Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-01 / 9. szám

Tiszteletbeli ügyészekül kineveztettek : Gortvay János és Szabó Győző. A halálozás által megürült beési egyházba ifj. Szabó Eadre palágyi lelkész, a bátfiba Szabó László segédlelkész, a szürteibe Szabó Sámuel lemondása következtében Szabó Lajos s.-lelkészt választattak s meg is erősittettek. Érdekes vita fejlődött ki a felett, hogy miután a tanitóváltozások ő«zszel történnek : mely időben kötelesek a változni kívánó tanítók az egyházaknak felmondani és viszont ? Erre nézve elhatároztatott, hogy a felmondás mindkét esetben junius hóban eszközölhető, s erről az esperes azonnal tudósítandó. Erősen érzi egyházmegyénk egy népiskolai alkalmas erkölcstan s egyháztörténelmi kézikönyv szükségét. Tudomásunk szerint a superintendentia által ily kézi könyvek készítésére már pályázat is hirdettetett; azonban ily alkalmas könyvek létezéséről még eddig semmi tudomásunk nincs. Erre nézve inditványoztatott, hogv az egyh.-megye a superintendentiát keresse meg iíy szükséges kézi könyvek készíttetése végett. Kovács Károly vil. tanácsbiró egy közös magtár alapítását indítványozta, melynek célja lenne a jelen körülményekhez hasonló időkben a szükségben levők segélyezése ; örömmel elfogadtatott. A b. e. Horváth Mária által egyházmegyénknek hagyományozott tőke kamatja ez alkalommal következőleg osztatott ki: szükségben levő s építkező egyházak segélyezésére 2000 frt; szegény Özvegy tanítónőknek 152 fr; elemi csapások által sulytott papoknak s tanítóknak 105 fr; szegényebb tanítók segélyezésére 848 frt; papok segélyezésére 735 fr; jelesebb tanítóknak ösztöndíjul 170 írt. Összesen 4010 frt. Ezek voltak a gyűlés főbb eseményei, melyeket a nt. szerkesztő ur engedelmével e lap olvasóival közölni kívántam. Ftirjész István, ungvári segédlelkész. A salgó- tarjáni ágost. hity. ev. egyház kegyeletes tartozása. Midőn Salgó-Tarjánban megérett azon eszme, hogy kebelében egy protestáns egyház alakuljon, s midőn az anyagi áldozatok biztositák alapját és lételét; akkor ezen egyházmegye érdemteljes főesperese, nagytiszt. Pékár Lajos tamási lelkész ur egyik kiváló gondjai közé sorozá azt hogy a feltett szándék megtestesittessék és hogy az uj egyház valóban s mielébb meg is alakuljon. És ez nem csekély fáradság volt. Mert a ki tudja, mily nehéz a több apróbb, kisebb s többfelé tartozó leányegyházak viszonyát lelkészeikkel ós anyaegyházaikkal szemben rendezni, az tudni fogja azt is, hogy azon leányegyházaknak anyaegyházzá való á'alakitása nem csekély figyelmet, gondot és táradságot igényel. A nevezett főesperes ur pedig mindezen gondot és fáradságot igen szívesen és lelkesen teljesité, a helyszínén a hívek összeírása és a lelkész fizetésének meghatározása végett több alkalommal személyesen megjelent, szóval és tettel buzdította az uj egyházat nagyfontosságú céljának elérésében. És az uj egyház hivei ezen őszinte és lelkes eljárás emlékét mélyen szivökbe vésték, kegyeletes tartozásuknak padig azzal véltek legalább részben eleget tenni, hogy a főesperes ur számára köztiszteletben, szeretetben és becsülésben álló kiérdemült superintendensünk, főtiszt, dr. Székács József ur olajnyomatu arcképet csináltatták meg, és azzal őt boldog házassága 33-dik évfordulóján meglepték. — Az emléktárgy egy irattal küldetett meg nt. Pékár Lajos főesperes urnák, melyet ő szívesen fogadott és egy melegen irt válaszban meg is köszönt, közlöm mindkettőt. A salgó- tarjáni ágost. hitv. ev. egyház közgyűléséből. Nagytiszteletü főesperes ur! A közjót őszinte s valódi apostoli buzgalommal előmozdító nemes lelkek legszebb ós legnagyobb jutalma volt mindig azon elismerés, amely osztályrészökül jutott azoktól, kiknek ügyében és érdekében működtek. Ily őszinte és apostoli buzgóságot tejtett ki nagytiszteletü főesperes ur akkor, midőn salgó- tarjánban és vidékén az ágost. hitv. ev. egyházat megalkotásában s létesitélében nemcsak gyakori levelezéseivel, de a helyszínén való többszörös megjelenése alkalmával élő szóval és buzdítással volt kegyes segélyezni, Engedje meg Nagytiszteletüséged, hogy ha ezen buzgósága s egyházunk irányába tanúsított figyelme emlékül szivünkben megmarad, s hogy ha hálaérzettel mondunk mindezekért köszönetet. És nem ok nélkül, mert körünkben az evang. egyház megalkotása két nyomós okból égető szükség vala. Idvezitőnk a Jézus Krisztus egyházának bivei valamint mindenütt, ugy kivált ez elszigeteltségben szomjúhozták az ige hirdetését. De a közmivelődés maga is azt parancsolta, hogy itten a rom. kath. egyházak által környezett helyen szólaljon meg a világosság szava, a mely fennen hirdesse és tanúbizonyságot tegyen arról, hogy „lélek az Isten, s lélekben és igazságban kíván imádtatni." Csekély vala azerő,amelylyel e nem csekély nehézségekkel összekötött vállalat keresztül viteléhez fogtunk. De bíztunk és hiszünk Istenben, őseink példája lelkesitőleg hatotta át kebleinket, más számtalan histokonaink hason helyzete buzcitólag és lélekemelelőleg ,fokozta akaratunkat, s leginkább a közöttünk uralkodó s elterjedett nemes elhatározás s az emberbaráti és hitrokoni segítségben vetett bizalom és remény valának azon támpontok, melyek arra ösztönöztek bennünket, hogy protestáns egyházunk emelkedésére s a közművelődés előmozdítására egy testté tömörüljünk és igy rendeltetésünk célja felé közeledjünk! Hogy pedig várakozásainkban és reményeinkben Nagytiszteletüségeddel szemben nem szégyenültünk meg, bizonysága azon őszinte jó akarat, melylyel ügyeinket felkarolta s figyelemmel kis,'rí azokat most is. íme ily szép szerep jutott Nagyt. uraságodnak egyházunk megalkotásában. Áldja meg érette az ég ! Ez őszinte hálánk kifejezése. — De hogy legyen mégis valami külső tárgy, mely ezen egyház híveire emlékeztesse Nagytiszteletü uraságodat, közmegegyezés folytán kiérdemült superin-18*