Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-28 / 52. szám
NECROLOGOK. A nagy-kőrösi lyceum egyik veterán tanárát, egy szabadelvű honpolgárt, egy a protestantismusért hevült hitbajnokot, egy szerető családfőt kisért e hó 22-én sírjába. Toldy József életének sok időn át lobogott fáklyája kialudt. Született ar boldogult Gyöngyösön 1805 april 1-én régi nemea róm. kath. családból. Első képeztetését szülővárosában, majd Egerben nyeré. 13 éves korában szülői ösztönzésére a Ferenc-rendiek szerzetébe lépett: itt a középtanodai oktatást, majd a bölcseleti s hittani szakot dicsérettel bevégezvén, nevelő lett a Földváry s Almássy családoknál. Később tanár lett Szegeden, Kecskeméten, Egerben és Szolnokon, mely iskolákban a gymnasiumi, bölcseleti s hittani tárgyakat, szerzete elvei s a kor kívánalma szerint latin nyelven adta elő. 1844— 46-ig zárdafőnök volt Egerben és Szolnokon. Ekkor villant fel lelkében a szabadabb irányra való törekvés szelleme, lerázni magáról a neki terhes zárdai élet nyü -geit s lelkiismerete sugallatát követve, áttért a helvét hitvallásra. E merész lépése idézte elő főként a reá zúduló viharokat. Azonban mint a pálma a suly alatt növekszik, az ő férfias lelke is, szembe nézve a vészekkel, erősbödött. 1848-ban letette Losoncon a jogi tantárgyakból a vizsgálatot, majd azután Pesten az ügyvédit. Az 1847 |8 -évi mozgalmak őt Pozsonyban találták, hova ő az üldözések elől az országgyűlés tekintélyeihez menekült, kik is őt barátságukkal és segédkezésökkel tisztelték meg, a kikkel s együtt azután osztakozott a szenvedés- és bebörtöuöztetésekben. Innen mint politikai s proselyta bűnös kimenekedvén Pesten ügyvédkedett; később a k. k. sz.-miklósi gymnasiumban tanárkodott, végre városunkban ügyvéd, több köz- és magánügyekben tényleges résztvevő s 13 éven keresztül tanárként működött. 1853-ban nőül vette Bakós Juliannát, ki őt két élő leánygyermekkel ajándékozá meg. Mint hajótöröttnek a békepart, oly kikötője lett az ő hányatott lelkének is e frigy. 1861-ben mint a latin nyelv egyik jelesét, mint hitvallásunk egyik confessorát a mi gymnasiumunk alkalmazá őt tanárul. Ezen kör az, melyet ő korához s képzettségéhez mért ritka hiséggel és nemes odaadással igyekezett csaknem élte utolsó napjaig betölteni. Ha a modern elvek s tanmód szerint nem sikerült is kezelni szakmáját, de nála a jóakarat s ügybuzgalom sohsem hiányzott, őneki ritka tulajdona volt, mi az ujabb nemzedéknek ritkábban sikerül, hogy ő latin nyelven szabatosan és folyékonyan fejezé ki gondolatait; ő képes volt az annak irodalmában elszórt valódi gyöngyöket összetűzni s értékesíteni, ama lettint nagy kor nagy Íróival biztosan és könnyedséggel társalogni. Temetése roppant néptömeg részvéte s jelenlétében ment végbe, melynek zömét, természetesen, az összes tanulóifjúság szép rende képezte. A háznál imát mondot, a boldogult felett szokásos ihletett modorával F i 1 ó Lajos lelkész ur. A sírnál bucsut vett tőle kartársa Ádám Gerzsonur, kitüntetvén a kihunytat mint sokat szenvedett, igazi jó J onpolgárt, bitvallásunknak egyik hitvallóját, mint családapát s végre mint classicai mivelségü tanárt, mindazok felett az ő kifogyhatatlan jó humorát, örök ifjú kedélyességét. Nyugodjanak békében hamvai! Nagy-Kőrös, 1873. decemb. 23-án Földi V. A Prot. Egyh. és Isk. Lapokban közelebb már jelezve volt ó-budai lelkész Czike Dánielnek dec. 2-án lett eltemettetése — de én bátorságot veszek magamnak a nt. szerkesztő ur kegyes engedelmével az v elhunytnak életrajzát szük keretben becses lapjában közölni. A boldogult született Báe^-megyében Baja városában 1817. ápr. 26-án nemes és akkor jómódú szüléktől, Czike János és Pajor Katalintól; tanulását kezdte a bajai reformátusok iskolájában, majd Rév-Komáromban vógzé kitűnő sikerrel a gymnasialis tanfolyamokat, — innen tudományszomja Debrecenbe vitte őt, hol 6 éven keresztül a felsőbb tudományokat jeles készültséggel végezte. Sziget-Szent-Miklóson 3 évig működött jó sikerrel mint akadémikus tanitó, majd a barsi traktusban adván meg a papi szigorlatot, kibocsáttatásu nyert, és azonnal Nagy-Marosra lelkésznek megválasztatott 1845 ben, honnan egy év multával Sziget-Kis-Orosziba hivatott meg, ott töltött el hat é/et, hol már a megélhetési gondoktól megszabadulván szellemi tehetségének kifejlesztését tűzte ki egyik céljául. Innen az ó-budai ref. egyház előljóraitól hivatott meg 1852-ben, mely hívásnak engedve, Ó-Budára ment át. Itt a boldogult még inkább érdeklődött a tudományok iránt, kettőzött igyekezettel olvasott, tanult, irt, jegyzett ; első sorban a kathédrai szónoklatban tüntette ki magát, a honnan mint kedves pap említtetik az ó-budaiaktól, s mint népszerű pap kiadta szószéki eredeti egyházi beszédeinek egy részét 1859-ben A temetésöknéi hatalma shangu szónoklata, szívhez szóló gyászbeszéde mindenkit megragadott s mindenkinél elismerést aratott.-—Gyász beszédei megjelentek e cim alatt: „Különféle gyász esetekre : búcsúztatói alkalmazások. Sírnál mondandó halotti és gyászbeszédek 1860." Könyörgése szelid s monothon modorban lejtő, de buzgó és szivet emelő volt; idevonatkozó dolgozatait kiadta „Hétköznapi imák templom használatra" cim alatt, — Szeretett nejét, Mentár Zsófiát, 1869-ben elvesztvén, ez érzékeny sebet ütött szivén, de azért a tudomány terén tovább is haladva még inkább kutatott és szép kincseket szerzett ; különösen a történelmi bölcsészet és a csillagászat kedvenc tudományai voltak, melyekben kitűnő képzettsége volt.
