Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-09 / 6. szám

VII. Dominikánus apáca zárdák: Németiben (1370), Beregszászon, a mai parokhia helyén, Huszton, a Huszt pataka déli partján. VIII. Jezsoviták: 1. Szatmárit. Előbb Nagykárolyban a várban telepedtek meg, aztán Sfcatmárra jöttek, hol 1630-ban II. Ferdinánd egy telket, Pázmán pedig 1634-ben 33 ezer rhénesforintot adott nekik, s a nevelést rájok bizta. 1647-ben III. Ferdinánd Zemplénben Kisfaludot; 1672-ben gr. Csáky István várparancsnok a szatmári vártemplomot adta nekik. Berencét, a szatmári ref. iskola birtokát pedig elfoglalták. 1683-ban Sárospatakról kiűzte őket Tököli Imre ; 1742-ben Bojda Andráson kivül, ki Fehérgyarmatra járt lélekvásárra, mind elhordta őket a pestis ; 1776-ban helyökre paulinusok mentek. 1858-ban Szatmárra ismét visszatértek, 2. Ungvártt. Alapitotta Drugeth György főispán 1613. Száműzte az alapitóval együtt 1619-ben Bethlen Gábor. Lengyelországból visszajőve 10 év múlva előbb Homonnán települtek meg. 1644-ben az 1636. helyreállított monostort a golyók rombadöntvén, ismét menekültek Krakkóba. Onnan visszatérvén 1679-ben a Tököli mozgalom őket ismét tovább állani kényszeritette. A karlovici béke után viszszatértek, s 1700-ban 200 tanulójuknál több volt, a városban pedig 2000-re szaporodott a pápisták száma; de a II. Rákócy Ferenc forradalma ismét elugratta okét, s csak 1711-ben tértek vissza, s éltek és uralkodtak 1773-ig stb. 3. Nagybányán 1691-ben az elfoglalt templomok, paplakok, iskolák, malmok, kórház és Giródtótfalu birtokába beigtattattak stb. 154 lap: Régi egyházak s templomok-1. Szatmármegyében: 1. Adorján, Apa, Atya, Bagos, 5. Batiz, Beitek, Bőrvely, Csaholc, Cseke, 10. Csenger, Cs.-Ujfalu, Darah, Dengeleg, Dányád, 15. Egri, Erdőd, Endréd, Csomaköz, F.-Gyarmat, 20. Fertős-Almás, Gacsály, Giródtótfalu, Hermánszeg, Homok, 25. lstvándi, Jánk, Kisar, Kisnamény, Kispeleske, 30. Kocsord, Kovászó, Kölese, Lázári, Mada, 35. Mátészalka, Nyirmegyes, Méhtelek, Mikola, Misztótfalu, 40. Nagybánya, Nagyar, Nagydobos, Nagygéc, Nagyhodos, 45. Nábrád^ Nyirvasvári, Ököritó, Papos, Penyige, 50. Porcsalma, Rápolt, Rozsály, Sárköz, Sárközujlak, 55. Sima, Sonkád> Szamosbecs, Szaniszló, Sályi, 60. Kisszekeres, Szentmiklós Szinyérváralja, Tarpa, Tatárfalva, Tiszabus, Tisztaberek, Tisza-Kóród Tunyog, Tyúkod, 70. Avasujváros, Ura, Vada, Vámosoroszi, Vetés, 75. Verend, Zajta, Zsarolyán = 77. Ezek azonban nem mind Szatmár-vármegye területén feküsznek jelenleg. Továbbá ki van közülök hagyva Csegöld, Gyügye, Panyola stb. Nem léteznek pedig már a zsarolyáni, csekei, tiszabusi templomok. A kisari, nagyari, f.