Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-22 / 12. szám

vinne, de annyit mégis szükség volt felemliteni annak jeléül, hogy az én theologiai álláspontom positiv — bibliai — evangyeliomi. E szerint már miűdaz, a mit én ez álláspontból folyólag lelkiismeretes dolognak tartottam hiven előadni, ellenkező hitnézetü biráló előtt mind rosz és ócsárolni való. Az ily ellentétes szellemű bírálattól tartva, zártam be előszavamat, zárom be e rövid választ is azon őszinte óhajjal, hogy bármely különböző hitnézetben legyünk elméleti téren, de mikor gyakorlati téren müködünk a liturgika főelvében, Istennek lélekben és igazságban imádásában találkozva, Urunk és fejünk a szelíd és alázatos Jézus szellemében békejobbot kellene nyuj tanunk egymásnak. De Mitrovics Gyula minden jézusi szelídséget és alázatosságot mellőzve, minden tanártársi tekintetet félretéve, folyvást gáncsoskodó, személy és nem tárgy, lényegtelen dolgok, de nem a lényeges elvek körül forgó bírálatában, annyira tulcap az irodalmi müveit izlés és irói illem határán, hogy bírálata inkább szemílyre mint tárgyra irányzott gunyirat, melyet én ezennel a megsértett tanári becsület és igazság érdekében határozottan visszautasitok, bizva és várva kiguuyolt munkám igazságosabb ismertetésére, e minden bírálaton alól eső ügyet részemről befejezettnek tekintem, s ez ügyben többé szót váltani nem fogok. 1 Debreczen, márc. 15. 1874. Tóth Mihály. Memorandum S transz életéből. (Tény, hogy Strausz Zürichbe is meghivatott a theologiai tanszék elfoglalására s az is tény, hogy két nagy párt volt ott abban az időben; az egyik mindent megmozgatott, hogy Strausz jöjjön, a másik ellene volt. A Strausz-párt proclamatióját van szerencsém nagyt. ur engedelmével becses lapjában nyilvánosságra hozni ) Embertársaimhoz Zürich cantonban! Dr. Strausz professor ur részéről Ludvigsburgban zürichi főiskolánk theologiai tanszékére való meghívás elfogadtatott. Ne töprenkedjünk e fölött, sőt inkább örvendetes bizalommal legyünk eltelve, hogy isten ez esetben is mindent legjobban kormányoz. Biztosíthatlak benneteket, hogy nem könnyelműen határoztam el magamat Strausz ur meghívására, hanem az irások és e férfiú törekvéseinek szorgos vizsgálása után, valamint nagy belső és külső harc után ; de mindig azon hittel, hogy az ember mindenek előtt az igazság után törekedjék, az igazat szeresse és azt teljes erejéből megvalósítsa. Én igy szerencsésen minden kételyeimet legyőztem. Strausz hisz egy istenben, de élő, nem holt istenben, aki ma ugy, mint évezredekkel ezelőtt a természetben ugy mint az emberiségben magát kinyilatkoztatta. Strausz hisz az örökké valóságban s az ember végességében, természetesen nem test, hanem lélek szerint. Strausz elismeri Krisztusban isten fiát, természetesen nem test, hanem lélek szerint. Szerinte minden, isten lelkétől megihletett férfiak között Krisztus álí í?z első helyen. De mindezek fölött istennek adja a dicsőséget. Ne tegyétek Krisztust bálváuynyá, vegyétek szivetekre, amit az írás mond. „Nincsen senki jó több az egy istennél." Máté 19, 17. Városok ós falvak tisztelt polgárai és polgárnői ! Ne nehezteljetek ránk, hogy mi lehetségessé tettük Strausz urnák az istentől neki ajándékozott tehetsegeinek köztünk való érvényesítését. Ne haragudjatok, legyetek ismét nyugodtak ! Távol van tőlünk az a gondolat, hogy hiteteket elvegyük, vagy a mi hitünket rátok erőszakoljak. Isten őrizzen minket a bűntől, senkit vallásszabadságában háborgatni nem akarunk! Tehát Strausz jön. Fogadjátok őt keresztényi türelmetekkel. Vizsgáljatok meg mindent ós tartsátok meg a legjobbat. Tanuljátok őt előbb ismerni: a tiszta erkölcs, a mély tudomány s a keresztény hit e méltó emberét. Ki tudja, az a szép idegen, akit ti most mellőzni akartok, — nektek még szivetek szerint való fé rfiu lesz Legyünk azon, hogy ő köztünk még igazabb, még szeretetreméltóbb legyen, hogy az isten országa eljöjjön a melyért Jézus Krisztus a mi atyánkhoz és az ő atyjá" hoz imádkozott. A szabadság és a lélek országa, ahol egy akol és egy pásztor és isten lesz minden mindenekben. Egy szabad üdvözletével a szabadokhoz. Hirczel Menyhért. Thomay József ev. helyettes lelkész. Könyvismertetés. Aristoteles Níkomachoshos címzett ethiJcája. Fordította Haberern Jonathán. Kiadja a m. tud. akadémia. Ára 2 frt 60 Jer. Körülbelől féléve, hogy Aristoteles e remek munkája hazai nyelven először napvilágot látott, és senki sem találkozott, aki azt becses lapja hasábjain ismertette volna, azórt megpróbálom én, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy minden gondolkodó protestáns, a ki tiszta tudatával bír annak, hogy az egyház nem a confessiók vagy a templomok végett létezik, hogy a pogány mivelt világnézletnek a keresztyén egyházi atyák által történt adoptálása lényegesen hatott a keresztyén vallás világvallássá való minősítésére, elterjedésére s áldásos érvényesülésére, készséggel ad helyet azon nézetnek, hogy a görög bölcsészet, és specifice Aristoteles kéz alatt lévő ethikája, ránk keresztyénekre s különösen protestánsokra nézve nem csak nem idegen, hanem oly szellemi rokon, melynek már az őskeresztyénség igen jó hasznát látta, s mai napig is jó hasznát veheti minden keresztyén, s különösen minden protestáns lelkész, aki feladatának súlypontját nem a lelki kuruzsolásban, hanem az emberiség ethikus nevelésében keresi és találja. — Általában véve három dolog az, ami a jelen ismertetésre kezembe adta a tollat, nevezete-24