Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-15 / 7. szám

reá, mint elismert tekintélyre, hogy felállított nézetem helyességének annál nagyobb hitelességet és nyomatékot szerezzek: szóval, elfogadom s felhasználom a multat, a meglevőt, hogy azt tovább építsem s saját felfogás által annak homályait megvilágosítsam, hiányait kipótoljam. Mindnyájan tudjuk, hogy ettől igen sokban különbözik s más tekintetek alá esik az irodalmi termelés azon módja, melyet fordításnak nevezünk s a mely egyszerűen nyers termelés az elsőhöz képest , mely önálló, benső lelki produetio, valódi szerzőség az előbbi áttételi vagy egybeállitói érdemmel szemközt. En mindkettőnek elismerem jogosultságát és érdemét ; egy jól választót", szükséget pótló külföldi irodalmi termék jó átültetését igen nehéz és elismerést érdemlő fáradságnak tartom : de ha valaki oly rútul összegyűri Hüffelt és Hagenbachot, mint ezt Tóth Mihály tevé, akkor ne irja ám csinálmánya felibe, hogy „irta" s hogy „szerző sajátja"; mert ez legfölebb annyit jelent, hogy a pennát forgatta s az az egynehány iv papiros s a rajta levő betűk kiszedetése az ő pénzéből került Az irodalomban járatlanok ily módon való rászedése, mindenkihez inkább illik, csak nem ahoz, a ki két sor cimet ir neve után; a ki „nyilvános" és „rendes tanár ;" sőt a ki épen a „keresztyén" erkölcstannak is előadója s igy tudni tartozik, hogy a birtok eltulajdonítás már a pogány morálban is a legnagyobb bűnök közé számíttatott. Érzem, tudom, hogy erős vád, kemény beszéd az a mit itt teszek ; de jogom van reá s javítani akarok vele, ha még nem leend késő ! Elvégre szükség van arra, hogy némely embernek kellően megvilágosittassék nem helyes keresetmódja, s hibázott a sajtó akkor, mikor Tóth Mihályt, még 1866-ban „Egyház-szónoklattanának" kiadása alkalmával, komolyan nem figyelmeztette az általam itt elmondottakra ; hanem, mint tudom, közönyösen hallgatta el, mint nyomatott le Hüffel és Kun Bertalan után egész iveket, annyi eredetiséget sem tanúsítván s mégis szerzőségi cimet igényelvén, hogy legalább a szükséges világító példákat állította volna elő magyar egyházi beszédirodalmunkból, vagy e munkájában megszerzésre ajánlott saját egyházi beszédeiből. Azután e kemény beszédet igazságossá teszi részemről az, hogy igazolni fogom s hogy egész bírálatomnak feladata épen az, hogy bebizonyítsam, hogy a mi munkájában jó, az nem az övé, a mi pedig sajátja, az határozottan rosz, vagy ha jó, nem a liturgikába tartozik. Mitrovics Gyula. (Folyt, következik.) Strausz Frigyes Dávid. Strausz Frigyes Dávid, kinek f. hó 8-án történt halálát a napi sajtó jelezni sietett, a mi olvasóink előtt nem ismeretlen quantitas; elég sokszor volt alkalmuk lapunkban e névvel találkozni; 1865-ben pedig Szeremlei Samu barátunk Síimusznak 1864-ben megjelent s

Jézus élete, a német nép számára kidolgozva" cimü művéről e lapokban egy becses tanulmányt tévén közzé, abból mindenki meggyőződhetett, hogy itt oly szellemi nagysággal van dolgunk, kivel, közmiveltségi fejlődésünk folyamára gyakorlott döntő befolyásánál fogva még akkor is számolnunk kell, ha nézeteit mindenben nem oszthatjuk is. Sikertelen munka volna közel negyven évi nagyszerű szellemi működését egy nekrolog szűk keretébe foglalni akarni ; ezért jobbnak láttuk ez alkalommal röviden csak élete főmozzanatait vázolni, melyek azonban lényegben szintén nem egyebek, mint szellemi diadalai szakadatlan folyamatának egyes láncszemei. Strausz született 1808. jun. 27-én würtembergi Ludwigsburg nevű városban. Bölcsészeti ós theologiai tanulmányait Tübingában, különösen B a u r Keresztély vezetése alatt végezvén, 1830-ban tudorrá avattatott, 1831-ben pedig a heilbronni seminarium tanárává lett kinevezve. Itt azonban csak rövid ideig működött. Tudvágya Berlinbe vonzotta, hol akkoron S c h 1 e i e r m a c h e r és Hegel, amaz a theologiában, ez a bölcsészetben korszakalkotó oly tanokat hirdettek, melyek loyalis külszín alatt a hagyományos eszmék egész rendszerét felforgatással fenyegették. Strausz mindakettőnek tanítványa lön; de mig a két nagy férfi többi tanítványai és követői mestereiknek jelzett külső fogását elsajátítva, a theologiát homályba burkolt bölcsészette], ezt viszont a theologia kenetes előfeltételeivel elfátyolozni, ós hivatalos színezetű repristináíó tudományt szerezni iparkodtak, addig Strausz, ki Schwarz találó jellemzése szerint „a kor zűrzavarain és ábrándjain ép érzékkel haladt keresztül és józan értelmét nem vesztette el csupa észből," az uj iránynak egyedül magválioz ragaszkodott, s a hagyományos eszmék ellenében egyenes nyílt harcra készült. Visszatérvén Tübingába, a theologiai seinináriumban repetens lett, s itt adta ki csakhamar mim 27 éves ifjú első, „Jézus életét", mely az összes theologiai világot eddig még nem tapasztalt izgatottságba ejtette, és a fiatal szerzőt egyezerre világhírű férfivá tette. — Általános megrázó hatása e munkának különösen annak tulajdonitható, hogy a modern tudomány által közérvényre jutott bölcsészeti és történelmi tudatot bátor kézzel az evangyeliomokra