Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-19 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHASI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és IC i a d ó - hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsí emelet, Előfizetési dLijs Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Quousque tandem? Napjainkban alig van mindennapibb, mint az anyagiakért való feljajdulás. Minden oldalról megkezdődött már ez irányban a mozgalom, a követelés. Kevés a fizetés, ez a jelszó. Kevés a ministeri osztályokban, kevés a törvényszékeken, kevés a magas hivatalnoknak, kevés az alattállónak. Ma fizetésemelést kiván az országgyűlési képviselő, ezt kíván a megyei hivatalnok. Ma pénzért őrzik a közügyeket, pénzért az árvák özvegyek vagyonát. De sehol sem gyakoribb ez a feljajdulás, mint a tanférfiak között, Szüntelen hallanunk, olvasnunk kell az elégedetlenséget, hallanunk a kiáltást: fíze-1és-emelé?t, előre ! mindig csak előre ! Nem kell egyéb mint kevés ellenvélemény, kis figyelmsztetés, azonnal kész a szent harag. A tanügy elvész! Munkásai mellékfoglalkozást keresnek, gazdálkodnak, tanácsosságot keresnek. Pedig hát azok a jó egyházkerületek ugyancsak emelgették ám évről-évre a fizetéseket. Ma 600, 800, 1000, 1200 forint. Pedig azok a kegyes egyházak ugyancsak gondolkodnak ám évenként, miből kerül ez ki; miből oh Uram ?! Elvesztettük a termést, jég, ?szály elvette népünk kenyerét, az adó évenként sulyosodik, a hátralók nő, de azért iskolámat nem hagyhatom. Arra ki kell kórnem híveim kezéből a tápláló falatot is. De hát szívesen áldozom, hadd legyenek tanférfiaink mind buzgók, megelégedettek. Csak végre hát lennének is! De mikor azt kell tapasztalnunk, tisztelet a derék kivételeknek, hogy a legszívesebb áldozatkészség móg mindég el nem ismertetik,midőn a húr szüntelen feszíttetik: lehetetlen nem kérdeznünk: Quousciue tandem ?! Hát azt hiszik-e a tanférfiak elégiiletlenei, hogy ez az ut célhoz vezető? hihető-e, hogy nekünk lelkészeknek is végre el ne fogyjon türelmünk akkor midőn kínosan, de szívesen előteremtett pónzüukön csak tengődni mondatnak Mitrovics ur által is a tanárok. Elismerem én, hogy a tudomány nem költészet, elismerem én, hogy a hü munkást fizetni kell, elismerem én, hogy a több még jobb volna, de hogy tanáraink k enyórhajon rágódnának protestáns intézeteinkben, azt nem fogadhatom el. Bizony nem a fizetésemelés, hanem az ügybuzgalom, a lelkesedós viszi elé a protestáns tanügyet. Az a gondolat, mely tárgyunktól van lelkesülve, igenis előre visz, de az hogy ez kevés, ennél több kellene, az elégedetlenség alig eszközli azt. Vannak bizony a lelkészek közt is elegen szegények, hü munkások, de nem zúgolódnak. Elviszik gyermekeiket messze vidékre taníttatni, elköltik erre egész évi fizetésűket, de azért nem zúgolódnak. Alig képesek szellemi létök tápjait, a könyveket, megszerezni, de azért nem zúgolódnak, — néhol lenézetnek, máshol kárörvendve figyelmeztetnek, hogy az anyakönyvek a községi jegyző kezeibe mennek jövőre, megfigyelik a kort s nem zúgolódnak. Nekik is drága az élet, a ruha, taníttatás, de azért nem zúgolódnak. Az élet drágult, de azért nem kérnek fizetésemelést. Hiszen meg is köszönné az egyház, ha fizetésemelésért meginstálnánk; a ki elfogadta a conventiót, érje be vele. Mindenesetre itt ás mindenütt az elégületlenek; jobb ha a kertészkedésről egészen lemondanak. Szabad legyen azért kétségbe vonnom Mitrovics ur szavait, *) hogy prot. tanerőink tisztességes *) Ezen cikk még ezelőtt pár hóval, midőn Mitrovics umak D a p 8 y ur elleni cikke megjelent lapunk 4-ik számában, küldetett be hozzánk; de minthogy a benne foglalt eszmék közlése nem volt sietős, s lapunk más themával volt elfoglalva, ekkorra halasztottuk. Szerk. 31