Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-09 / 6. szám

A 7-ik laptól kezdve terjedelmes közlemény olvasható benne: I. a pápai sexennalis dózmár ó 1 az erdélyi s egri püspökségek azon részeit illetőleg, melyek jelenleg a szatmári püspökség kiegészítő részét képezik. Ezen alkatrészek : beregi és ungi esperesség (3. §.) Az egri püspökséghez tartozásuk kétségtelen. Borsva váráról 1416-ig b o r s v a i esperesség, és csak ezután fordul elő beregi nevezettel. — M á r m ar o s i esperesség. (4. §.) Az egri s erdélyi püspökök között a fenhatóság kérdését illetőleg civódás tárgya, de a tényleges birtokos az egri püspök. Szatmári esperesség (5. §.). Nagybánya, Felsőbánya és Szinyérváralja kivételével az erdélyi püspökség tartozéka ennek 1556-ki szászsebesi országos végzéssel lett feloszlattatásaig. Az u g o c s a i e s p e r e s s é g, (6. §.) itéletileg az erdélyi püspökséghez tartozónak nyilváníttatott, mind a mellett a két püspök folyvást civódott felette, mig végre egy harmadik is — a nagyváradi — belekötött stb. stb. — E sexennális pápai tized (7. §.) Y. Kelemen pápa által vettetett ki a bécsi 1311 és 1312-ki zsinat engedélyével a szent sir visszafoglalása s a pápai kincstár megtömése céljából; de Magyarországon csak igen későn lőn behajható. Ennek eszközlése végett XXII. János két apostoli nuntiust külde ki. Ezek subcollectorai voltak : az egri püspökségben 1333 és 1334-re Joannes Vitus és Joannes Dominicus, 1335-re Joannes Gaspari és Joannes Duen; az erdélyiben Benedek mester és Tamás erdélyi őrkanonok. Az Összegyűjtés módja és határidejére nézve XXII. János ugy rendelkezett (8. §.), hogy az két izben u. m. áldozó csütörtökön ós minden szentek napján fizettessék. A gyűjtők esperességek szerint járva a papságot egy bizonyos helyre idézték, hol eskü alatt bevallott jövedelmétől fizetett (9. és 10. §.) és ha maga meg nem jelent, a ráeső összeget más által küldte el stb. Az 50-ik lapon jő: II. Az egyházmegye átnézete 1699-re. E szerint Be regmegyében Munkácson, Beregszászon volt ez időben plébános és lehetett még alkalmazni Váriban; Ungmegyében:Ungváron, Kaposon, Pálóczon, Szeunán, s lehetett alkalmazni Szerednyén és Tarnóczon; Szatmárban: Szatmá rtt, Nagybányán és Nagykárolyban; M á r a m a r o sb an: a husztierősségben. Az összes parókhiák száma az egri püspökségben volt : 108, 52. lap. III. A r. kath. vallás legszomorúbb eseményei 1526—1660-ig. E cikk Szatmár s környékének reformatióját, s ennek következtében a római egyház elenyészését tárgyazza. Csaknem az első sorokban a szatmári ref. egyház matriculájából közöl egy feljegyzést, melyben nagy hibásan Drágffy Gáspár, — továbbá Szatmár és Erdőd városok reformáltatása Dévai Biró Mátyásnak tulajdoníttatik, még pedig az 1535-ik évben, kit ugyanez évben az erdődi predikátorságban felváltott volna Batizy András. Hogy Szatmármegyében a reformatió fővédnöke Drágffy Gáspár volt, s hogy a többi földesurak a reform átió pártolásában őt követték : tény. Maga az egykorú családi napló szerzője is azt mondja : „ki által I stena keresztyénséget e nyomorult földnek kijelenté. Az isteni szolgálatot ő építette s öregbítette." De sem Dévairól sem Batizyról egy szót sem szól. Dévai a szatmárvármegyei reformatióval semmi viszonyban nem állt, s annál kevésbé működött együtt Batizyval. Batizy ugyanis maga mondja, hogy a reformatiót tanítója, Gálszécsy Istvántól vette be. Gálszécsy pedig 1532 végén ment Wittenbergbe, mielőtt már Dévai széltire reformált, — Batizy pedig 1542-ben, s innen visszatérte után ajánltatott Melanchton által Perényi Jánoshoz, Drágffy Gáspár sógorához, s nagyon valószínű tehát, hogy ezen a csatornán jutott el a reformatió Drágffy Gáspárhoz s épen Batizy által ; de a midőn már Dévai pályája és élete végén állott Debrecenben. (Révész Imre: Dévay Biró Mátyás élete 61. és 62. lap.) —• A reformatió fővédnöke tehát csakugyan Drágffy Gáspár, s tőhirdetője Batizy, kit követett Kopácsy, s Bereg és Ugocsa szomszédjában a beregi reformátorok Kálmáncsehi ós Radán Balázs, mit igazol az is, hogy itt 10 egyház 1595-ben már a beregi traktushoz tartozik. A fentebbi téves feljegyzés után idézve van Udvardy Ignác „A protestantizmus köztörténeti fejleménye" cimü müvéből néhány sor az erdődi 1545-ki zsinatról, Az 55-ik lapon az erdélyi fejedelmek s Ferdinánd vezérei (Reiber János, Ungnad, Mágócsy) és másokról mint a protestánsok pártfogóiról; a lutheránusoknak 1554-ben a Kálvin táborába átmentéről ; az 1554-ki óvárii, 1558-ki csengeri zsinatokról ; 1562-ki egervölgyi vallástételről stb. stb. aztán ez: „Miként Miksa császár 1567-ben Sopron városához bocsátott leiratában emliti, Kálvin tanitmánya számos békebontó s rendzavaró kitörések és néplázongásokra nyújtott alkalmat ...Hallatlan kegyetlenségek történteke zavarok között, a katholikusok mindenfelé ölettek, sok hadi-foglyul hurcoltatott, és ezek barmok módjára csúfáron eladattak. Az eszéki hidon 80 ezer katholikus vonszoltatott át, kik török rabszolgaságra kárhoztatvahazájokból kihajtattak" stb. stb. Mily hallatlan meghamisítása ez a történetnek ! Mikor volt nektek szegény, s a létezhetésért fegyverrel küzdő protestánsok oly hatalmatok, hogy 80 ezer római hitüt kiválogatva, a pápista főpapságnál otthonos embertelenséggel az eszéki h*idon török rabságba hajtsatok?!! Ez csak Udvardy gyűlölettel teljes agyában fogamzhatott Az 57-ik lapon tovább folytattatik a rágalom. Az erdélyi fejedelmek legnagyobbika, a szabadságszerető, alkotmányos érzülete, nemzetisége iránti buzgalna, vallásosága s nagylelkűségéről ismeretes Bethlen Gábor bepiszkolása végett idézve van egy állítólag ő általa a ta-