Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-10 / 19. szám

ur szemrehányásában csak aimyi az igaz, hogy valakiben a martyromságra való hajlam nagyobb lehet, mint egy másikban; az egyformán mély és fájdalmas sebet az egyik ember nagyobb resignatióval tűri, mint egy másik, ki láza alatt néha meg-megmozdul s gyógy-ir után kiált; de valamint én senkit sem igyekszem lebeszélni, hogy az eféle ascetikus erényekben továbbra is ne gyakorolja magát, Assisi szt. Ferenc kosztján, Stilites Jakab tartózkodási helyén nyugodtan ne érezze magát, ugy megvárhatom másrészről, hogy ha fáj, kiálthassak s ne tartassák mindjárt mammon-imádásnak, az anyagiak után való kapkodásnak, lelkesedés, igaz munkakedv hiányáuak, ha néha fölteszem magam előtt az irás által is megengedett azon kérdést: „Vájjon miért munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfoszszam" ? ha néha nyíltan is elmondom: méltó a munkás a maga jutalmára; do ut des, facio ut facies. Őszinte feleletet Ígértem a quousque tandemre, s áz első ez: mindaddig, míg az itt szóban forgó munka jutalmazási elvek teljesen érvényesítve nem lesznek, most már világosan kiemelem, a „tanári" pályán is legalább ugy, minta „lelkészin" van több helyen. Tudom hogy neheztelésre ad a szó alkalmat, de hát csak mondjuk meg egymásnak az igazat: a lelkészi kar jó részének, könnyű. Szekeres Mihály ur türelmét gyakorolni; fizetésének mennyisége, annak módja, végzendő fáradságához való aránya, igazságosabb mint a tanáré, a ki tudoraánynyal foglalkozik, nemcsak épen tanít; aki a tanitóosztályt képezi ; akitől sok váratik, de akinek kevés adatik. Nagyon szép, nagyon kivánato3 dolog az az ügybuzgalom, az a „gondolat, mely tárgyunktól van lelkesülve", de hát elvégre elutasithatlan szükség, hogy nemcsak istennek minden igéjével él az ember, hanem az előbbinek élvezhetési céljából éppen kenyérrel is, s elvégre a tanárnak is szabad az összehasonlítás; ő sem űzheti el gondolatait, nem némíthatja el tapasztalatait: ime, én hetenkint 16—24 órát töltök el a tanítással, az előleges készületet, az önképzést nem is számítva, hetenkint 16—24 prédikációt tartok s jutalmam nem több, mint annak a lelkésznek, a ki ha minden nap kétszer prédikál sem teszi ezt többször mint 14-szer, nem is említve azt, hogy bár ez is nehéz és komoly munka, az enyimmel egy rangba helyezni mégsem lehet, kivált ha ez összehasonlítást a felsőbb oktatás körében teszszük meg, a hol már nem csak tanítanunk, a megállapított igazságokat közölnünk, a tudomáuynyal csak éppen foglalkoznunk kell, hanem ahol a tudomány müvelését, az igazság keresését és előbbrevitelét várják tőlünk jogosan azok, akik jutalmazásunk érdekében tett mozgolódásunkat nem szívesen veszik. Mindaddig, mig ez elégedetlenségi ok meg nem szüntettetik, most én, majd egy másik alkalmat fog szolgáltatni a quousque tandem föltevésére ; ha pedig helyzetváltoztatás nélkül hallgatás álland be, ez az elfásultság, a teljes közönyösség, az o!csó szolgálat és sovány munka egymással való kibékülésének, a protestáns tanügy halálának előjele leend ... Luciannak ama keserű resignatiója: quem dii oderunt, preceptorem fecerunt. Ezt igenis el lehet érni, ha csak ilyen nézetű ápolókat akarunk tanügyünknek megnyerni, helyesebben — fogni. Hogy „azok a jó egyházkerületek ugyancsak emelgették ám éviől-évre a fizetéseket" szívesen elismerem; hogy „azok a kegyes egyházak ugyancsak gondolkoznak ám, évenkint miből kerül ez ki, miből óh uram", alásan meg is köszönjük ; de hát e jóságnak egy fogyatkozása vagyon. A tanári fizetések nem annyira emeltettek, mint inkább pótoltattak; akkor kapták, mikor már régen elköltötték; a tanár elégtelen fizetése miatt elúszott elsőben, s fizetéspótlása által szalmaszálat kapott, mely által kiszabadult ugyan a mult zavarainak hullámaiból, de nem lett biztosítva, hogy jövőre ismét el ne merüljön ... Azért quousque tandem ? Bizony mindaddig, mig meg nem lesz tartva ama második munkajutalmazási elv: bis dat, qui ci t o dat. Sőt még tovább ! Az egyenlő nehézségű, egyenlő pontossággal végzett munka egyenlő jutalmazást érdemel isteni és emberi törvények szerint is. Érthető zugolódási alap az, ha a protestáns főiskolák tanári fizetése között ilyen esés mutatkozik 800: 1900; ha Debrecen elől jár, Pápa, mint tudom, legutolsónak marad; ha Patakot megelőzi Nagykőrös. A belyi körülményeket igenis tekintetbe lehet és kell venni; ki mint fogadta el a „conventiot", igenis állja meg; de hát mozduljunk szívesen, arányosabb lépésekkel egymás után a jó követésében, a quousque tandemre mindjárt kevesebb helyről le3z ok ós alkalom. De néha az^rt még ekkor is megmozdulunk ! Még ezután is: előre, excelsior! Meg vagyunk szokva, hogy Oroszországra csak a kancsuka, a barbarismus, az elmaradottság gondolatával tudunk emlékezni. Pedig mennyire a szép példát képriseli a szóban forgó tárgyra nézve is előttünk! ? Előttem fekszik dr. Hermann L. S t r a c k szentpétervári tanárnak az orosz tanügy állapotáról adott s az országos középtanodai tanáregylet közlönye által (1874. április füzet) kivonatosan ismertetett előterjesztése. Onnan veszem az adatokat azok számára, kiknek nincs alkalmuk e füzetet kezükhöz venni. Az igazgató tanárnau, szabad lakáson kivül évi fizetése 2000 rubel ; ha igazgatói teendői mellett hetenkint még hat órát tanit, ezért külön 360 rubel. Minthogy pedig az igazgatók rendesen már tapasztalt tanférfiak, nyugdijt is élveznek, mi 1000—1400 rubelt tehet ; ugy hogy összegezvén az igazgatói fizetést, az 3360—3760 rubelig megyen, vagyis, 1 frt 60 krral véve egy rubelt, 5376—5916 o. é. frt. A legmagasabb rendes tanári fizetés 1500 rubel, a legcsekélyebb 750 r. Az osztályelnökségért külön 160 r. s ismét külön tandijosztalék és egyéb gi-atificatiók, tehát 1200—2656 o. é. frt. a tandijosztalékon kivül és pedig minden hetenkinti 12 óráért. Azt, hogyan dijjazzák a tanügyi téren