Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-03-29 / 13. szám
Tizenhetedik évfolyam. 13. Budapest, Március 29. 1874. PROTESTÁ1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dlij : Hirdetések dija Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsS emelet, Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Válasz Boross ML urnák. Nem állhatom meg, hogy Boross Mihály urnák a Prot. E. és I. Lap 10-ik számában megjelent cikkére néhány észrevételt ne kockáztassak, hár tudom, hogy hiábavaló munkát teszek. Polemizálni nem akarok, részint azért, mert a dialectikának sokkal gyengébb fegyvereivel rendelkezem, mint cikkíró ur; részint pedig azórt, mert olyan igazságokat mond, melyeket akár szépíteni, akár tagadni sem kedvem, sem akaratom nincsen. De azt meg fogja engedni cikkíró ur, hogy a hatásnak, melyet levele reám tett, kifejezést adjak. Megvallom őszintén, hogy ez megszomorított s leverően hatott reám. És pedig azórt, mivel eltekintve az Írótól, ki e súlyos vádakat fölhozza, s kiről semmi okom sincs föltenni, hogy nem tényeket sorol föl: a jelenetek, melyeknek imitt-amott szemtanúi vagyunk, e vádakat részben igazolják. Ne vélje azonban senki, hogy ha egyik-másik paptársunk a sallangos rövidszárú makrapipát szájába fogva leül a kártyaasztalhoz, ezen meg ne botránkoznánk; ne vélje senki, hogy a papnak hivatalos állásáról s társadal ;ni helyzetéről való megfelejtkezését, bármi alakban nyilatkozzék is az, ne kárhoztatuók; ne vélje senki, hogy ha egyik-másik paptársunk politikai életíiuknek legmocsárosabb vizébe meríti palástját, meg ne iszonyodnánk. Ü8 hogy az egyháziasság és vallásos buzgóság hanyatlásának, mivaltek és miveletlenek között, kizárólag a papság magaviselete volna az oka — a mint ezt cikkíró ur e szavakban „in te est pernicies tua Israel" kifejezi, nem merném állítani. Sziveskedjék egy pillantást vetni politikai életünkre s a papság társadalmi helyzetére, a mutatkozó ferdeségeknek okát legnagyobbrészt — legalább tapasztalásom ós meggyőződésem szerint — ezekben fogja megtalálni — a mint ezt Farkas barátom e lapok 7-dik számában kifejtette: Népünknél, különösen protestáns népünknél, a liberalismus ós demagógia a jelszó. Ezt prédikálják nekik, első sorban bizonyára nem a papok; hanem egyének, kik a lelkésznél sokkal magasabban állanak. S hogy meggyőzzék népünket egyéni szeretetükről s a mélv tiszteletről, melylyel iránta viseltetni tartoznak azon tekintélyes állásnál fogva, melyet állainéletüakben a tömeg elfoglalni hivatva van: szenvedélyeit simogatják, oktalan szeszélyeinek oltárokat emelnek, szóval meggyőzik, hogy uralomra van teremtve. S ha .ikósz, kit a nép a maga szolgájának tekint, mert fizeti, e hatalmas példákat követni nem akarja, a nép minden hatalmában levő kényszer-eszközt fölhasznál, hogy őt a maga szenvedélyeinek szolgálatára rendelje. A lelkész kidobatva, — legtöbb esetben — egész életére a falusi miveletlen tömeg közé, s tudva hogy „itt élned s halnod kell" propter bonum pacis, végre is megalkuszik a körülményekkel és enged. S ha egyszer a mocsárba belement, bizonyára onnan tisztán ki nem jöhet többé! És ugyan volt-e eset, hogy világi uraink, ki'c legilletékesebben s legtöbb eredménynyel szólhattak volna, fölemelték volna szavokat s csititották volna 25