Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-12 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dLij : Hirdetések dija Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet. Helyben házhozhordással s Tidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij A protestantismus hivatása. Tagadhatatlan, hogy mind a valláserkölcsi, mind a társadalmi, mind a politikai életviszonyokat tekintve, egy nagyszerű átalakulás küszöbén állunk. — Még állnak, s talán itt ott füstölögnek a hajdani kegyelet és vallásosság oltárai; a társadalmi s politikai élet látkörén a romboló irányzat vésztjosló jelei csak néha-néha ütik fel fejőket; de tapasztalati tény, igazság, hogy az egykor oly látogatott templom s túlvilági fény övedzte oltár lángkeblű hivei egyre gyérülnek; a valláserkölcsi élet egykor oly dicső erény virágait az indifferentismus lankasztó szele hervasztja, pusztítja; tagadhatatlan, hogy a socialis s a politikai élet katlanában bizonyos titkos erők s elégedetlen elemek forrongása észlelhető; s ha a kórtünetek alapokait ideje korán felismerni s a minden bizonynyal létező bajokat kellőleg megorvosolni nem iparkodunk, félő hogy magunk leszünk felidézői oly egyházi és társadalmi rázkodásoknak, melyeket épen minden erőnkből eltávoztatni szeretnénk. Tapasztalt tengerész felismervén a láthatár szélén feltünedező vészjeleket, a vihar kitörése előtt biztos helyre törekszik hajóját kormányozni, s oly intézkedéseket tesz, melyek a vészcsata zúgása alatt kétségbeesni nem engedik a hajó népét. Igy kell tenni nekünk is; a létező s egyházi ós sociális életviszonyainkat végpusztulással fenyegető kóranyag dulásait nem szabad behunyt szemmel néznünk; sőt minden tőlünk kitelhetőt meg kell tennünk, hogy közállapotaink megjavuljanak; az oltárok széledező seregébe uj szellem, ama krisztusi ujjászülő lólekerő költözzék be, melynek hite alkalmas legyen a haladás útjában álló akadályok hegyeinek elmozdítására, valláserkölcsi s társadalmi bajaink megorvoslására, s oly intézmények életbeléptetésére, melyeket a kor, a fejlődő értelmiség parancsszava követel mindazoktól, kik a tétlenség, a vis inertiae álló vizei helyett, a világot ujjászülő s tettekben megdicsőülő szabad eszmék fris habjain óhajtanak ringatózni. — Igen, ha valaha állt, ma minden bizonynyal áll, mint megvihatlan sziklavár, a költő szava: ,,Tégy, mert ki tétlen áll, vagy elmarad vagy eltapostatik." De hát mit csináljunk? merre induljunk? hol a világító torony, mely felé hányozzuk az elnyeléssel fenyegető habok között hajónkat ? hol a varázseszköz, mely az események üterére tapintva, ne csak felismerje a század méhében forrongva zajló elemeket, de egyszersmind rendezni, alakítani is képes legyen azokat? — A Kharisma pneumatikon áldó szele ma már oly gyéren lengedez; a skepsis lidércnyomása alatt annyira kiapadtak, kiszáradtak a lelkek, hogy legjogosabb, legdicsőbb reményeink is menten hajótörést szenvednek a valóság, a concrét világ kőszirtjein. — Ugy látszik a világalkotó hit ősforrása kiapadt, s a mai kor nemzedéke már csak a köznapi élet tengerének sós vizével táplálkozik, mely alkalmas ugyan egész városokat magokba záró hajók hordozására, de egyáltalában nem alkalmas uj templomok, oltárok, uj ég és föld alkotására. Csodálatos, de ugy van, hogy a világtörténelem megrázó akciói, a népek hősies ténykedése, magasztos önfeláldozása után mindig visszaesés következett. Mintha a gyorsan végzett óriási ut után a népeknek pihenésre lett volna szükségök; vagy mintha a történelem géniusa a nagyszerű alkotások után mintegy kimerülve álomra hanyatlott volna. Az apostoli korszakra, a krisztiánismus magasztos jellemekben gazdag s fénylő aranykorára igy következik az ó 29