Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

a tudományosságnak és irodalomnak. Tartományaik fő­városaiban könyvtárakat alapítottak, s oda nemcsak sa­ját íróiknak munkáit gyűjtötték össze, hanem lemásol­tatták é3 összegyűjtötték azokat is, a miket a többi tartományok irói a csillagászatra, föidmivelésre, törvényre, történelemre és költészetre vonatkozólag iríak. így ala­pította meg az Aganei híres könyvtárt egyik Sargon Kr. e. 1700 körül, kinek fia Naram-Sin azt az ur-i, érekhi, s más könyvtárakból szerzett másolatokkal szaporította, így alapíttattak könyvtárak Úrban, Larsában és Erekh­ben, s egyebütt. Az altaji népekkel rokon akkadok után nemsokára egy sémi gyarmat is telepedett le Káldeábau, a melyet a tartomány urai, sajátságos nyelvök miatt „kutya nyelvüeknek," vagy Sumiriknek neveztek, mely elnevezés később helynévvé vált, és valószínűleg nem más, mint az ó testamentorn „Sinár" elnevezése. E sémi nép eleinte alárendelt helyzetben volt, s kereske­déssel és iparral foglalkozott. Később azonbau a művelt­ség az akbadoktól hozzájok is béhatott; ők is megked­velték a tudományokat, lunen van, hogy nuár nagyon ko­rán lefordították az akkadok munkái egy részét saját nyelvökre, s könyvtárakat alapítottak. E könyvárak egyike volt a ninivei, a melyet Assurbanipal az Assarhaddon fia, a fennebb érintett tudománjokra vonatkozó munkák assyr fordításaival 03 különböző kiadásaival gazdagított, mely fordításokat téglákra *) és papyrusra írtak, ékírással. Ez utóbbi, az Assurbanipal által alapított könyvtár az, a melyet Layatd közelebbről a ninivei ro­mok közt, a hajdani assyr királyi pa'.ota omladékaiban felfedezett. Layard azoLnal intézkedett, hogy a felfede­zett drága kincs Európába küldessék. D>3 fájdalom, sem a pakolásnál, sem az elküldésnél nem fordítottak elég gondot a feltalált iratokra. Az irattáblák a pakolás köz­ben ezer meg ezer darabra törtek, a felpakolás után pe­dig több láda irat a Tigris folyóba esett és odaveszett. É^ igy csak tizenkét tábla jutott el a brit muzeumba, az is darabokra törve. A brit muzeum mythikai és mjthologiai osztálya aztán ez irat-töredék eket átadta Rawlinson-, Norris-, Cox- és Smithnek összerakás és el­olvasás végett, a kik a nekik átadott töredékeket össze­ö 1 rakták, az azokon levő ékiratokat leolvasták, az assyr szöveget angol nyelvre fordították és az összerakott irat­töredékeket lefényképeztették, s igy megmentették és meg­ismertették a világgal. E féifiak fáradságos munkája sok világot dérit az assyrok történetére, s kétségtelenné teszi előttünk azt, hogy az assyrok mythologiájokat, a vizözön mondájával együtt, az akkadoktól nyerték. A Smith értesítése szerint, a Ninivében talált tizen­két táblán talált mondák egy naphősre, Izdubarra, vo­natkoznak, s egy mondakört alkotnak, — ugy azonban, hogy minden egyes tábla egy-egy külön álló, de a több i­*) Az assyrok irataikat elébb lágy agyag táblákra irták, az igy elkészített lapokat megégették, s ez úton állandósították. Az igy elkészített táblát nevezik terra cotta táblának. _ S PAPA ekkel összefüggő mondát ad elé. A vízözönről s^óió monda a tizenegyedik táblán van, amelyet Smith 80 darabból állított össze. Ilyenformán a tizenkét monda megfelel az év tizenkét hónapjának, és az állatöv tizenkét jegyének, s ebből a tizenegyedik táblán levő monda épen annak a hónapnak felel meg, amely Kákhában nedves, esős szokott lenni, t. i. januáriusnak, A kezünk alatti monda szövegének tartalmából az tűnik ki, hogy az egyike a későbbi assyr dolgozatoknak, hogy annak eredeti szövege az érekhi*) könyvtárból került Ninivébe, és vagy sémi nyelven volt irva eredeti­leg, vagy ha nem, akkor korán történt az eredetinek sémi nyelvre való fordítása. De hogy ez okmány eredetije mikor Íratott, vagy mikor fordíttatott le, azt bizonyosan megha­tározni nem lehet. Hogy nagyon régi, ennek bizony­ságául Smith azt hozza fel, 1) hogy a kezünk alatti okmányban variansok és magyarázó jegyzetek vannak, amelyeknek az okmány eredetijének létre jötte után kellett abba becsúszni; 2) hogy az assyr fordító vagy másoló ne.n ismervén az eredeti okmány némely régi hieratikus jegyeit, s következőleg lefordítani sem tud­ván , meghagyta és átvette azoknak eredeti alakját. A kezünk alatti okmány régiségére mutat az is, hogy Smith összehasonlítván ezt az I Sargon idejéből kelet­kezett okmányokkal, ugy találta, hogy az sokkal régibb ennél. Ilyenformán a kezünk alatti vizözön-monda akkad eredetije korábbi a Krisztus előtti 17-dik századnál. S ha már a Ninivében talált, és egy naphős körül csopor­tosított mondakörnek, vagy külön részekből egy egészszé alkotott hős-költeménynek, ersdetije a Kr. e. 17. század­ban létezett, akkor az egyes részeknek még régiebbekuek kell lenniök, s csak ezek egyenkénti eléállása utáa szed­hették össze, s jöhettek létre variansok és magyarázó jegyzetek. Az assyr fordítás eredetijére nézve Smith továbbá ugy vélekedik, hogy annak, amint azt a szövegből ki le­het venni, egy oly uralkodó korában kellett létrejőni, aki a mythikus korszakba tartozik, s akinek nevét, minthogy ez oly monogrammokkal van irva, a melyeket ő phonetice elolvasni nem tud, a név jelvényeinél fogva Izdiibar­nak nevezi. Ide mutatnak a kezünk alatti mondában elé­adott mozzanatok, milyenek az a házasság, amelyet Istár istennő Izdubárnak ajánl ; ama korszak szörnyei; Izdu­barnak az istenekről való látomása ; az ő utja az átvál tozott Sisithez ; továbbá az Erekh városa mythikus meg­hódításáról szóló különös elbeszélés, a melyrélfogva azok az istenek és szellemek, akik e városban laktak, állatokká változtak, csakhogy a hódító dühét kikerüljék, — mindezek oda mutatnak, hogy a monda a történeti korszak előtt *) Ezt bizonyítja az is, hogy Assurbanipal, a kinek idejében a vizözön mondája assyr nyelvre fordíttatott, szoros viszonyban ál­lott Erekh várossal. Midőn egész Babylonia ellene lázadt, Erekh hű maradt hozzája, s azért Assurbanipal visszahelyezte oda a Nana istennő hires képét, a melyet at elamiták azelőtt 1635 évvel onnan elvittek volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom