Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-01 / 9. szám

rát, de egész életét annak szép emlékeivel együtt, liagyta hátra a tisztelet és kegyelet méltó tárgyaiul. *) Hüffel (II. k. 8—11. lap.) Weder Christus, noch seine Jttnger habén einen umfassenden Kultus vorgeschrieben, und wie sebr mau sich auch bemüht hat, die álteren Liturgien den Aposteln zuzuschreiben, nameutlieh die romische dem Apostel Petrus, die mailandische dem Barnabas und die griechische dem Apostel" Jakobus, so ist doch dieses durch nichts erwiesen. Der Grund, warum weder Christus, noch die Apostel umfassenden Kultusformen aufgestellt habén, liegt sehr nahe, wenn man bedenkt, dass Christus keinen Kultus in seiner frühern theurgischen Tendenz wollte, vielmehr denselben ausdrücklich verwarf, und die Gesinnung und die That íiir das Mittel erklarte, Gott wohlgefállig zu werden. (Vergl. Joh. 4, 21 f. 6, 63. 13, 35. 14, 21. 17, 3. Gal. 4, 9—10. Kol. 2, 16 f.) Indesseu musste sich gleichwohl bei dem so erhabenen Princip, allén Werth vor Gott von der Gesinnung des Menschen abhiingig zu machen, ein neuer Kultus íür das Christenthum entwickeln. Christus hatte nicht nur das Abendmahl und die Taufe, sondei", was noch mehr sagen will, sein ganzes göttliches Leben mit allén seinen ausgezeichneten Momenten und Erinnerungen, zum würdigsten Gegenstande der Yerehrung eingesetzt. Én azt hiszem, ehez nem kell commentár. De hát csak nem kivánja senkisem komolyan Tóth Mihálytól, hogy Szászországba, Helvéciába, Angliába, Skóciába menjen liturgiát tanulmányozni; hogy igy önállóan, saját ÍUrkészése után irja meg azoknak történetét, saját közvetlen Ítélete után adja azoknak ismertetésé*' ?! Bizonyára nem ! De aki piacról ól, ne dicsekedjék saját termeléssel, vagy legalább maga főzze meg azt, amit ott nyersen veszen, s adjon valamit önállóan ott, a hol lehet, a hol módjában van ! Én ugy tudom, hogy a debreceni főiskola könyvtára elég gazdag hungaricumokban; mi sem volt Tóth Mihályra nézve könnyebb és természetesebb, mint az, hogy legalább a magyar liturgia történetére nézve kisüssön valamit közvetlen látás után; e tárgyra vonatkozólag tanúsítson hát valami komolyabb tanulmányozást; mert nem értem különben: miért, mi célból, minő méltánylásra való kilátásból vállalkozott liturgika Írására ? ? . .. Csak nem számított talán arra: Homiletikám szerencsésen átsiklott a kritika árgus szemei előtt . . . próbáljuk meg ezt a másikat is! Minden jelek ide mutatnak. Tessék bárkinek elolvasni Tóth Mihály könyvének 12-ik paragraphusát s vele összehasonlitani Pör d ős „Agendájának" függelék részében a 254—262. lapot sTóth Ferenc „Liturgikájának" (Győr, 1810.) XII. §.-át, s bizonyosan be fogja látni, hogy szerzőnk meg van szokva mindig csak a kész asztalhoz ülni ; sőt ugyancsak kínálkozni a * Megbocsát ismertető ur, ha e párhuzamos ismertetésből lapunk szűk tere miatt egy jó hasábot kihagyunk, Szerk. más véres verejtékével kiállított vendégségen. F ö r d ő sn e k nem lévén célja, könyve irányánál fogva, a mélyebb részletezés, egyszerűen, de gonddal adja a magyar liturgiák rövid ismertetését, a tanulmányozásra, utánnézésre fölhívó történeti adatokat. Tóth Mihály egy lépéssel sem megy odább. Fördős M é 1 i u s z Juhász Péter Agendájáról szólván, csak épen zárjel közt, megemliti, hogy megvan, a kecskeméti főisko la könyvtárában : Tóth Mihály nyomatékot fektet ez adatra, azért is jónak látja tudtul adni a tudományos világnak, hogy „megvan a debreceni könyvtárban." Nos, szavazzunk sorjában ; keressük Meliusznak nem is ritka Agendáját; ebben áll a tudomány . . . megvan Sárospatakon is . . . halljuk Pestet, Pápát, a tudományos académiát! . . . Mily hálás tárgy, mennyi könnyen közölhető érdekes felvilágosítás ; mily élvezhető vallás-erkölcsi korrajz ! Keresnie lehetett és kellett volna a száraz történeti adatok alatt az ízlés t, a benső fejlési mozzanatokat, melyek a magyarországi liturgiákban nyilván mutatkoznak, de ő ennek nem érzi szükségét. Mily szabadelvű nézetei voltak M é 1 ius z n a k a házasságról; az esketésről mily gúnyosan nyilatkozik e tekintetben az orthodoxia ellen ; mily jellemző ezen kor lelkészeinek Ízléses irmodora, melyről Dobos is azt mondta, hogy igazán „a polémia savába és borsiba van bemártva" (Egyház lap. 1847. 137. lap), hogyan érvényesül e polémia még raelotai Nyilas Istvánnál is, ki D á v i d Ferenc, Enyedi Gjy örgyósa socínianus o k ellen is jónak látja vitatkozni olyan ünnepélyes alkalommal, minő a keresztség (1. Agenda 6-ik lap) ; minő világosság, mennyi jellemző adat Samarjai Jánosn ál azon idő egyházfegyelmére nézve (1. a XX-ik fejezet.) s mind ebből megint semmi, hanem van más, van olyan, ami oda nem tartozó, ami foltozgatás ; megírja, hogy M é 1 i u s z halálának háromszázados ünnepe 1872 dec. 15-én tartatott meg; Ré vész Imre tartott emlékbeszédet s a főiskolai imateremben a hittan szaki önképző társulat szavalt dicskölteményt Balog Ferencz hittanártál." Gondolom: szerző is jelen volt; mert hiszen arra már magam is kíváncsi lettem volna, hogyan szavalhat el egy társulat egy költeményt.??... Aztán legalább a mások által egybehordott történeti adatokat egészítette, vagy pótolta volna ki a szükségesekkel. A magyarországi lutheránus egyházról szólván, szóról szóra veszi át Zsarnayt (L. Paptan 13. 1.). Megáll ott, a hol Zsarnay megállt; neki a M a r g ó c s i által szerkesztett „Alkalmi beszédtárról" nincs tudomása; pedig ez lényegesen hozzá tartozik a történethez s uj izlés kezdő pontja a lutheri egyházban, hoí a hivatalosan kiadott formulárékhoz való ragaszkodás csak a legújabb időben kezd kissé lazulni, természetesen a szép, a helyes javára és előnyére. Idáig terjed Tóth Mihály liturgikájának bevezető s történeti része. Ezután az elvi részből az.