-gyarmati, panyolai, bagosi, polcsarmai, dányádi, kocsordi, hermánszegi stb. stb. egyházakban vagy soha sem voltak a vetési, csengeri stb. templomokhoz hason építészeti stylben épült templomok, vagy pedig réges régen átalakíttattak, vagy jobban mondva helyettük más helyen építtetett templom. Különben az elsorolt egyházakban levő templomok közül csak Béltek, Darah, Erdőd, Giródtótfalu, Jánk, Megyes, Nagybánya, Nyirvasvári, Papos, Szinyérváralja, Zajta községekben van a régi templom a r. katholikusok kezén, a többiekben tősgyökereskálvinista magyar gyülekezetek birják azt. 2. U g o c s amegyében: 1. Akli, Alsókovászó, Fekete-Ardó, Gyula, 5. Halmi, Komjáth, Kökényesd, Mátyfalva, Nagyszőlős, 10. Nevetledfalu, Rakasz, Salánk, Tivadar, Tiszaujhely = 14. Akli, Halmi, Komját, Salánk, Tivadar, T.-Ujhely kivételével a többiek mind a r. katholikusok kezében vannak. 3. Bereg megyében: Bátorc, Barabás, Bene, Bereg, Beregszász, Bótrágy, Csaroda, Déda, Kismuzsalyi rom. 10. Lónya, Mezőkaszony, Márokpapi, Munkács, Nagymuzsaly, Surány = 15. Ezek közül Beregszász, Kismuzsaly, Muukács templomait birják a r. katholikusok. 4. Ungmegyében: Császlóc, Tiba, Vinna és Izbugya, Szernye és Gerényes mind katholikusok. 5. Mármarosban:!. Gyulafalu (g. kath.), Hosszumező, Huszt, Sziget, Técső, Visk = 6. mind reformátusok. — Összesen: 117 egyház. A 156. laptól a 164-kig a káptalan stb., stb, cim- és névtára következik. A 164. laptól jő az egyes egyházközségekről szóló statistikai s történeti adatok öszszeállitása, esperességek szerint kezdve a székesegyházi, s aztán a szatmári alesperességen. Az egyes egyházaknál elsőben is az anyaegyházra vonatkozó történeti adatok soroltatnak elő röviden, aztán jő a statistikai kimutatás az anya- s leányegyházakat illetőleg. Még pedig az illető egyház vagy filia neve után tett + * 0 O • jelekkel ki van mutatva, hogy az illető helyeken görög egyesült, református, g.-keleti, lutheránus, vagy zsidó templom is létezik-e, valamint a 0. P. (olim parokhiá)-val följegyezve, hogy ott ős egyház s lelkészet létezett. Ezután jő külön rovatokban a lelkek száma, feljegyezve minden vallásfelekezet népessége, még a zsidóké is; végül a leányegyházaknak az anyáktóli távolsága óraszám szerint. Alant az egyes gyülekezetek történetére vonatkozó becses jegyzetek. E jegyzeteken kivül még az adomák is föl vannak jegyezve gondosan, igy például a Kocsordon egy pünkösti alkalommal prédikációt hallgató török basa közbe kiáltása: „Elég kendnek Kiskocsord, Nagykocsord, ne vágyjék kend az én uram birtokára, Pontusra, Kappadóciára!• stb. A mi e történeti jegyzeteket illeti, sok van benne téves is, igy p. Csenger raformáltatását illetőleg, hogy többet ne említsünk. Aztán bennök eme kifejezéssel sokat találkozunk: „antiqua parochia a protestantibus occupata est!" De mind a mellett nagyon becsesek; mert feltartja azon kegyes földesurak neveit, kik ad majorem Dei glóriám széltire foglalták el a protestáns templomokat, űzték szét kálvinista jobbágyaikat a magyar nemzetiség nagy kárára. A népesség főijegyzése igen hibás. Ugy látszik, hogy az 1857-ki népmozgalmi táblázatok után készült. A római hitűek száma — legalább az általam ismert helyeket illetőleg — nagyítva van benne. Továbbá vannak itt szarvas hibák is, nevezetesen a helyek népessége fel van