Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-22 / 12. szám

figyelmeztette hallgatóit, mennyire nem egyezik meg a keresztyéni szeretet törvényével, ha egymást külön nézetekért bántalmazzák; gyakorolják majd polgári jogaikat, de ne feledkezzenek meg egymás iránt való emberi kötelességeikről; szeressék a hazát szabadságot, de nem a kocsmákbani verekedés-, kiabálásban, hanem a becsületes erkölcsi magaviseletben stb. Ezen erkölcsi beszédért a lelkész egy kortes hallgatója által a polgári hatáságnál feljelentetett, s mint lázitás bűnében levő törvény elé idéztetett, minek folytán nemcsak hiteles tanukkal kellett igazolni mit prédikált, hanem a prédikációt is be kellett mutatni. Ebből más felekezeten lévő pártemberek alkalmat vettek maguknak, hogy a prot. lelkészt mint korteskedőt és néplázitót a Pesti Naplóban kisebbítsék. A törvényszék ítélete az lett, hogy a lelkész akkor érdemelne büntetést, ha nem olyan beszédet tartott volna. Ennyi lett az elégtétel. Ez a lelkész én magam voltam, melyet csak azért emiitettem fal, hogy tőlünk prot. lelkészektől, az igazság, erkölcsi rend, meggyőződés követésének evangyeliomi hirdetését oly könnyen szeretik lázitásnak, korteskedésnek nevezni. Hiszen ha az igazság, isteni és emberi jog, szeretet és lelki szabadság igéinek hirdetése, a bűnnek kárhoztatása lázitás : akkor vessenek követ mindnyájunkra, kiknek kötelességünk, hogy ha a polgári téren lábbal tapodtatik is a jog, erény, igazság, legalább az Isten templomában legyen az tőlünk kellően dicsőítve és magasztalva. Még folytathatnám, de bezárom e cikket, melynek írására magamat a megsértett prot. lelkészi és tanítói kar nevében kötelezve éreztem, azért mert bár én is gyarló ember vagyok, de talán tisztelt barátom Boross ur nem fogja azt mondani, hogy nálam a szeg tetejére talált. Azon kérem egész hitrokoni szeretettel m nd t. Boross urat, mind a kik magukat a prot. lelkészi, tanítói karról oly általánosságban Ítéletet mondani jogosítva érzik, kik valóban szeretik a közjót, tegyék ezt, használják fel jóakaratú figyelmeztetéseiket az egyh. közgyűléseken, hol azok komoly figyelembe vétetnek, sőt köszönettel fogadtatnak. De hírlapi sértegetésekkel s átalánosan ejtett vádakkal ne igyekezzenek megdönteni azon kegyeletet, mely a prot. lelkészek, tanítók s átalán az egész prot. egyház iránt még megvan, melynek inkább emelésére mint porba tiporására kell hogy legyenek hivatva azok, kiket mi óhajtunk, hogy akkor is midőn a protestáns ügy külső előnyük lépcsőjéül nem szolgál: prot- egyházunk lelkészeiül nevezhessünk! Isten s az igazság és szeretet velünk! Felsőbánya, márc. 14. 1874. Czelder Márton. ISKOLAÜGY. Vértesaljai tanltó-egylet Tál. gyűlése. E/en egylet, melyről tudósítást vagyok írandó, céljául tűzte ki a tanitó anyagi ós szellemi jóllétét előmozdítani. F. évi március 4-én Vaálban tartott választmányi gyűlésén két eszközt hozott létre, mely céljához segítse az egyletet. Először segélypónztárt állított fel, melynek rendes jövedelmeivó tette a következőket: a) Minden tanitó jövedelme készpénzben számítva °/0 alá vétetik. b) Az alapító, pártoló tagok évi dija, adományok, irodalmi vállalatból származott bevétel. c) Miniszteri évi ajándék. Erre nézve határoztatott, hogy ugy a magas minisztériumhoz mint az országgyűléshez memorandum nyújtandó be. Ennek készítésére V. B. L. és Szalai Sándor bízattak meg. d) Minden gyermek évente 5 krt. fizet. Az igy felállított segélypénztár, „Tanítók segélyezése" cimü röpiratban tárgyalt egyetemes életbiztosítás által fog használtatni. — Ezen biztosítás május hóban tartandó közgyűlés alkalmával eszközlendő a „ Kármentő" életbiztosító intézetnél. Második nevezetes határozata a vál. gyűlésnek, hogy Yasadi Balogh Lajos1

szerkesztése alatt „Tanitóegylet" cim alatt havi közlönyt indit meg. Ennek eszközlésére az alelnök bizatik meg. E havi folyó irat. célja a tanitóegyletek működését általánosítani, jegyzökönyvek teljes közlésével, továbbá gyakorlati javaslatokat, életrevaló népiskolai reformokat hozni nyilvánosság elé. Személyeskedés, politika, pártoskodás nem leend a lap keretében. A részletes programm még e hóban szét fog küldetni. Pénztári állapot igen jó. Több tárgyak megvitatása, indítványok tót ele után a gyűlés feloszlattatok Elnök Sárközy Kázmér ur volt. Szabadszállási. A magyar nyelv érdekében. Általános a panasz, hogy nyelvünk romlik; a szószéken, az országházban, a tudományos irodalom és napi sajtóban annyi erőszakot követnek el nyelvünkön, hogy ma holnap ritkaság a tiszta magyar beszéd, magyaros mondat és mái is azt kell tapasztalnunk, hogy e nemzeti kincsünk veszendőben van. Nem tartozik reánk e mindenképen sajnos tünemény össszes okait kut atni, mert e föladat oly térre vezetne, mely meglehetősen távol esik a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" határozottan kijelölt céljától; azonban — bármily ellenmondásnak tűnik is föl első pillanatra — annyi kétségtelen, hogy nyelvünk folytonos romlására a magyar protestánsok közönye nagy mérvben közreműködik. A következő sorok föladata ez ügy mibenlétét fölfejteni és a javulásra utat mutatni. Mindegyikünk tudja azt, hogy nemzeti nyelvünk romlásának egyik kiváló tényezőjét a középtanodai oktatásban kell keresnünk, mert a középtanodákon nemcsak a magyar nyelv tanítója tanítja a magyar nyelvet, hanem a tanító-testületnek minden tagja, különösen pedig azok, kik idegen nyelvek tanításával lévén elfoglalva, a fordításra