Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-29 / 13. szám

gyámság alatt lévő ifjú? Ott van a törvényszék által kinevezett, illetőleg a felterjesztésre elfogadott gyám ! — ezt veti ellen az olvasó. Tudom. De ennek a gyámnak sokszor saját érdeke — a mi fődolog mai világban — ugy hozza, hogy helybenhagyja, sőt elősegíti az ifjú, gyámsága alatt levő ember házasságát. Ennek aztán csak később nyilik fel a szeme, midőn egy kis élettapasztalatra tett szert, s akkor látja be, hogy házassága roszul ütött ki s akkor látja be azt is: miért akarta ezt igy az ő gyámja! Ekkor pedig már késő. Elkomolyodik az önzetlen, igazságbzerető s lelkiismeretes ember, ha az érdekből kötött s szerencsétlenül kiütött házasságokra tekint s a kiskorúakat, kiket más oldalról már eléggé meghúztak, legalább ez ügyben óhajtaná a „gyámok" „érdeke i" ellen biztosítani. Az Ariadne-fonalra itt is szükség volna. Ez utóbbi tárgy nem tartozik szorosan a papra, de némi részben ő rá is. Gondolkozzanak ezek felett, a kik szeretik a gondolkodást és szóljanak a dologhoz GÖRŐMBEI PÉTER. BELFÖLD. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Engedje meg, hogy jelen igénytelen soraimnak, becses lapia hasábjain tiszteletteljesen helyet kérjek. Nem, mintha valami világra szóló nagy fontossággal birna a tárgy, melyről ez alkalommal irni akarok, de mert a lap hitelére s a közlés hűségére — egyéb okokat mellőzve — mindenesetre befolyással van. Még el sem foglalám jóformán mint esperes a zöld asztalnál helyemet, csak hamar a körülmények sejdittetni kezdették velem, hogy aligha többször föl nem cseréltetnek Pap Károly és Papp Gábor nevek egymással. S csakugyan mindjárt lehetett alkalmam ezt tapasztalni a gyűlést követett ebéden. Még inkább tapasztaltatta azt velem, a Prot. egyh. és isk. lap f. évi 3-ik száma, a holott is a 85-ik lapon, a 8-ik bekezdés 2-dik sorában e szavak olvashatók: Pap Károly esperes óhajtaná, ha a tanfelügyelők vallásfelekezetek szerónt neveztetnének ki. Már engedelmet kérek; de ezt nem Pap Károly bihari, hanem Papp Gábor érmelléki esperes jelen sorok irója mondotta. Hogy Pap Károly esperes nem is mondhatta, ennek egyszerű oka : mert a gyűlésen nem is volt jelen. Tanuk lehetnek erre nézve: Hajnal Abel esp., ki e tárgyban ellenem, s Révész Imre ur, ki mellettem nyilatkozott. Más közlési hibát is vettem észre a 82-ik lap 5-ik bekezdésnél, hol Segesvári mint világi küldött említtetik, pedig ugy tudom, hogy a tisztelt egyén nem világi, hanem egyházi férfiú, kántorjánosi-i ref. lelkész s ez időtájban a nagykárolyi egyházmegye képviselője. Melyek kiigazítása után maradtam hazafiúi üdvözlettel Érköböl kúton marc. 18. 1874. Papp Gábor, ref. lelkész s. esperes. Külföldi egyház és iskola. Az osztrák birodalmi tanács képviselőházának márc. 17-ki ülésében Stremayr vallási és közoktatásügyi miniszter a vallásalap megadóztatásáról szóló törvényjavaslat feletti általános vitában következő figyelemre méltó beszédet tartotta: „A jelen törvény ellen felhozott elvi ellenvetéseket a következőkbe lehet összefoglalni: „Egyházi adókat nem lehet a pápai szentszék engedelme nélkül behozni." Az is mondatott, hogy az egyházi javadalmak megadóztatása által az államkormány az egyház belügyeibe avatkozott, de én itt kénytelen vagyok a történelmi térre lépni és constatálni, hogy Ausztriában egy század óta az állami pénzügy és az egyház között oly viszonyok fejlődtek ki, melyek az államkormányra bizonyos kötelezettségeket róttak ugyan, de viszont annak megfelelő jogokat is biztosítottak. És ez a vallási alap. Az egyházi ügyekbe való beavatkozást nem látnak abban, ha az állam a vallási alapnak netán elégtelen volta miatt unnak kiegészítését illetőleg helyette a fizetéseket eszközli, de bezzeg, mihelyt az állam a szükségletek fedezéséről gondoskodik az egyházjavakból, akkor már rögtön azt mondják, hogy belenyúlt az egyház belügyeinek megközelithetlen körébe. (Élénk helyeslés.) Ezután áttért szónok azon alapelvek fejtegetésére, melyeken a tvjavaslat nyugszik. Először is a tvjavaslat egy adót hoz be a javadalmi és kolostori jövedelmek után, de nem a vagyon után. Egy másik fontos alap-és vezérelve e javaslatnak, hogy az adó kizárólag egyházi célokra és főleg az alsóbb 1 e 1-készkedő papság helyzetének javítására fordítandó. (Élénk helyeslés balról és a centrumban.) Ez által különbözik ez adó minden jövedelmi és általában minden adótól. Ez a javaslat sarkpontja és ezt a tegnapi szónok urak óvatosan és teljesen agyonhallgatták. Minő az alsó clerus helyzete Ausztriában? Nem máról és tegnapról, hanem évtizedek óta folynak a panaszok, felszólalások az ország minden részéből, minden zegezugából, el is hatottak azok a panaszok ugy az egyházi, mint a világi kormányzat füleihez, de mindeddig minden siker nélkül. A püspöki kar a concordatum alapján oly helyzetben volt, hogy e kérdést valóban nemcsak behatólag tanulmányozhatta, hanem igazság szerint szabályozhatta és megoldhatta volna, oly kormánynyal állott szemközt, mely bizonyára az episcopatus minden javaslatára ráállott volna. De még is mi történt? Semmi! Már most uraim rajtunk a sor, hogy e kérdést ne hosszas tárgyalások által elnapoljuk, hanem gyors tevékenységgel megoldjuk. Ugy is azok, kik valóban naphosszant fáradnak az állam és egyház valódi érdekében, hiában kopogtattak eddig a törvényhozás ajtaján.