Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-19 / 16. szám

Apróságok a „ Figyelmező * utóbbi füzetéből. (Vége.) „Már ezelőtt két evvel . . . kereken megmondám az illetőknek, hogy sohse gondoljanak én velem, és ne siránkozzanak én felettem. Ugy látszik, hogy mindez semmit sem ért, mert az imént emiitett német füzetjökben is (t. i. Der Ungarische Protestantenverein) rendületlenül folytatják szép művészetüket," —• igy szólít, ur a 170-ik lapon, mely szavakat „a gyengébb elméjűek" (tisztes őseink gyakorta használt kitétele) igen könnyen uey magyarázhatnának, hogy a modern reformereknek talán különös kedvök telik R. ur gyalázásában, a vele való kötekedésben, s mintha ezek oly arcátlanok volnának, hogy bár R. ur megmondotta, hogy ne beszéljenek hozzá, ők mégis minden lépten nyomon mpgszólitgatják, szavait birálgatják, cstirikcsavarják. Ilyesféle ártatlan naiv magyarázat, s némileg R. ur azon nyilatkozata ellenében megjegyzem röviden, hogy X. Leótól IX. Piusig egyik pápa se igen biztatta Luthert, Kálvint, s ezek unokáit, hogy foglalkozzanak a pápai széken ülőkkel, ezek intézkedéseivel, bulláival stb. és mégis foglalkozunk velők mindannyian, kik csak a tollat elbírjuk. Vagy hogy még közelebbi hasonlattal éljek. Alig hiszem, hogy gr. Lónyay Csernátonyt, vagy Deák Ferenc a „Magyar Újság" iróit felkérte volna, hogy néha-néha gondoljanak ő reájok is, és mégis nagyon sokat gondolt Csern. Lónyayval, és a „M. Újság" nagyon sokat siránkozott Deák Ferenc, és az ő vezérlete alatt haladó ország felett. Más szóval : egy oly ember részéről, ki valamely pártnak, iránynak, vagy pláne egy folyvást vagdalkozó folyóiratnak áll az élén, a naivsággal határos jámbor óhajtás az, hogy „sohse gondoljanak én velem." R. ur ellen sem e lap, sem a modernek egyéb irata soha nem használt lovagiatlan, illetlen, vagy a magán élet G'scháftjeiböl kovácsolt, akarom mondani koholt fegyvereket, hanem küzdött ellene, mint a modern irányt ostromló u. n. (hogy ne mondjam orthodox, vagy ultramontán) debreceni irány vezérférfia ellen. Ezentúl — mint fentebb emliténk, — kivált ha a „Figy." azon irányban halad, jobban mondva sülyed, mint utóbbi két füzete (1. a többek közt 171. !.), akkor még mint ilyen ellen sem ; ép ugy, minta „Pesti Naplódnak, vagy „Reforménak ritkán jutott eszébe, hogy a „Ludas Matyi", vagya „Népzászlója" ellen folytasson érdemleges polémiát. A fentebb mondottakban találja meg Nagy Lajos ur 1s a „Figyelmező"-ben közlött cikke lényeges részére a választ ; (apróbb pontjaira még visszatérünk). E cikkben N. L. ur polemizál György A. urnák a „Hon" mult évi utolsó számaiban megjelent s a „szabad vallási társulat" érdekében küzdő cikkei ellen. Mi e cikkekre nem válaszoltunk, mert nem akarunk egyes emberek ellen küzdeni. Gy. A. pedig maga kimondta, hogy azon nézeteket most még csak ő vallja (vagy hogy: még csak igen kevesen vallják, — tisztán nem emlékszünk szavaira), s miután azóta sem tapasztaljuk, hogy azon eszmék prozelytákat szereznének, s azok a mi elveinket vagy felekezetünket legalább a jelenben fenyegetnék, a Nagy Lajosféle polemikus cikknek szükségét nem láttuk sem lapunkban, sem a „Figyelmező"-ben. R. ur első cikkének, vége vagy Appendixe méltó az egészen keresztülvonuló szelleu.hez. Ha már épen akarja megteszszük, hogy nyilvánosan „nem siránkozunk felette" ; de Isten látja lelkünk, hogy szomorúsággal telünk el azon elfogultság felett, mely az utolsó három lapon nyilatkozik. Idézzük magának R. urnák szavait kevés kommentár kell hozzá. Alkalmul szolgált ezen appendixre Kovács Ödön urnák az Erdélyi protest. Közlöny egyik közelebbi számában megjelent ezen kifejezése: „Azon irány, melynek egyik szerény követője vagyok, Európaszerte ösmeretes, s főleg a ref. egyház legkitűnőbb tudósai között és legelső egyetemein kétségbevonhatatlanul túlnyomó (pl. a lieidelbergi, jénai, zürichi, berni, leydai, gröningai stb. egyetemeken.)" R. ur erre igy felel: „Areformált egyház egyetemeiről beszélni nem lehet, azon egyszerű okon, mert ilyenek nem léteznek. — Az idézett egyetemek épen nem a reform, egyház , hanem az illető államok birtokai, ami épen a theologiai irányzatok kérdésére nézve is lényeges dolog, mert tul van minden kétségen, hogy ha azok az egyetemek valóban az egyházéi volnának, sok helyütt más lenne azokban a theologiai irányzat, mint a milyen most." Hogy Pápán egy Mártonnak, Tarcynak, Kerkapolynak, mint a ref. egyházkerület által fentartott főiskola tanárainak voltak kisebb-nagyobb küzdelmeik, midőn az egyházkormányán levők nézeteitől eltérő nézeteket hirdettek, azt tudom ; azt is tudom, hogy Sinainak mi sorsa lett Debrecenben a többségétől eltérő egyházkormányzati elveiért, s képzelem minő szellem lengedez ott most is a tanszabadságot illetőleg: de hogy a külföldi egyetemek vezértheologusai általában a világi kormányok szeszélye szerint forgatják köpenyeiket s alakítják meggyőződéseiket, ezt csak Döllingerből, Hováuyiból és a hazai pápista lapokból olvastam, de nem hittem, sR úrtól nem vártam, aki ismerhet ugyan egyes fejedelmi erőszakoskodásokat, egyes gyenge lelkű udvari theologusokat a múltból is jelenből is, de ismeri az egyetemek szabadságát s önállóságát is, s tudja, hogy egy Tholukkal, Müllerrel, egy Wislicenus, egy Hengstenberggel, egy Wattke, egy Auberlinnel, egy Hagenbach ugyanazon egyetemeken működött. Nem tudtam eddigelé, hogy Zürich, Bern, Heidelberg, Leida, Gröningen, melyeket pedig a tisztes ősök oly igen sokra becsültek, s bennök évekig gyűjtötték a tudományos kincseket, hogy azok a reformált egyház egyetemeinek nem tekinthetők, minthogy azok a református államok által tartatnak fent. (Utóbb még talán Patak és Enyed sem a reform, egyh. iskolái? mert hiszen ezek is jórészt főúri s fejedelmi alapítványoknak köszönik hogy léteznek.)