Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

NECROLOG. Folyó évi october 30-án cholerában meghalt nagyt. Grosz Theophil, kiskéri lelkész és bács-szerémi ág. hitv. ev. alespeies, és octóber 31-én temettetett el. Sírjánál nagyt, Stur Dániel, kióriemült bács-szerémi főesperes megható szép imát mondott. Gyászbeszéd a templomban ez alkalommal nem tartatott, mert a járvány, mely Kis-Kéren mintegy ^ hat hét óta igen nagy mértékben dühöngött, még meg nem szűnt volt. A boldogult, ki hü, szeretetteljes pásztora volt nyájának, a járvány alatt közel 170 hivét, kit a cholera elragadott, kisérte nyugvó helyére s midőn a járvány már már szünőfélben volt, mega esett áldozatul a járványnak. A boldogult neje, tiszt. Tessényi Mária asszony alig tért vissza a paplakra a temetőből, szeretett férje fris sírjától, szintén a vészes betegségbe esett, de két heti betegség után szerencsésen felgyógyult s igy a korán elveszett férje feletti gyászünnepély végre november 23-án megtartatott, mely alkalommal a helyi néptől tölt templomban, szép számmal megjelent tiszttársak jelenlétében tiszt, ltóth Károly Tivadar, ó-verbászi lelkész ur megható, a boldogult testvér életét és jelemét kitűnően ecsetelő beszédet mondott 2 Korintbus. YI. 4 — 6. igék felett, fejtegetvén a tételt, hogy a felolvasott szöveg „leik ün k szeme elé varázsolják a boldogultnak h ü k é p é t" az 1-ső részben rajzolván „viszonyúnkate képhez" a 2-ik részben pedig „m i k é p e n vésetik e kép élethiven szomorodott sziveinkbe." Megragadó, részvétteljes könyüket előidéző pillanat volt, midőn a gyász-szónok beszéde végén magasztos "szavakkal ecseteié a megható tényt, hogy a földi pályafutásból kiszólitott nyájrész után végre elköltözött a hü pásztor is, elkisérvén elhunyt hiveit az örökkévalóságba az isten szent szine elé ; nekünk a földi életben maradottaknak meghagyván ama lélekbátoritó vigaszt, mely meg van irva Dániel XII. 3. A boldogult született Pozsonyban, 1822 évi november 18-án ; atyja Grosz Sámuel, pozsonyi polgár és pékmester volt, anyja szül. Stelczer Erzsébet. Pozsonyban végezte az elemi iskolákat, a gymnasiumot és az 1841 — 46 években az ottani kerületi lyceumban a theologiai tanfolyamot. A letett candidaticumi vizsga után a theologiai tanulmányozást az 1847., 48., 49-ik években Bécsben folytatta és ennek bevégezte után, hogy özvegy anyjának — mert édes atyját már 14 éves korában elvesztette — terhére ne essék, egy ideig még Bécsben maradt mint nevelő. 1852. évi december 10-én elődje, boldogult Hajnóczy Sámuel, volt kiskéri lelkész által káplánnak hivatott meg s Miskolcon felszenteltetett. Miután Hajnóczy, ki élénk részt vett az 1848-ki szabadságháboruban, a német kormány által halálra lett Ítélve, 18^3 junius hó 20-án a kiskéri egyház administratorává 1856. évif etiuár 25-cn rondes lelkészévé választatott Az 1856. évi május hó 25-én egybe kelt Tessényi Máriával, a még életben levő Tessényi János, torzsai lelkész leányával, ki most a boldogultat, miután vele 17 évi boldog házas életben élt, egyetlen gyermekével mint elhagyott özvegy siratja-A boldogult nemcsak egyházának hü, fáradhatlan lelkipásztora volt, hanem 9 éven át a kiskéri egyházi járás körlelké3ze is levén, e téren is oly érdemeket szerzett magának, h gy mind lelkésztársai mind az alatta álló egyházaknál felejthetlen maradt hálás emlékezete Ez évi tisztnjitásnál az esperesség kebelében alesperesnek választatott s e hivataloskodása kétségkívül, mint eddigi működése áldásteljes lett volna esperességi közéletünkre nézve, ha a kérlelhetlcn halál őt ez életből oly idejekorán—50 éves korában—ki nem szóllitja. Béke hamvaira, emlékezete legyen áldott! Bierbrunner Gusztáv.-ADAKOZÁSOK. Protestáns árvaházunk igazgató bizottságát komoly gondok szállják meg néha-nétia a jelen Ínséges év gondteljes napjaiban, s mint a fentebbi felhívás is mutatja késztetve érezi magát, hogy e nemes célú intézet irányában a nemes szívű emberbarátok figyelmét, anyagi támogatási készséget — időnkint kikérje. Másrészt azonban boldogító lelki örömmel van alkalma újból és újból tapasztalni, hogy minél nagyobb a baj, annál közelebb van az isten, s minél keményebbek a^reánk következett idők annál gyengébbek az emberi keblek. Csak az embarek ne restelkedjenek a kitüzöttj jó cél mellett buzogni: istennek segítsége nem fog elmaradni. Igy a napokban is több nemes szivü hölgy s jó akaratú társulatok, gyárak részéről örvendetes ígéretek tétettek árvabázunk részére s nincs okunk kétkedni, hogy ezen Ígéretek beváltatnak, s rövid idő múlva közölhetjük a tényeket. Sőt egypárt közölhetünk most is. Zsivora György ur, kinek nevével a jótékony célú adakozások jegyzékében mindenütt találkozik a t. olvasó, értesülvén az őszszel a burgonya drágaságáról s árvaházunk nyomasztó anyagi helyzetéről, növendékeik számára azonnal 40 zsák burgonyát küldött. E szívességet nem mulasztá el a bizottság a nemes szivü adakozónak megköszönni, és ő a köszönetet nyilvánítók előtt egy 100 forintos átnyujtásával tett tanúságot a felől, hogy szívesen áldozik a nemes céira-Ugyancsak e czélra özv. Herzberg Simon né asszony egy 100 forintos államkötvényt (Staatsschuldvers.) ajándékozott. Szilágyi Antal jászkiséri reform, leik. az általa megrendelt 240 db. árvahazi naptár után járó 24 darab tiszteletpéldányt is elárusítván, az ezért bejövő összeget — levonásával a viteldíjnak, — vagyis 5 frtot