Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Molnár Dénes ref. lelkész ur a kétyi (Esztergom megye) ref. egyház hivei közt gyűlt adományok fejében 5 frt 50 krt. Schnell Károly ev. leik. mint nem rendes árvaegyleti tag, tagdij fejében 3 frt. Lovas Dániel litkei ref. lelkész 3 frt 20 krt, melyhez Mikec János ur 1 frt, Tervey Balázs jegyző 50 kr. Lovas Dániel 50 kr., az egyház tagjai pedig (értékesittetvén a begyült termény) 1 ír. 20 krral járultak. Sárkány Sámuel pilisi evang. leik ur 12 ftot; melyből az egyház hívei közt gyűlt 10 frt, egy-egy forint pedig t. Kovács Ferenc jeg) ző és Sárkány Sámuel lelkész urak részéről adatott. Nyilt levél az Egyházi és iskolai lapok Nagyiiszteletü szerkesztőjéhez. — A mult évi lapunk 49-ik számában megjelent Salgó-Tarján kis terennei bizonyítvány után tett megjegyzésünkre Terray Gjula evang. leik. ur egy nyilatkozatot küldött be, melyben kimutatni igyekszik, hogy az illető plebánus csak ugyan törvényellenesen járt el azon emiitett alkalommal. Mi, és olvasó közönségüuk nem vagyunk birák a fenforgó ügjben, és igy szükségtelennek tartjuk azon levél, közlését külömben is mi észrevételünk megtételekor tisztán csak a közlött bizonyitványból indultuuk ki, és igy megengt djük, hogy igazsága van Terray lellelkész urnák, de a közlött bizonyitványból most sem tudnók teljesen igazolni. Van azonban hozzánk küldött levelének egy része, melyet mint a kis terennei evang. egyház keletkezésére, s az azon vidéki kathol. nép jelit mzésére vonatkozó részt szívesen közlünk. Evang. Egyházunk — mondja Terray ur leve'ében — Salgó Tarjánban egészen uj. Lételét a t rületén feltalált roppant menyiségű kőszén aknázásának és a nevezetes vasgyári telepnek köszönheti. Néhány év előtt még senki sem mert volna arra gondolni, hogy itten protestáns egyláz is alakulhasson. Megteremtette azt a helyzet szükségessége. S mig hitfeleink páratlan önmegadóztatással elérték azt, hogy saját lelkészük vezetése mellett egy testté tömörüljenek és az egyházat megalkossák, addig e mozgalmat a szomszédos róm. kath. lelkészek nem a legjobb szemmel nézték. A köznépről nem is szólok, mert az olyan buta, hogy más vallásfelekezet létezéséről sem is álmodik, s ha látja, hogy csakugyan szabadadságot vesz magának más felekezet is a létezéshez, egyrésze gyűlöli, más része pedig imádkozik érette mindennap, hogy az ördög torkába elevenen ne jusson. — A nép ezen érzületét és gondolkozását neveli azon határozott ellenszenv, mely lelkészeik részéről minden lehető alkacnnoal oly kirivólag nyilatkozik a protestánsok iránt, hogy a két különböző felekezet között a keresztyéni türelemmel párosult jó és barátságos egyetértés fel nem tartható. — De nem is lehet csodálni a tudatlan népet. Papjától naponként azt hallja, hogy az üdvezitő egyház az övé, más felekezetnek létezése már magábs véve is bün és isten káromlás, hogy más felekezet vallás - tanai tagadják az Isten lételét, s hogy más felekezetiivei való puszta társalgás is örök kárhozatbe taszítja őt. Igen természetes tehát, hogy a nép, mely tervszerüleg butaságban nő fel, olyannak képzeli a protestánst, mintha az Ázsiából most ide származott vad csorda nép lenne, mely bálványokat imád s ezen bálványistenei diósőségére taláu még ember vérrel is táplálkozik. És h >gy e népet ily isteni félelemben nevelik s egy részét ily gondolkozás és fogalommal fen is tudják tartani, afelett nagy az öröm az. egyedül üdvezitő egyház kebelében, mert — véleményök szerint — az megakadályozza a protestáns egyház terjedését, ezen körülmény pedig ismét isten előtt kedves dolog. — De a példabeszéd szerint „addig jár a korsó a kútra, m^g egyszer eltörik," addig feszitik a hurt, mig egyszer elszakad, addig erőtelnek bizonyos dolgokat, mig a háttérbe szorított és rejtett terv egész meztelenségében a világ szeme elé tárul és keményen megbosszulja magát. Ez igazságnak Kis terennei filialis gyülekezetünkben tizenegy család apa fényes tanúbizonysága. Valami kántor — választás adta meg rá az alkalmat. A fegyelemben magát oly magasnak 03 erősnek képzelt r. kath. lelkész egy előtte grata personat akart a rép nyakára octroyalni. De az egyház híveinek más volt azérdeke, a lelkész rendeletének sokan engedelmeskedni nem akartak. S mi történt ? Hogy a lelkész csakugyan célt érhessen, a partokat összeveszítette, az ebből kifejlett zavarok lecsillapítására katonákat hozatott s a nem engedelmeskedő párt vezetőit elfogatta s bebörtönoztette. Az elfogattak a község legértelmesebbjei voltak, kik a pap erőszakoskodásait már megunták s különben is átláttak a hálón, mely fogva tartotta őket. Börtön büntetésüket hűségesen kiülték, hanem ezzel a rom. kath. egyházai, el is hagyták, és a prot. egyház kebelébe térte'i át. Ez persze érezhető sebet ütött a róm. kath. egyház testen. M^rt ezután mások is ébredezni kezdtek a kábitó álonból s most csak egy más rendezendő erőszakoskodásra várnak, hogy sokan felmondhassák majd a jó szolgálatot. Igaz ugyan, hogy a rom. kath. leskész minden lehető alkalmat felhasznál arra, hogy az egyházából kilépett tagokat vissza csábithassa, de az még eddig — egyet véve ki — nem sikerült. Ez egy is midőn házasodni akart, akkor e3ett a a kelepcébe. Rom. kath. menyasszonya által téritette vissza, amidőn a lelkész kényszerrendelete kö/ei.keztébeu nem akart addig nejévé lenni, mig az elhagyott akolba vissza nem tér Itt tehát célt ér. De nem a másiknál, a közleményembea megnevezett ifj. Koos Istvánnál, Hogy házassága elé akadályt gördíthessen, a még nagyon is jókor jelentkezőnek kihirdetését megtagadta, s megtagadta egyedül azért, mert neki ugy tetszett azt mondani hogy a kihirdetésre későn jelentkezett.