Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-12 / 15. szám

testantismus ellen kibocsátott cikkeivel;*) e sorok irója pedig már csak azért sem, mert Révész urnái egy-két évvel fiatalabb, R. ur pedig, bár ő annak idején felettébb zokon vette, hogy vele a nálánál majd kétszerte öregebb, s ritka olvasottságú Szilágyi Ferenc polemizálni bátorkodott, most mégis mibe sem veszi nálánál fiatalabb emberek szavait s ellenérveit, legyenek azok bár oly nyomósok s oly dönthetetlenek, mint voltak Kovács Albertéi. Előbb neki — mint mondja — az ily „legnagyobb igényű ifjú tudósokat tiszta felfogásra, tűrhető logikára effélékre kellene megtanítani," s „azután állani velők tüzetesen szób?." Zárjel között megemlítem, hogy Strausz „27 éves ifjú segédtanár" volt, midőn „Das Leben Jesu"-val fellépett, és mégis, mint R. ur mondja (Figyelm. 137. 1.), „a protestáns theologusok minden táborból egész apostoli buzgalommal felkeltek ellene": a legkitűnőbbek közül tizenkettőt névszerint is megemlít R. ur, a mi reménylem elég bizonyíték arra nézve, hogy az ellenfél „ifjúsága" nem szolgálhat köpenyül a rég várt alapos felelet megtagadására. — De ha polemizálni nem szándékunk is, egy- két apró észrevételt legyen szabad tennünk, — ezek nein igényelnek sem választ, sem cáfolatot. Az első cikkben, melynek cime : „Strausz D. emlékezete, s egyúttal nehánv szó tájékozásul," kimutatván R. ur, hogy Strausz az általa felkarolt történelmi kritika kalauzolása mellett „a keresztyénséget teljesen elvető vallási nihilismus sivatagára jutott," következik az applicatio az „uj magyar protestánsokra", **) s kimondja R. ur: „miszerint akárhogy titkolják, s csűrjék vagy csavarják a mi külföldi és hazai moderneink Strauszhoz való viszonyukat: irányzatuknak azéval való gyökeres rokonságát egyáltalában meg nem semmisíthetik," és nekik is oda kell jutniok, hova Str. jutott, a nihilismus sivatagára, mert hát azon forrás, melyből Str. irányzata eredetét veszi, s azon alapelv, a mely minden müvein keresztülvonul, teljesen összevág ami moderneink álláspontjával s irányzatával; de főként azért, mert a mi moderneink — mint magok is bevallják — a helvét reformegylettel s annak egyik vezérével, Lang-gal, édes testvéri rokonságban állanak; „Lang pedig és pártfelei — a mint maguk is nyilván hirdetik, — a bűnesetet és Krisztus általi váltságot merőben elvetendő mythologiának tartják ; a Kopernik-féle világrendszerre támaszkodva, szintén ilyennek tartják ők a mennyet és poklot, s a sirontuli élet hitét stb." *) H o m o 1 y a István urnák az előbbi füzetben „ungi levelek" cim alatt megjelent cikke szerintünk ugyanezen kategóriába esik, ezért meg fog nekünk Németh Imre n.-dobronyi lelkész ur bocsátani, ha az ezen cikket cáfoló közelebb beküldött levelét a szerkesztői fiókban hagyjuk. Homolya urnák „nemes buzgalmat lehellő sorait" — miként azokat a „Figy." t. szerkesztője jellemezte — hadd élvezze háborítatlanul a „Figy." olvasóközönsége. **) Gyanúsnak látszik előttem ez a cim, miután nálunk : u j magyar == cigány. Nincs más panasz ellenünk ? Hát ha az ember egykét ódon eredetű tantétellel nem tud megbarátkozni, már azért mindjárt nihilista? De hát ön, s „a magyar protestáns s kivált ref. egyház lelkipásztorainak nagyobb s jobb része," kik Nagy Lajos ur szerint (Figy. 199.) ön köré vannak csoportosulva, hiszik csakugyan leikök melyé bői a bűnesetet, vagyis hogy Évának s Ádámnak az almába való harapása miatt az egész emberiség örök halálra s kárhozatra tette magát méltóvá? hiszik a váltságot orthodos értelemben, vagyis azt, hogy istennek alá kellett szállani e földre, s istennek meg kellett öletni, hogy isten kiengeszteltessék s az Ádámban elkárhozott emberisóg megváltassák? hiszik a földalatti s fogcsikorgatástól, jajgatástól viszhangzó poklot? Ha igen, őrizzék meg önök egyermekies naiv hitet! Én hittem egykor mindezeket oly őszintén, a mint valaki csak hihette, ismerem nagyon jól e hit boldogító erejét. Én s velem együtt sokan az ártatlan gyermeki kor e naiv hitét elvesztettük; önöknél ha még megvan, őrizzék híven, mert bizony ehez hasonló boldogító erejű talizmánt semmiféle modern theologia nem adhat. S ne csak Őrizzék, de hirdessék gyülekezeteiknek is, ha gondolják, hogy az által a vallásossággal párosult erkölcsiséget előmozdíthatják, s kivált ha gyülekezeteik népe olyan, mint a „Figy." 182-ik lapján rajzoltatik, (ha ugyan jól fogtam fel azon homályos kúszált szavak értelmét). Őrizzék meg és hirdessék, a protestáns egylet nem zavarandja meg önöket munkájokban. De viszont engedjék meg önök, ha azokat, kik e naiv hitet elvesztették, kik e gyermekies álláspontból kiemelkedtek, arra serkentjük, hogy hagyjanak fel a „szent hazudozással", hanem vallják őszintén s hirdessék azt a Krisztust, azt a keresztyénséget, a mely kebelökben él, a melyet nem bérért, nem kenyérért szolgálnak, de a melyért őszintéu lelkesülnek, a melytől az emberisóg józan haladását, a világ megváltását reménylik. Messze van ez a nihilismustól. Nem a protest. egylet körében teremnek a nihilisták, hanem a tulbigott nevelésű jezsuita iskolákban, vagy a Boross M. által közelebb érintett orthodox Karakán Marcik között, kik majd élcelve majd káromkodva emlegették Ballagi nevét a feltámadási vita folyama alatt, s orthodox buzgalmukban hivatalbóli kitevéssel fenyegették, magok pedig a Böszörményi=Krisztus prédikációkat tartották. „Helvetiában, hol a szabadság zabolátlan kicsapongásai. mind polgári, mind egyházi téren, a legújabb időkig oly sok végleteket, s vészterhes zavarokat szoktak létrehozni," — mondja R. ur, midőn Strausznak zürichi tanárrá választatásáról szól. Ám boszaukodjék ön a protest. egyletre s Ballagira, de ne rágalmazza azt a szép és jó Helvetiát! Hagyjuk ezt a „Religio-"nak és társainak, szidják ezek ugy is egy év óta minden számukban. Hadd zabo látlankodjék az a Helvetia, az a kis reformerkedő bűne; melyet a tisztes ősök orthodoxiája ellen elkövet, megbocsátható azon hűségéért, melylyel a vallási és polgári szabadsághoz századokon át ragaszkodott, azon számos jó berendezésű alsóbb s felsőbb iskolájáért, árva-, szeretettő