van szükségünk; jöjj! használd fel tehetsé­geidet a mi céljainkra s akkor nyitva előtted a világ tisztelete, első rangra fogunk juttatni, ezrek fognak előt­ted szolgálatra állani: jer, kövess bennünket, lépj a mi társaságunkba! De a valódi próféta fájdalommal fordul el, sőt tanítására alkalmul használja fel e szavakat, s to­vább küzd az igazság mellett, nyugodt lélekkel szenvedi az üldözéseket, isten akaratjának megfelelő irányban tör­tént munkásságának tudatában. S e fáradozásainak jutalma, hogy a megett levél keserű tartalma megédesítette száját mint a méz! Erős arcával, kemény homlokkal áll mindennek ellent, a mi rosz; nem fél, nem retteg, nem fárad ki soha, mert tudja, hogy az Ur homlokát olylyá tette, mint az adamás, mely erősebb a tűzkőnél. Valyon kik vagyunk mi? — kérdi végre a szónok. Vannak köztünk most is lelkes próféták, kik mindent képesek feldáldozni — de mint mindig, — számuk kevés. Vannak — fájdalom — nagy számmal, kik a zsidó nép megrögzött gonoszságának hü képmásai! De még nem késő !.. . hallgassa kiki a lelkes próféták szavait! . .. sőt törekedjék azoknak valóban nehéz feladatát, ámbár csak pártolása által, könnyíteni. Mert valóban nagy fel­adat jó prófétának — jó lelkésznek — lenni! Ha eme rövid vázlat helyett az egészet adhatnám, örömmel hivnám fel, legalább fiatalabb próféta társaimat, annak olvasására; de igy csak ennyivel kell megelégednem s nem marad más hátra, mint sajnálatomat kifejeznem a felett, hogy nem áll módomban azon épületes beszédet, különösen mint emiitóm fiatalabb prófétatársaimnak oku­lás végett bemutathatni. De talán e rövidke vázlat is világot vet némileg azon kebel vallásos melegére, mely dr. Casselt valódi hatásos, gyújtó, lelkesítő szónokká teszi. Bécs, 1874. april 19. Turcsányi Gyula. Franciaország. — Egy uj reform, egyház Lyonban. Mint a fra cia egyházi lapok irják, Lyon­ban egy uj ref. egyház s illetőleg templomépítés vált szükségessé ; mert a megszaporodott hivek számára a még 1804-ben istentisztelet tartása végett épített templom ma már a célnak többé nem megfelelő. A templom a Rhone jobb partjára terveztetett, s iskola és más melléképüle­tekkel mintegy 400,000 frankba kerühie. A plánumok és alaprajzok készek — csak még a pénz hiányzik. Az egy­háztanács legutóbbi gyűlésében elhatároztatott, hogy a község minden tagjaihoz egy körözvény intéztessék segély­adás és uj kötelezettségek felvállalása végett. S egyszers­mind itt remény fejeztetett ki, hogy az állam, valamint a város is járulni fog a közköltségekhez. — A vallásos társulatok évi közgyű­lése folyó hó 19 én veszi kezdetét Párisban, és szokás szerint egy egész hétig s néhány rákövetkező napig fog eltartani. Olaszország. — Páter Grassi polgári házassága. Garibaldi ismeretes tábori káplánja, a szerzetes rendjétől az evang. egyházhoz tért páter Grassi közelebb házasságra lépett bizonyos Annunciata Gavagnoli hölgygyei. A házasság polgárilag köttetett a római kapi­toliumban, hol Gavazzi és Carnelli, szintén kilépett bará­tok voltak a tanuk. Folytatása a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom