Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-22 / 8. szám

munkában fenekestül kiforgatta. Hegel szerint ugyanis vallásnak és philosophiának egy és ugyan az a tartalma, ugy hogy ugyanazt az igazságot, melyet a bölcsész gondolkodva tesz sajátjává és fjgalom alakjáoan bir, a közönséges ember a vallásban közvetlen nyeri; csak a forma más , de a tartalom ugyanaz. Strausz hittudománya e nézetnek folytonos cáfolata; itt hit és tudomány oly ellentétesekül mutattatnak fel, hogy kiegyezkedésről szó sem lehet, ugy hogy magaakönyv'cime is valóságos guny „lucus a non lucendo" ; mert a helyett, hogy a vallási, ösztönnek jogosultságát és helyét a modern világnézetben is kimutatni igyekeznék, az egész munka kizárólag azzal foglalkozik, hogy a vallás, ugy amint a régi dogmatika képzelte, mennyire nem illik bele a mai gondolatvilágba. Kétségkívül elméletileg sem igazolható, \i% Strausz a vallásról való középkori képzetek lerombolásával azt hiteti el magával, hogy magát a vallást, annak lelkünkben élő lényegét rontotta le; de gyakorlati szempontból szinte kárhozatosnak tűnik fel, különösen ha azt tekintjük, amit e nézetéből életszabályul akar lehozni. Miután ugyanis hivót ós tudóst egymáshoz kién gesztelhetlen ellentétbe helyezett, ennek a teljes tiszta igazságot, amannak csupa önámitást, tévedést tulajdonítván, nem azt mondja, hogy most hát az igazság birtokában levő tudó iparkodjék tévedésben élő hivő felebarátját felvilágosítani s az igazság ismeretére vezetni, hanem előkelő bizakodásában ügyét a nép ügyétől merőben különválasztván és a tömegeket vesztükre hagyván, nem kiván egyebet, mint hogy a hivő a tudót s viszont a tudó a hívőt engedje nyugodtan a maga utján haladni. Nem vette észre, hogy ezzel más uton bár, de végeredményileg ugyanazon álláspontra jutott el, melyet a papismus a renaissance korában, az újra éledő tudományosság első mámorában elfoglalt, a amidőn pápák a „fabula de Christo"-ról beszéltek, de azért azt a gyermeknép számára annál vonzóbban kicifrázni iparkodtak. S kérdem, hol volnánk ma, ha Luther ós Kálvin s az emberiség más nagy reformátorai ugy gondolkodnak mint Strausz Dávid ? Nevezetes e tekintetben az, hogy Strausznak francia szellemrokona, Renan Ernest legújabb munkájában (La reforme intellectuelle et morale) csaknem ugyanazt hirdeti, midőn az egyházhoz fordulva igy szól: „Ne avatkozzatok ti abba, amit mi tanítunk, amit mi írunk, és mi el nem vitatjuk tőletek a népet: ne vitassátok el tőlünk helyünket az egyetemen, az akadémiában ós mi osztatlanban oda engedjük nektek a falusi iskolát" (Ne vous melez pas de ce que nous eseignons, de ce que nous écrivons, et nous ne vous disputerons pas le peuple: ne nous contestez pas notre place á l'université á 1'académie, et nous vous abandonnerons ssns partage l'ócole de campagne). Bármennyire tiszteljük ugy Renan mint Strausz nagy tehetségeit, még sem oszthatjuk aristokraticus nézeteiket az igazságról, mely szerintünk csak ugy s akkor igazság, ha ugy mint a nap, sugarait hinti egyformán minden emberre. Mi szeretjük a tudományt de szeretjük mindenek felett az evangelium hirdette jóságos istent „ki minden embereket akar üdveziteni ós az igazság ismeretére eljuttatni* (1 Tim. 2. 4.), ép azért mi ügyünket sohi el nem választjuk a nép ügyétől, nem is esünk kétségbe a tömegek rendeltetése felett, mert azt tanultuk a történelemből, hogy az emberiségi krisisekben épen a nép az, mely ösztönét, szive sugallatát követve biztosabban eltalálja az igazat, mint a nagy bölcsek. A mai társadalom életkérdésére nézve is lényegileg aligha nem a tömegeknek lesz igazuk, kik nem hajlandók elavult bár, de biztos lelki kincsüket oly szellemi birtok fejében odavetni, melyhez eljuthatni életállásuknál fogva kevés reményük. Igen hölyesen mondja Quinet Edgár: „A tudósoknak is van chimaerájok: ők aztképzelik, hogy a tudomány nem sokára helyettesíteni fogja a vallást, Ugyan roszul ismerik az embert. Vallás és tudomány végnélkül fognak egymáshoz közeledni, de egybeolvadni soha sem fognak,. Az ember, ki születésétől kezdve haláláig hányatik azon bölcsőben, melyet életnek neveznek, ez ismeretlenben íolyvást találni fog csodákat, melyek ki nem fogynak, s lesznek mindig oly kérdések, melyekre megfelelni a tudomány nem képes. E mysterium képezendi a jövendő vallások kimenthetlen forrását." (Vége köv.) BALLAGI MÓR.