Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-03 / 18. szám
Mi adott hitelt a protestánsok közoktatási autonómiájának ? Kérdezzük meg a történelmet. A katholicismustól és germanisatiótól való félelem — feleli az s ha ehhez csak még azt hozzáteszszük, hogy a protestantismus életfeltételét látta abban, hogy amint valláselvi vagyis religionarius ügyeit önhatáskörén belül, a kormányhatalomtól és minden külbefolyástól menten, önmaga intézheti, ugy intézhesse nevelés és oktatás ügyét is azon okból, mert iskolai tanrendszerével szoros elválhatlanságban állott a templom és vallás. Ez autonomia az erdélyi approbata alaptörvényeken, a bécsi és linczi békekötéseken, II. József császár türelmi rendeletén, és az 1791-ki és 1848-ki sarkalatos törvényeken gyökerezik. Semmi kétség nincs a felett, hogy az autonomia erős őrbástyája volt a hit- és lelkiismereti szabadságnak, megvihatlan kőszála a magyar nemzetiségnek. Ezért kegyelettel van eltelve iránta minden hű protestáns sziv. De ma a helyzet — nemzeti kormányunk levén — megváltozott. E kormány a parlamentből áll elő, hol minden hitfelekezet képviselve van, melynek eljárását a sajtó ellenőrzi, az interpellálási jog evidentiában tartja, maga a parlament irányozna. Ma sem katholizálástól, sem germanisatiótól nem tarthatunk. Hiszen az első lépésnél feltartóztathatja kezét a miniszternek az interpelláló képviselő, megakadályozhatja a sajtó, a törvény korlátai közé szoríthatja vissza a közvélemény. Ha változnak a viszonyok, változtatjuk politikánkat. Ma még a törvénynek sem lehet állandósága, ha a közvélemény ellene van. Mig parlamentünk és parlamentaris kormányunk van, addig ama két veszélytől nem félhetünk. Az autonomiai jog azt a terhet rótta a protestánsokra, hogy a végre, hogy a kormány rendelkezési jogát kizárhassák, nem is kívántak az államtól semmi segélyt, hanem maguk gondoskodtak templomról, iskoláról. Ez jó volt hajdan, mikor még az ország 3—400,000 magyar nemesé volt, s a földmívesé csak munkája bére, mikor beláthatlan latifundiumokról rendelkeztek a protestáns főurak, templomokat építve, collegiumokat alapítva, tanári székeket dotálva stb. De mindebből ma vajmi kevés maradt meg, sőt kihalt a régi vallásos buzgóság és az áldozatképességgel az áldozatkészség is. Más világ volt a régi s más a mai. Régen egy főgymnasiumnak 2—3 tanár kellett 3—400 bankó forint fizetéssel, 3—4 köztanitó, kiknek 10—20 frtja volt. Ma szakkönyvtár, bő taneszközök, tágas iskola s kényelmes hall-termekf 8 — 12 rendes tanár, a tudományokban teljes tájékozottság s a legmagasb szinvonalu nélkülözhetlen szükségek. Egy 12 tanáru teljes felgymnasium célszerű fentartására kell fél millió tőke. Mi protestánsok ezzel nem bírunk. Ezért nyomoruságaink hosszú és siralmas sora, ezért van gyakran elhanyagolva közoktatási ügyünk. A mai tudományos előhaladottság az autonómiának igen terhes kötelezettségeket szab elő, a miket vagy teljesitnie kell, vagy merevségén tágitni. Mert a tudományt nyomorgatni, az ifjúságot az ismeretekben csak féligmeddig való fokra emelni nem szabad, mert a haza közművelődési ügyét más nemzetek szemei előtt nevetség tárgyává tenni vétek, s hogy a gazdag lelki tulajdonokkal biró magyar ifjúság akár tanári gyöngeség, akár ezek és az iskolák rosz ellátása vagy taneszközök hiánya miatt más müveit nemzetek ifjúságával ne versenyezhessen, ez bűn lenne a haza ellen. Reformunk kezdődjék itt. Hazánk összes institutiói, egész állam-életünk egy gyökeres átalakuláson ment keresztül. A protestáns autonomia feladata is az. Az önérdek, az eszély és a hazaszeretet azt tanácsolja, hogy ezt ő maga tegye meg. Ez az egyik corollarium. A másik a kormányt illeti. Siessen az a gymnasiumi tanításról való törvényt megalkotni, s a protestáns gymnasiumoknak az állami gymnasiumokkal egy színvonalra, habár fokozatos felemelését elrendelni; a tanárképesítés, s azok fizetése, a tanitásügynek arra hivatott rendes igazgató által ellenőrizése, a rendes iskolai és érettségi vizsgák czólszerüen tartása lényeinél magának azon jogkört és befolyást biztositni a törvényben, a mit az állami tanintézeteknél bír s mi a magyar ifjúság átalános, egyforma és öszhangzatos, a lehetőségig legmagasb erkölcsi és szellemi kifejlődését biztosítsa. Ezzel tartozik a nemzetnek és vezetői hivatásának. A g r i co 1 a. r cimzett. Ha általános és jogosult a panasz, hogy egyházuűk iránt kihalt az érdekeltség, és hogy ezen naprólnapra növekvő baj leginkább onnan származik, mert nem ismerik maguk az egyházbeliek eléggé saját egyházukat, azon közmondás értelmében, ignoti nulla cupido, — akkor ezen könyv legbiztosabban alkalmas egyházunkat oly mozzanatokban és szereplő személyekben és pedig oly vonzó formában rajzolni, melynél fogva az olvasó nemcsak Könyvismertetés. „Die Helclen cler christlichen Kirche. Lebens- und Kulturbilder für Iíaus und Schule, mit 180 Text-Abbildungen, 8 Tonbildern und einem Titelbilde von August Werner. S. 472. 2l j2 TJdr. Már régen nem akadtam oly könyvre, mely annyira szükséges és valóban hézagot pótló lett volna, mint a fent
