Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

szólni, ha teljes vallásszabadság uralkodnéK : ugy ilyen egyházpolitikára semmi szükség sem volna. Mert bármiféle társulat csak az állam törvényei iránti engedelmesség határain belől találván fel lé­tezhetési jogosultságát: céljára is csak azokon be­lül működhetik. Az egyháznak pedig, mint valláserkölcsi tes­tületnek, oly felségis cél van eléje kitűzve, oly tág mező áll előtte foglalkozási munkaterül, hogy célja kockáztatásával s rendeltetése hűtlen felejtésével csaponghat másfelé. Rendes körülmények közt még­is marad az egyház a célja felá vezető egyenes uton az államtörvényeket pedig bármely esetben is tisz­telni s teljesíteni szokta. De midőn egyszer az állam, másszor a római katholicismus részéről jövő ellenséges áramlatok kihajtják sodrából, hogy felejtessék vele hivatását, s csábok és rettentések által hálóba ve­zessék: akkor valóban szükségesnek mutatkozik egy határozott irányú egyh. politika követése, mely a központi egyh. kormány által kimondatván, az egyes lelkész-értekezleteken leendő megvitatás után menne át mintegy a vérbe, s ismertetnék el teljesítése er­kölcsi kötelességül. De ha a most már bennünket ritkán háborgató állam irányában is határozott állást kell elfoglalnunk: mennyivel inkább 10. ama hatalmas, kitartó ós folyvást nyitott szájú ellennel a romanismussal szemben épen nem lehet közönyösen viselnünk magunkat. Ha az elszám­lált teendők érvényét csupa zéróra redukálnám is, maga ez utolsó ós egyetlen teendő szükség- ós idő­szerűknek permanenseknek folyton résen állni kel­lőknek kiáltaná ki a lelkószértekezleteket. Mert ez ellenség nem háborgatni és boszaotani: ez meg­semmisíteni akar bennünket. Ez a harcot élethalálra folytatja. Alkudni, egyezkedni vele nem lehet. Nagy hatalma érzetében esek feltétlen megadást követel. Da ez az önmeg­adás egy lenne az öngyilkossággal. Ha anyaszentegy­házunk gyilkosai lenni nem akarunk mint egy ember kell ébren lennünk és vigyáznunk; mint egy em­bernek ugyanazon értelemtől vezéreltetnünk; az ellen­fél dúsgazdagságát és külső erejét lelki kincseink s belső hatalmunk öntudatával helyettesítenünk, s teljesen egyöntetű eljárásunk által az ellenfélt tisz­telettanulásra, s illő távolságban megállásra, vagy hátrálasra kényszerítenünk. Tiszt, társaim ! Ha talán az itt egy csoport­ban, s mégis hiányosan elszámlált teendők halma­zára azt mondaná valaki, hogy e programm so­kat felölel, de keveset szorít: azt ón kényte­lén volnék emlékeztetni, miszerint, habár e teen­dők közül némelyek oly szoros egybefüggésben vannak is, hogy midőn egyiket végezzük, már akkor a másikat is valósítjuk: de mégis álta­lában nem egyszerre, hanem szoros egymásutániság­ban vitatandók, érlelendők, s valósitandók azok, kénytelen volnék emlékeztetni a kor hatalmasan megintő szavára, az ellenfél tömörült erejére, kiállí­tóit csa aképes hadoszlopaira, melyekkel szemben sem fél munkát tennünk, sem megcsüggednüuk nem sza­bad. Es mivel teendőink sokaságára tekintve, aka­ratlanul is lelki szemeink elé tűnik ama szomorú körülmény, hogy épen apró testületekre kerületekre szétszakadozottságunk az oka most is erélyteleusé­günknek, tehetetlenségünknek: kezdjük el mi lel­kész-értekezletek a tömörülést részint az által, hogy óvenkint legalább három fiókórtekezletet tartva, s jegyzőkönyveinket egymással nemcsak tudomásul vétel sőt inkább egyöntetű működhetés végett kicserélve, negyedízben már egy általános egyh. megyei értekez­letre csoportosuljunk, részint ós ez idő szerint főképp az által, hogy az országos prot. tömörüléshez tegyük meg ama szükséges lépést, mely az egyh.-kerület arcáról is letörlendő lenne ama szégyenbélyeget, melyet sz. fehérvári gyűlés convent-ellenes határo­zata arra sütött vala, ós szerveszszünk egy folya­modványt, melyet a velünk együtt értő és érző lel­készek aláírván, terjeszszük be az egyh.-megyei gyű­lésre azon kérelemmel, hogy az egyh.-megye a ha­tározatképes convent eszméjét magaóvá tévén, e határozat elfogadására a többi kebelbeli egyh.-me­gyéket is hivatalból felkérje, hogy e majd e részen­kénti elfogadások után bekövetkezendő egyh.-kerületi gyűlésen győzelmesen emelhesse fel ragyogó fejét a szégyenletesen elbukott conventügy!! VARGA LAJOS. Értekezleti megbízásból közli körlelkész-érte­kezleti jegyző. ZSOLDOS SÁNDOR. ISKOLAÜGY. 9 A tiszántúli ref egyházkerület az isko­lákra vonatkozó önkormányzati jogaink épségben megtarta­tása érdekéből közelebb a képviselőházhoz egy kórvényt nyújtott be, mely a főbb pontjaiban igy hangzik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom