Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-29 / 13. szám

pedig a betű megöl, lélek az ami elevenit. És lehet- e ez másként ? A vallástanitást a papság teljesen a tanítók nyakába hárította. Sőt többet mondok. Némely helyen még a confirmálandó ifjak tanítása is a tanitó kötelessége. Már most méltóztassanak elgondolni, hogy egy tanitó keze alatt van hat osztály 80—100 gyerekkel. A tanitó egész nap iskolában van, ha semmi egyebet nem tesz, minta cseLdre felvigyáz, még akkor is kifárad annyi vásott gyerek közt. De neki még magyarázni, még pedig különféle tantárgyakat magyarázni azokat felkórdeni stb. kell. Emberfeletti erővel kellene bírnia, ha ki nem fáradna. Ám kívánja most a ki tudja, hogy a tanitó, midőn kifáradva, talán elfojtott méreggel ós keserűséggel lelkében hozzáfog a vallás magyarázásához, hogy ilyenkor, mondom, ő a leckén kivül még egyéb célokra is gondoljon. Igy történik aztán, hogy a minek voltaképen csak eszköznek kellene lenni, a vallásos tárgyú történeteknek stb. tanítása lesz a cél. Ezért tartanám én múlhatatlanul szükségesnek azt, hogy a vallástanitást a papság vegye kezébe haladéktalanul. Azt fel kell tennem minden papról, hogy őszinte vallásos lélekkel bir, ki teljes odaadással csüng az egyházi életen. Ha a pap tanítja a vallást, ennek legelső következménye az leend, hogy a gyerek előtt a vallás sokat fog nyerni fontosságában, mivel látja, hogy ezt nem a tanitó, a kit a mindennapi együttlét által magához közelebb érez, de maga a pap tanítja. És ha most a pap megjelenik a gyerekek előtt, s ott komoly méltósággal, de a szívnek édes melegével tanít egy felsőbb, láthatlan fővalóról, de a ki nekünk szerető édes atyánk, a ki mindig mellettünk van, szenvedéseinkben vigaszt, fájdalmainkban enyhet ad, s ennek a bizonyítására felmutatja előttük ama bibliai történeteket, s ezek és a gyerekek által is netalán ismert más történetekből is megismerteti velők az istent, könnyű dolog leend akkor e megismert istent velük meg is szerettetni. És ha a gyerek elvégezte iskoláit s jön a confirmatio, és a pap a gyermeki ártatlan kebelben már megfogamzott csirát itt igyekszik fejleszteni, majd confirmatio után, feltámasztván halottaiból a vasárnapi templom utáni tanításokat, a vasárnapi iskolában élőfává növeszti azt : nem kell félni, fog az biztosan gyümölcsözni, s gazdagon megjutalmazza a ráfordított fáradságot. Nekem erős a hitem, hogy a gyerekeknek ily mádon való nevelése által még az apák lelkében is feltámasztanék a szunyadó vallásosságot s igy e fáradság kétszeresen lenne megjutalmazva. Midőn Mózes Egyiptomból kivezette nemzetét, 40 évig kóboroltatta a pusztán, mivel tudta, hogy a szolgasághoz szokott nép a szabadság földjét nem fogja elfoglalni. E 40 óv alatt sokszor feltámadott a nép ellene, sok szemrehányással ós más bántalmakkal illette, de ő elég nagy volt a bántalmakat eltűrni, elég erős az aranyborjut összetörni, és elég bölcs az elepedt népnek a sivatagon is forrást fakasztani ós 40 év múlva, midőn a régiek lassankint elhaltak, ime egy a szabadságban nevelkedett erőteljes ifjú nemzedék állott Mózes vezérlete alatt, mely nem csak vágygyal, de képességgel is birt a szabadság földjén sátrát felépitni. Kövessük mi is Mózes példáját. Fordítsuk minden erőnket az ifjúság nevelésére, igyekezzünk nevelni egy vallásos, becsületes némzedéket s akkor mindazon baj, mely most mint „eves kelés" rágódik az egyházi élet testén, meg fog szűnni magától. Az idő sürget. Még ma nem késő. a holnapról ki sem állhat jót. Nekem tökéletes hitem ós meggyőződésem, hogy ha mi Összetett erővel egy közős tervnek szenteljük minden erőnket, s a maga körében minden pap tehetsége szerint lelkiismeretesen teljesiti a maga kötelességét, akkor nem csak X. ur, ki, azt hiszem, hogy élete delén álló, de móg idősebb emberek is megérhetik ama szép napot, midőn a mai közönbösségnek, vagy épen vallástalanságnak romjain fog megzendülni a hivő, a vallásos nép ajkain: Erős vár a mi Istenünk! Ercsey Samu, segédlelkész. TÁR G-A-. Könyvismertetés. Egyházi Beszédek. Irta Szilády János, hajai reform, lelkész. Első füzet. Szerző tulajdona. (.Kecskemét, Szilády nál). Hó ! ez derekabb dal a többinél. Shakspere. Én vagyok-e elmaradva a világtól, másnemű foglalkozások által az egyházi irodalom teréről elsodortatva, de évek óta nem emlékszem, hogy az egyházszónoklati téren felekezetünk részéről, valami feltűnőbb jelenség ötlött volna szemembe. A mi előmbe került, az többnyire középszerűség volt s nem igen ösztönzött arra, hogy e lapok olvasó közönségével, régi ismeretségemet: annak a révén újítsam meg. Annál nagyobb örömemre szolgál, most egy fiatal, de kitűnő készültségü egyházszónok, e téren valódi tehetség müvével foglalkozhatnom s egy szép lélek gondolkodásának és munkásságának valóban érett gyümölcsét mutathatnom be. Nem ugy teszem ezt, mintha azt hinném, hogy neki van szüksége az én bemu-