Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-12 / 15. szám

ÖDzést, féltékenységet és mindazt, mi viszályt és rosz akaratot támaszthatna köztünk. Add, hogy minden családi örömnél hálásan gondoljunk te reád, s minden családi szerencsétlenségben te reád vessük bizalmunkat azon biztos tudatban, hogy benned van minden üdvösségünk. Jóságos Isten ! ki több mint atyai szeretettel táplálsz és védelmezel, tartsd meg gyermekeidnek lelkeit a te szent oltalmadban. Fenyíts meg, hogy ha roszat teszünk, vezérelj bennünket vissza hozzád, hogy ha eltévedünk. Segélj, hogy szivünketa szmnytől, s kezeinket igaztalan tettektől tisztán megőrizzük. Ajándékozz nekünk szelídséget s alázatosságot s készíts el bennünket az élet minden változásaira. Add, hogy ugy éljünk, mint engedelmes gyermekeid és hű követőid. Te vagy Ura e családnak; tedd e házat az isteni szeretet és ártatlanság, a hit, béke és kölcsönös jóakarat lakává. Áldd meg Uram e családot és tedd igazi tulajdonoddá. Atyja minden családoknak a földön, terjeszd minden irányban a te dicsőségedet, s vond magadhoz minden gyermekeid szivét. Neked szenteljük óh Isten szivünket, lelkünket, hogy örökké a tieid lehessünk. Ima a nyilvános isteni tiszteletnél. Hálát adunk neked jóságos Isten, hogy tiszteleted e szent helyén dicsőítésed- s imádásodra ismét összegyüjtél bennünket. Eljött a boldog óra, mely elé a hétnek gondjai és fáradalmai alatt oly vágyva tekinténk. Engedd, hogy hozzád közeledjünk, s érezhessük szent jelenlétedet. Te, kinek lénye világosság és szeretet, te jelen vagy mindenütt, szemeink előtt vagy minden tárgyban, melyet látunk, ott lakozol a sziv legbensőbb rejtekeiben is. Mindenütt találkozunk a te jóságos tekinteteddel, s mindnyájunkat szerető karjaid környeznek. Segélj, hogy lelkünk a te mindeneket betöltő lelkedben ugy elmélyedjen, ugy érezze szentségedet és tökéletességedet, hogy minden vétkes óhajtás, minden világi kívánság elenyészszék és a lélek minden érzései és mozdulatai a te lábaidhoz települjenek. Add, hogy az örömök, miket a veled való közösségben élvezünk, múlhatatlanok legyenek, folyton édesítsék egész éltünket, s bennünket kedvesekké tegyenek előtted örökké. Tarts meg bennünket mindig a te oltalmad árnyékában, s vezéreljed a mi lépteinket e világ tövises utjain. Ez élet bajaiban, szenvedéseiben te légy a mi enyhülésünk, kísértései, üldözéseiben paizsunk és fegyverzetünk. Éleszd köztünk a jóakaratot és szeretetet, szenteld meg egymássali társalgásunkat, s fűzz össze bennünket egy szent testvéli társulattá. Add, hogy egymást segélyezzük arra, mi a te szemeid előtt kedves, szeretetre és jóltevésre. Tanits Uram bennünket, minden napjainkat szolgálatodra szentelni s azon törekedni, hogy a jövő élet gazdag áldásai és örökkévaló örömeiben részt vehessünk. Légy velünk min' denkor, szerető atyánk, s tégy képesekké arra, hogy a te szeretetedben folyton növekedjünk. Gyűjts mindeneket az igaz hit oltalma alá, hogy minden ajk a te drága nevedet dicsérje, minden kebel templomoddá legyen készítve. A te szent nevedet áldjuk és dicsőitjük mi mindörökké. Hálaadás és dicsőítés. Mindenható Isten, dicsőitünk téged, s örvendő szívvel hirdetjük a te jóságodat. Te vagy a mi atyánk, s ősforrása minden áldásoknak, a miket élvezünk. Parancsodra ad nekünk a nap világosságot és meleget, hinti szót derült sugarait a hold s int bennünket nyugalomra és álomra. Parancsodra ékesítik számtalan csillagok odafenn az eget, s mosolyganak itt alul a mezők az aratás pompájában. Te tartod fenn az eget ós földet, s az élő lények számtalan millióit. Te adsz nekünk eledelt, ruházatot s különféle testi élvezeteket. Minden lélegzetvételünk a te ajándékod. Mindenütt, merre szemeinket fordítjuk, kegyelmed bizonyságai tüünek elénk; nem malik el egy pillanat, mely csodás jóságodat ne nyilvánitná nekünk. Minden dolgok háladásra hívnak fel bennünket, óh uram, s felkeltik szívbeli dicsőítésünket. Te vagy éltünknek élete, a te jobb kezed oltalmaz minket. A mi eltartásunk tőled származik. Ha éhezünk, eledelt nyújtasz, ha fáradtak vagyunk megnyugtatsz. Ha baj és szerencsétlenség szomorít, letörlöd a könytit szemeinkről, ha lesújt a kétségbeesés, reményt és vigasztalást küldesz. Ha végkép le vagyunk verve, eljösz, hogy felemelj s megenyhíts bennünket. Ha elsülyedtünk a bűnben s isteutelenségben, óránként kopogtatsz szivünkön, hogy segélyedet elfogadjuk s ez által megmentessünk. Bárha mi elfelejtünk ós nem keresünk is téged, te mégis megtartasz kegyelmed árnyékában s megteszed azt mi ránk nézve üdvös. Ki írhatja le Uram kegyelmed nyilvánulásait ? Végtelen a te jóságod, határtalan atyai szereteted hozzánk ! Terjeszd ki a te országodat mind az egész földön. Add, hogy a babona és bálványimádás elenyészszen, hogy az igazság napja világítson minden emberek felett, s minden sziv az igaz Istent dicsőítse. Add, hogy ajkaink mindig téged dicsőítsenek, leikeink mindenkor buzgó háladást küldjenek fel hozzád. Add, hogy minden család és minden nép a te jóságodat magasztalja. A te szent nevednek, óh Uram, legyen dicséret és dicsőség mind őrökön örökké. Gyurátz Ferenc. Vége köv. BELFÖLD. A felsőszabolcsi ref. e. megye tavaszi gyűlésének közérdekű tárgyai. A felsőszabolcsi ref. egyházmegye tavaszi—helyosztó— gyűlése f. évi márc. 24—26 napjain tartatott meg Nyíregyházán, az újonnan épült városháza díszes, sőt lehet mondani: fényes nagy tanácstermében. A gyűlés d. e. 11 órakor az esperes ur : Kozma József, buzgó imája után vette kezdetét. Ennek elhangzása után segédgondnokUjfalussyJózsefura jelenvolt nagyszámú közönséget az előjövő tárgyak komoly higgadt vitatására hivta fel. — Mielőtt azonban a tárgyaláshoz fogtak volna egy már több izben előfordult körülményre utalt esperes ur; t. i. a világi ülnökök most is — mint majd mindig — egynek kivételével a gyűlésről elma-30