Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

bői kitűnik, hogy a vagyon kezelésénél megrovás alá eső hanyagság egyaránt fordult elő. A hosszas, órákig eltartott vitának eredménye az lőn, hogy az előterjesztésben foglalt inditványok első pontja, melyszerint egy kormányzó bizottság küldessék ki, elfogadtatott, a többi pontok tárgyalása pedig másnapra halasztatott. (Az „Erd. Prot. Közi." után. p.) A n.-szalontai ref. egyházmegye Vadászon, ápril 9-én tartott közgyűlése. Közérdekű tárgyai voltak: 1. Azon jelentések olvastattak fel, melyek az egyházmegyei látogató küldöttségek által terjesztettek be. Ezen jelentésekből kitűnt, hogy vannak e.-megyónkben tanitók, kiknek iskoláik ez évben is roszaknak találtattak. Ezekre nézve határozatilag mondatott ki, hogy ha a következő e.-megyei látogatásig meg nem javitják iskoláikat, hivatalaikról lemondottaknak fognak tekintetni, s nemcsak ott nem maradhatnak, ahol most tanitók, de sehol a n.-szalontai e.-megvóben alkalmazást nyerni nem fognak. Tulszigorunak tartom e határozatot, ha az illető tanitók nagyobb egyházakban szolgálnak most. Ezekre nézve jobb leendett, ha ez alkalommal kisebb egyháza kba tótettek volna. Kivihetetlennek tartom e határozatot, ha az illető tanitók a kisebb egyházakban szolgálnak jelenleg, mert most sem képes az e.-megye minden tanitói állomást betölteni; az pedig ez idő szerint képtelenség, hogy minden egyház tanitóképezdót végzett tanitót kapjon; még a gymnasiumi tanulók s mesterlegények közt se nagyon válogathatunk. Az iskolavizsgálásra nézve határozatképen mondatott ki, hogy minden e.-megyei látogató az illető iskolának azon állapotát tartozik kitüntetni, amelyben azt a vizsgálat alkalmával találja. E határozat alapján nem egy jó tanitót lehet rosznak tüntetni fel. Ha a legjobb tanitó vesz is át egy elhagyatott rosz iskolát: az első évben nem foghatja azt az e.-megyei látogató küldöttség jónak találni. Ha szülei rosz akarat vagy betegség miatt hónapokon keresztül nem járnak a gyermekek iskolába: nem lehet jó az iskola az e.-megyei látogatás alkalmával. Ha az iskola rosz: rosz a tanitó is. Kész a végzetes következtetés. Nem elég tehát csak ezt vezetni jegyzőkönyvbe az e.-megyei látogatóknak : rosz az iskola; hanem azt is meg kell határozottan irni, hogy miért rosz? Ez az igazság ! 2. Olyan ügyek merülvén fel, melyekben vizsgálat előtt nem lehet igazságos Ítéletet hozni, végzésileg mondatott ki, hogy a vizsgálat megtartatik ugyan mindannyiszor, valahányszor az ügy természete és mivolta vizsgálatot kíván, de a vizsgáló küldöttség napi dija s utazási költsége mindenkor előre lefizetendő az esperesi hivatalnál a vádlók által. Ha aztán a vizsgálat alapján a vádlott bűnösnek találtatik: a vizsgálati költséget a vádlott megtéríti a vádlóknak. Igen helyesen ! Eddig, ha a legmóltatlanabbul vádoltatott is a lelkész vagy tanitó: a vizsgáló küldöttséget a vádlott vagy az egyház látta el, s a vizsgáló küldöttség ingyen tett szolgálatot. Igy aztán egymást érték a panasz- és vádlevelek az e.-megyei közgyűléseken, mert a vádaskodás a a vádlóknak semmibe se került, s ha nem nyertek: azzal vigasztalták magukat, hogy költség nélkül pereltek. Most az előre lefizetendő költség meggondolóbbakká s tartózkodóbbakká fogja tenni a vádaskodókat, s bizonyosan kévesbedni fog az alaptalan panasz- ós vádlevelek száma. 3. Következett az úgynevezett helyosztás. Ez alkalommal csak tanitók változtak. Többen voltak, kiknek bizonyos és bizonytalan okok miatt váitozniok kellett. Voltak ujonnan alkalmazandó tanitók is. Megkérdezvén egy tanácsbiró az illető egyházak küldötteitől, hogy nem jöttek-e már eddig valami megállapodásra leendő tanítóik iránt ; midőn ezek nemmel feleltek : oda utasíttattak, hogy menjenek ki a gyülésteremből és kint állapodjanak meg. Kimentek tehát a küldöttek és a változni kívánó és ujonnan alkalmazandó, tanitók és az utcán megtörtént a tanitóvásár. Mólyen megindulva szemléltem s hallgattam, hogy miképen lettek a tanítójelöltek adás-vevés tárgyaivá. Nézze biró uram ! mondá az egyik, ez öreg, megette már kenyere javát; ha ezt visszük el: őrökre rajtunk vesz. Lássa kuráturam! szóla a másik, ez nagyon fiatal, maga is gyermek: miképen lehetne gyermekek tanítója! — De nem folytatom tovább ... a vásár meglett s minden tanitó és tanítójelölt talált vevőre. Imádkozzunk . . . népnevelés! jöjjön el a te országod! Véleményem szerint, ha már nem lehet azt kivinni, hogy a tanítókat is, épen ugy mint a lelkészeket, maga a nép ünnepélyesen, egy erógre kinevezett küldöttség előtt válaszsza: annyit minden esetre meg lehetne s szabadna zsinat nélkül is tenni, hogy a helyosztást maga az e.-megyei gyűlés eszközölné, s minden tanitó azon hivatalt foglalná el, melyet számára a tanácsbiró urak, érdeme szerint, kijelölnek. Ez az eljárás bizonyosan emberségesebb s igazságosabb is lenne. 4. Indítványoz tátott, hogy az e.-megye ne tartson többé vándorgyűléseket hanem mindenkor a központon tartassanak az e.-megyei gyűlések. Ez indítványt támogató érvek: * a) A vándorgyűlések egyes gyülekezetek nagy fcerheltetésóvel járnak. b) E terheltetés nem arányos, mert az e.-megye szélein fekvő egyházak, bármily jó módúak is, őszi, azaz kis gyűlést tartanak. Amannnak költsége 250, emezé 100 ftra tehető. c) Néha fizikai lehetetlenség eljutni, a járhatatlan utak miatt, egyik-másik gyűlési helyre. d) A vándorgyűlések ez egyháziasságot s közbuzgóságot nem emelik, sőt sok esetben csökkentik, mert egynómelyik piszkos ügy meghordoztatik szerteszét 3—4 helyen is, s az elébb talán jámbor nép hallja, hogy miként is lehet bánni hivatalnokaival, s ösztönt kap,