Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-22 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dij: Hirdetések dija Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál ~ Bélyegdij Válasz egy lelkész barátomnak Baranyában. (Vége.) Nagy fába vágtam a fejszét, érzem, vagy ha ugy tetszik, kényes tárgy boncolgatásához hegyeztem tollamat, a midőn a teendőkről vállalkoztam hogy szólok; de már megígértem, azért elmondom röviden, a mit gondoltam, talán lesz közte okos dolog is. Hiányosak s nem a mai viszonyokhoz alkalmazottak egyházi törvényeink; gyengék, erélytelenek egyházi kormányzóink, ez szokott lenni a válasza legtöbb lelkésznek, ha egyházi bajainkról beszélgetünk. Kétségkívül van alapja ezen válasznak, mert hiszen ugy látjuk, hogy a mai korban valamely ország, város, vagy község felvirágoztatásának mulhatlan kelléke az, hogy legyenek a kor igényeihez alkalmazott jó törvényei, erélyes, lelkiismeretes kormányzói, a kellő végrehajtó hatalommal felruházva, és ha ezeK megvannak, megy a dolog a maga rendjén igen szépen. Ne feledjük azonban, hogy a polgári társulattól merőben különbözik a vallási táisulat, kivált nálunk protestánsoknál, s kivált a legújabb időkben. Egészen más a kettőnek keletkezési szervezete, célja és szelleme; azért ne ringassuk magunkat azon tévhitben, hogy a minek üdvös hatása van amott, célszerűen alkalmazható emitt is. Mit használnak a legcélszerűbb s a legszigorúbb ^egyházi törvények is, ha nincs a kezünkben a végrehajtó hatalom. Igaz, hogy az állami törvényhozás ezt megadhatja, vagy maga az államhatalom törvényeink végrehajtására magát felajánlhatja: igen, de nem magunk vagyunk a vásáron, s tekintve a mellettünk létező egyházakat, s tekintve, hogy azokban az egyházi törvények hozatalának joga majdnem kizárólag csak a papságot, sőt azok egyikében némileg egy a hazán kivül élő feltétlen hatalmú egyházfőt illet: hamarjában alig tudnám megmondani, hogy váljon üdvös s óhajtandó volna-e, ha a polgári törvényhozás minden a hazában létező egyházi hatóságot feltétlen executiv hatalommal ruházna fel. De tegyük fel, hogy ez kívánatos volna, s ezt az államtól meg is nyernők, mire megyünk vele ? Hiszen ma is, annyival inkább ha reményünk s óhajtásunk szerint a teljes vallásszabadság elve országos törvényben valósittatik, akármelyik engedetlen, vagy adózni vonakodó hivünk jelentkezik kilépés végett a papnál, ós két hót múlva eb ura a fakó, a hal kisiklott a hálóból, s a legszigorúbb kanon, statutum, esperesi erély hatálytalanná lett reá nézve. De hát hadd menjen! válaszolhatnók reá. Fuss vagy fizess; engedelmeskedjél törvényeinknek, vagy hagyd oda társulatunkat. Ez mai időben mindenféle egyletnél, társulatnál a fenn áll hatás egyik mulhatlan feltétele, valamint így van a példánykópül tekintetni szokott Északamerika legtöbb vallásfelekezeténél. Nagyon helyesen, s nézetem szerint nálunk is oda kell törekedni, hogy ezt az elvet megvalósíthassuk, ós ha az meglesz, akkor könnyen meg lehet oldani ezt a kemény csomót, melynek megoldását mostanában oly igen sokan s oly kevés eredménynyel próbálgatjuk. Igen, oda kell törekednünk, de ma még csak messze távolban lengő eszménykép azon amerikai állapot reánk nézve. Népünket még előbb sokáig kell nevelni, fel kell benne ébreszteni a vallás szükségérzetét, az öntudatos vallásosságot, az olvasási, tanulási kedvet és az önálló gondolkozást. Akkor majd igen, ha ez meglesz, mondhatjuk, vagyis majd a késő unokák mondhatják: mi ezen hitelveket valljuk, ezen törvé-15